2024. july 1., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Járványügyi megkötések lassú lazulása után, nyárközépen indulhat a turistaszezon. Legalábbis álmaink és vágyaink szerint. Itt élőként is egy kicsit turistaszemmel szemlélem most ezt a várost, és egy kedves emlék jelenik meg előttem. Vártemplomi lelkipásztorként gyakran mutattam be a város legrégebbi épületét a különböző helyekről érkezett kíváncsi embereknek. Azért sem írtam külföldi csoportot, mert nem tudom igazán, a Budapestről vagy más magyarországi helységekből érkezők külföldiek-e, mert nekem egyáltalán nem külföld ma Debrecen.

Ilyen találkozások, látogatások alkalmával meg szoktam kérdezni: hol jártak még a Vártemplom meglátogatása előtt? A leggyakoribb válasz így hangzott: voltunk a Kultúrpalotában és a Teleki Tékában, most pedig ide jöttünk. Erre szoktam humorosan megjegyezni: akkor már minden fontosat láttak itt, Marosvásárhelyen. A lengyel turisták általában beiktatnak ebbe a fontosnak tűnő turistaútvonalba még egy-egy megállót: a Keresztelő Szent János-plébániatemplom vagy a nagy ortodox katedrális. A lengyel származású II. János Pál pápa boldog emlékezetére vagy a sokat emlegetett lengyel–magyar barátságra való tekintettel ez természetes.

Mivel ebben az évben személyesen még nem találkoztam magyarországi vagy lengyel turistacsoporttal, eszembe jutott, vajon kik látogatják meg a Teleki Tékát, amely bő két évszázada Marosvásárhely kultúrájának, szellemi életének jelképe lehet, sőt erdélyi magyar kultúrtörténetünk európai szintű értéke is.

Nem turistaként jártam először a Tékában, mégis első találkozásunk, ismerkedésünk feledhetetlen volt egy falusi tizenéves gyermek életében. Ma sem tudom, azelőtt koptatták-e ódon lépcsőit hagyományos falusi asszonyok és tizenéves mezőségi gyermekek cipői, de mi olyan büszkén és áhítattal lépkedtünk fel az emeletre édesanyámmal közel hatvan évvel ezelőtt, mintha éppen értünk építették volna. Akkor még nem a tudás vára volt számomra, hanem valami titokzatosságot és meghatódottságot kölcsönöztek az ódon falak, meg az olvasóterem előtti dolgozószoba plafonig nyúló könyvespolcával. A hitelesség kedvéért el kell árulnom, nem olvasni vagy kutatni léptünk be oda, csak az egykori pókai magyartanárnőmet, akkor már a Teleki Téka vezetőjét kerestük, az általam nagyon tisztelt és szeretett Deé Nagy Anikót. Nevét és személyiségét azért is őrzöm tisztelettel és szeretettel emlékezetemben, mert egyéniségem és életutam egyik legkedvesebb, legintelligensebb és legmeghatározóbb egyénisége volt. Őt keresve jártam először, már gyermekként a marosvásárhelyi Teleki Tékában, később olvasóként, kutatóként még számtalanszor megfordultam ott, és most, nyugdíjas pókaiként/marosvásárhelyiként kíváncsi vagyok, vajon járt-e minden marosvásárhelyi a híres Tékában, ahova egykor Bartók Béla, Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond is ellátogatott? 


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató