Hazája a Középső-Andok, Peru déli részétől Argentína északi részéig. Életmódja a kövekhez és sziklákhoz köti. Madarunk nemcsak a virágokról szerzi élelmét, hanem pókokat és legyeket is szedeget a kövek között.
A fészkét fákra, broméliákra* vagy sziklafalak szegélyeire építi. Ha a sziklafalat részesíti előnyben, akkor a keleti oldalára építi, ahova a nap első sugarai sütnek. Csésze alakú fészkét mohából, füvekből, gyapjúból és tollakból építi. Vastag falú fészke egyenletes melegben tartja a tojásait. Sötét sziklaodú mélyén is találtak fészket, ez esetben kiemelkedően fontosak a vastag szigetelő rétegek. Megfigyelték, hogy a fészkét nyállal odaragasztotta a fához, sziklához, így védi meg a viharok, sűrű esőzések ellen. Éjszakára a barlangokba húzódik. Ilyenkor az anyagcseréje és a testhőmérséklete lecsökken 15-16 fokra. A barlangon kívül a levegő hőmérséklete több esetben fagypont alá süllyed. A barlang védelmében megmerevedik ugyan, de nem fagy meg. Hosszú, erős körmei segítik a kövek közötti kapaszkodást és éjszaka a barlangfalon az egy pontban maradást. Ilyenkor a farkára is támaszkodik, miként a harkályok. Fejének nincs ibolyás fénye, csak torkának csillogása aranyoszöld. E kolibri testmérete 12 centiméter.
*bromélia: a forró égövön honos növénynemzetség; ide tartozik az ananász is.
Kardcsőrű kolibri (Ensifera ensifera)
Testnagyságához viszonyítva ennek a madárnak leghosszabb a csőre. Segíti az azonosítást tollazatának zöldes pikkelyezettsége is. Az Andok-hegység északi részén él. A 22 cm-es testhosszból 11 centit a vékony, egyenes csőr tesz ki. A tudósok véleménye szerint ez a hosszú csőr azért alakult ki, mert igyekezett alkalmazkodni bizonyos virágokhoz. Megfigyelték, hogy ez a kolibri elsősorban az esthomályban látogatja egy csoport növény hosszú csövű virágait. A nektár kiszívását a hosszú csőr teszi lehetővé. Pihenés közben a csőrét felfele tartja. Ez is az alkalmazkodás egyik mozzanata.
Sarlóscsőrű kolibri (Eutoxeres aquila)
Nagy területen él, Costa Ricától Ecuadorig mindenütt felbukkan. A háta fényeszöld, testalja fehér, és feketés hosszanti csíkok tarkítják. Még nem ismerik mindegyik kedvenc növényét, virágát, de legtöbbször cső alakú virágok előtt lebeg. Az ornitológusok észrevették, hogy lefele ívelő, hosszú csőre nem alkalmazkodott az ilyen formájú virágok nektárjának kiszívásához. Ebből arra következtettek, hogy fejlődésének korábbi, sok ezer éves szakaszában más alakú virágokból szívta a táplálékot.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
