Ünneplés és emlékezés Székelyabodban

Lovagokat, apródokat és kopjafát avattak

A nemzeti újrakezdés esztendejében idén Székelyabodban, az Úr megszentelt házában tartották meg a Szent László Társaság és (1861) Rend erdélyi tartományának központi rendezvényét, amelyen ünnepélyes keretek között lovagokat és apródokat avattak múlt szombaton, továbbá figyelmeztető emlékjelet hagytak a templom előtt.

Hároméves szünet után ismét gyarapodott a lovagrend erdélyi tagsága, a világjárvány miatt a tavalyról elhalasztott ünnepségre végre sor kerülhetett, és ennek Székelyabod maroknyi közössége adott otthont. Cserébe a rend nemcsak maradandó élményt nyújtott a helyieknek és az ünnepségre hazatérő elszármazottaknak, hanem kopjafát és emlékkövet is felállított a templomudvaron.

Az ünnepi istentiszteleten a rend tagja, n. Kiss Dénes hármasfalusi református lelkipásztor a Dániel könyve alapján a négy zsidó fiatalnak a babiloni fogságban tanúsított magatartását, kitartását hozta fel példának. A sorsfordító időkben jó visszanyúlni a Szentíráshoz, az alapokhoz, aminek köszönhetően még mindig anyanyelvünkön szólunk, és az utolsó szó nem a minket térdre kényszeríteni akaróké, hanem az Úristené. A haza fogalma örökre beköltözött a szívünkbe, a mi feladatunk pedig dolgozni, kezünkbe venni a sorsunkat, és nem a csodákra várni. Kemény, szorgalmas, odaadó munkával lehet megerősödni, a gyermekeinket úgy kell nevelni, hogy ismerjék őseiket, családfájukat és a lovagi eszméket. Ha ez van a szívünkben, történhet bármi, Istennek hatalma van arra, hogy mindent a mi javunkra fordítson – mutatott rá a lelkész.

Az ünneplőket Gábor Áron Árpád makfalvi beszolgáló lelkész is köszöntötte, kiemelve, hogy megfogyva bár, de törve nem, ebben a kis faluban is él a közösség, amely őrzi az ősöktől kapott örökséget, vigyázza, gondozza templomát, faluját, ápolja testvértelepülési kapcsolatait és éli hétköznapjait „azzal a hittel, hogy van egy Isten, aki vigyáz ránk, és nem engedi el a kezünket”.

A nemzetnek nincs határa

Az alattyáni testvértelepülési küldöttséggel együtt ünneplő székelyabodiakat, valamint a rend vezetőit és tagságát köszöntötte n. Koncz László Ferenc, a Szent László Társaság és Rend erdélyi tartományának széktartója, kiemelve, hogy idén három erdélyi magyar vállalta, hogy Szent László királyunk nyomdokain indulva, annak az örökségét szeretné hordozni, aki Szent István királyunk ország- és nemzetépítő örökségét megszilárdította, és erős magyar nemzetet épített a Kárpát-medencében. Az ő nyomdokában indul el hat apród is. Isten, haza, nemzet, ország, egyház, család – mind-mind olyan hitbeli, nemzeti és kulturális értékek számunkra, amelyek a nemzeti újrakezdés esztendejében ismét felértékelődnek. Ezeket az értékeket vállalni ma Európában, a nagyvilágban és Erdélyben is lovagias feladat. 

„A mai napon ismét szeretnénk átélni, hogy összetartozunk. Összeköt a nyelv, a hit, a kultúra és az az örökség, amit nemes elődeink tettek, akiknek a példájából tanulhatunk, és erőt meríthetünk. Ezt az örökséget szeretné vállalni a Szent László Társaság és Rend erdélyi tartományának tagsága is, amelynek a mai naptól hivatalosan is 15 lovagja és 16 apródja lesz” – mondta a széktartó. Az avatási ünnepségen túl, a rend tartománya jeleként annak, hogy itt megemlékezett a trianoni békediktátumról annak 101. évfordulóján, a templom udvarán kialakított egy emlékhelyet, ahol egy kopjafa és egy mondat mutatja a templomba járó híveknek, hogy „csak az országnak van határa, a nemzeti összetartozásnak nincsen”. 

Az avatóünnepséget v. l. Bozó József törzsszéktartó nyitotta meg imával, hogy „ezeréves örökségünkhöz hűen ragaszkodjunk első szent királyunk és a vitéz magyar szentek példájához, igaz cselekedettel szolgáljuk népüket, és a vitézi hagyományokat hűen őrizve, azzal embertársainkat gazdagítsuk”. Ezt követően a lovagjelöltekre felkerült a köpeny, és elhangzott az eskü, amely szerint a rend szabályait mindig megtartják, és a rend hűséges tagjai maradnak. A Szőke Gyula törzsszéktartó-helyettestől átvett pallossal v. l. Imre László, a rend főkapitánya lovaggá avatta a zsámolyra térdeplő jelölteket: László Jánost (Havad), Kálmán Mártont (Székelyabod) és Hadnagy Tibort (Hármasfalu). A hat apródjelöt avatási szertartását v. l. Bozó József törzsszéktartó végezte el a rendi bárddal, a következő ifjak léptek az apródok sorába: Zsigmond Tihamér, Farkas Csongor István (Makfalva), ifj. Kálmán Márton, Nagy Bence, Biró Renáta, Biró Ibolya (Székelyabod). Az apródi intézmény létrehozását v. Bozó József kezdeményezte, ma Erdélyben van a legtöbb tagja.

A rend érdekében végzett munkájuk elismeréseképpen lovagrendi hűségkereszttel tüntették ki Vass Imre, Nagy Miklós és Gligor Róbert László rendtagokat, míg a rend érdemkeresztjét az erdőszentgyörgyi Szabó György vehette át, köszönetképpen a kopjafáért, amelyet az ünnepségre ajándékként készített el a rend számára.

Soha nem feledni

A trianoni békediktátum tavalyi évfordulója kapcsán készült kopjafát az adományozó rend nevében n. Koncz László Ferenc és n. Vass Imre leplezték le, talapzatán egyetlen mondatban fogalmaztak meg egy egyetemes gondolatot: „Magyar az, akinek fáj Trianon”, míg a mellé állított kövön a Szózat kezdősora figyelmeztet: „Hazádnak rendületlenűl/ Légy híve, oh magyar”. Ünnepköszöntő beszédében a rend főkapitánya, v. l. Imre László úgy fogalmazott: Trianon a magyar történelem egyik leggyalázatosabb esete, amit a magyar nemzet ellen el lehetett követni, és bárhol is él a világon, ezt nem feledheti el a magyar ember. Ennek a tettnek elszenvedője volt Székelyabod is, mert fölötte is átment a határ, ő külhonban rekedt, és erre a gyalázatra csak három szóval lehet felelni a százéves évforduló kapcsán: Nem, nem, soha!

Az emlékszlop megkoszorúzása után Vass Imre makfalvi polgármester köszöntötte az ünneplőket. Ünnep ez a nap, mert a lovagrend új tagokkal bővült, de egyben emlékezés is egy igazságtalan diktátumra, és ezzel a kopjafával „tudtára adjuk a nagyvilágnak, hogy az elszakított területeken élünk és vagyunk”. Hiába múltak el évtizedek, s most egy évszázad is, a kínzó történelem elől nincs menekvés. Amit Trianon lerombolt, azt folyamatos erőfeszítéssel újraépítjük, mert a történelem nem ért véget 1920-ban, s a határoktól függetlenül van közös múltunk, erős gyökerünk, közös jelenünk és jövőnk – fogalmazott az elöljáró.

Az ünnepet megtisztelte jelenlétével Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke is, aki beszámolt arról, hogy a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezés támogatására az SZNT által tavaly Makfalván kezdeményezett aláírásgyűjtés milyen eredménnyel zárult: 1,4 millió aláírás gyűlt össze, az előírt legkevesebb héttel szemben tíz európai országból lett meg a kellő számú szignó.

Továbbra is támogatják a gyermekotthont

Az ünnepség a frissen apróddá avatott Nagy Bence szavalatával, Gábor Áron Árpád lelkész áldásával, valamint a faluban működő gyermekotthon bentlakóinak rövid műsorával zárult, ugyanis az intézmény ezzel kívánt ismét köszönetet mondani a Szent László Társaság (1861) és Rendnek azért a támogatásért, amelyet évente megkap tőle.  Adorjáni Gergely gegesi fafaragó egy székelyföldi címerrel ajándékozta meg az egyházközséget.

Az ünnepség után a rend Németországban élő főkapitánya, magyarországi törzsszéktartója és annak helyettese meglátogatták az otthont, megismerkedtek annak működésével és lakóival, munkatársaival. Az ünnepséget megelőző napon a rend vezetői és az erdélyi tartomány lovagjai tanácskozást tartottak, amelyen javaslat született, hogy a rend ezután is támogatást nyújt az abodi gyermekotthon lakóinak, illetve karácsonyi ajándékot a rend apródjainak is. Erre már most van egy összeg, amit az év végéig gyarapítani lehet.

Bekecsi Gáspár