2024. june 30., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Ezüstgyopár díjas pedagógusok

„Öröm számomra azokat a kollégákat köszönteni ma, akik életpályájukkal bizonyították, hogy jó tanárnak lenni nem elérhetetlen cél, a következetes adni akarás az a többlet, ami a pedagógus munkáját hivatássá teszi” – üdvözölte Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke a megjelenteket az Ezüstgyopár díjak átadási ünnepségén a szovátai Teleki Oktatási Központban. 


Fotó: RMPSZ



A pedagógusok munkáját elismerő eseményen 2021 októbere helyett idén március 12-én nyújtották át az elismerést az ünnepelteknek, méltatóik és hozzátartozóik körében.

A díjkiosztón részt vett Kallós Zoltán, az oktatási minisztérium nemzeti kisebbségekért felelős államtitkára. Dr. Lőrinczi Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériuma nemzetközi és Kárpát-medencei kapcsolatokért felelős államtitkára egészségi okok miatt nem lehetett jelen, így üzenetét a szövetség elnöke tolmácsolta. 

„Ma ünnepelni gyűltünk össze… Elismerésben részesítjük mindazokat a kollégákat, akik hivatásukat gyakorolva, vagy mindennapi feladatukat ellátva, közösségüket önzetlenül szolgálva, abból kiemelkedve teremtettek értéket, nyújtottak kiemelkedő teljesítményt… A jó tanító egész életen át ható példát mutat, egy olyan új világot nyit meg emberségben és tudásban, amelyet a diák soha el nem felejt” – hangzott el az elnök beszédében. 

A továbbiakban Burus-Siklódi Botond hangsúlyozta, hogy a szövetség értékteremtő munkájának sikeréhez jelentős támogatásokkal járult hozzá a magyar kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága és az Emberi Erőforrások Minisztériuma. „Most itt az idő, hogy mi se feledkezzünk meg arról, hogy a nemzet részei vagyunk.”

És arról sem, „hogy mi, erdélyi, bánsági, partiumi, máramarosi, barcasági, székely- és csángóföldi magyarok a soron következő hetekben megszámláltatunk, ezáltal is megmérettetünk. Mindenkit arra biztatok, hogy ereje, tudása és lelkiismerete szerint támogassa a népszámlálást végzőket, hiszen az erdélyi magyar oktatás szemszögéből is nagyon fontos, hogy minden magyar felvállalja nemzeti hovatartozását hivatalosan is, és ez bekerüljön azokba a statisztikákba, melyek befolyással bírnak sorsunk alakulására.” 

Kallós Zoltán államtitkár a pedagógusi pálya szépségei és nehézségei mellett annak nem túl biztató romániai helyzetéről beszélt, és köszöntötte a díjazottakat, akiknek a méltatását Sarkadi Zoltán színész olvasta fel. Józsa Kristóf, a szovátai Domokos Kázmér és Szakközépiskola XI. A osztályos tanulója Kövecses Anna Élet-kert című versét szavalta – számolt be Horváth Gabriella, a megyei RMPSZ szervezet elnöke. 

A következőkben a Maros megyei díjazottak laudációjából idézünk egy-egy részletet.

Farkas Miklós elismert matematikatanárnak, a segesvári Gaudeamus szórványkollégium és művelődési központ építőjének és működtetőjének októberben 80. születésnapi köszöntése alkalmából adta át az RMPSZ elnöke az elismerést. Az eseményről lapunk hasábjain beszámoltunk. 

Fazakas Margit nyugalmazott marosvásárhelyi óvőnő munkásságát, aki pedagógiai és módszertanköri felelősként mintát és útbaigazítást adott a megye óvónőinek, játékgyűjteményt állított össze a magyar óvodák számára, gyakorlati útmutatót készített a pedagógiai líceum diákjainak, írásban Kovács Júlia tanfelügyelő méltatta: „Annak a pedagógusnemzedéknek az egyik tagja, amely hitte, vallotta és komolyan is vette, hogy a pedagógusi munka nem szakma, hanem hivatás.” 

Ferencz Árpád székelylengyelfalvi származású segesvári fizikatanár 1961-ben csatlakozott ahhoz a maroknyi tanári csapathoz, amellyel együtt megvalósította a helyi szórványmagyarság álmát: a magyar líceumi oktatást Segesváron. 

„Az erdélyi magyarság szolgája voltam, azt tettem, amit hivatásom szerint tennem kellett” – idézte egykori tanára hitvallását a volt tanítvány, Keresztély Irma, aki úgy emlékszik rá, hogy „fizikatanárként, osztályfőnökként, aligazgatóként azon dolgozott, hogy diákjaiban elültesse a legnemesebb emberi tulajdonságokat. 

Post mortem részesült Ezüstgyopár díjban az alsóboldogfalvi származású Ferencz Emília, a Segesvári 1-es Számú Elméleti Líceum egykori kémia-biológia szakos tanárnője. „Az igényes iskolai órákon kívül sok időt szentelt azon diákok felkészítésére, akik az orvosi és gyógyszerészeti egyetemre készültek, ahova tíz év alatt közel harminc tanítványa jutott be.…” Számos diákot készített fel tantárgyversenyekre, tánccsoportot hozott létre, és irodalmi előadásokat is szervezett, amelyeken népes diáksereg vett részt – olvasható a volt tanítvány, dr. Mester Zoltán által írt laudációban. 

Ugyancsak post mortem díjazták a zetelaki születésű Gábor Judit egyes fokozatú matematikatanárt, aki a marosvásárhelyi George Coşbuc Általános Iskolában oktatott, amelynek aligazgatói tisztségét is betöltötte. „Munkáját hivatásként élte meg, mindig nagy türelemmel magyarázott diákjainak. Oktatói-nevelői pályafutása során diákjait nemcsak a matematika szépségeire, a logikus gondolkodásra tanította, hanem példaértékű emberségre nevelte. Az a pedagógus volt, aki nyugodtságával, kiegyensúlyozottságával lenyűgözött tanárt, diákot egyaránt”– hangzott el többek között a Sánta Mária-Zita és Vágási Zsuzsa által írt méltató szövegben. A díjat a kitüntetett fia, Gábor Attila vette át. 

Az alsóboldogfalvi születésű Gagyi Béla fizika-kémia szakos tanár Szászcsáváson, majd a Dicsőszentmártoni Elméleti Líceumban, valamint a 4-es Számú Általános Iskolában tanított, az utóbbinak az aligazgatói tisztségét is betöltötte. Tanítványaival sikerült annyira megszerettetnie a két nem könnyű tantárgyat, hogy diákjai a megyei és országos tantárgyversenyek állandó résztvevőivé váltak, sokan az orvosi és gyógyszerészeti egyetemen végeztek, neves külföldi felsőoktatási intézmények tanárai lettek. Pedagógusi munkássága mellett aktív szerepet vállalt a közösségi, művelődési és egyházi élet szervezésében, az amerikai testvérgyülekezet támogatásával diákösztöndíj-programot irányított, amely 60 helybéli egyetemi hallgatónak biztosított anyagi támogatást – hangzott el a Molnár Margaréta által írt méltatásban. 

A marosvásárhelyi Szitai Tünde-Klára a Bolyai Farkas Elméleti Líceum egyes fokozatú elismert tanítónője. „Munkájának alapvető jellemzője a hivatástudat, a gyermek- és szakmaszeretet, a következetesség, igényesség, pontosság, a közösségért érzett felelősség, a kimagasló eredményesség a tehetséges tanulókkal való foglalkozásban. Tanítványai valamennyi, kisiskolások számára szervezett versenyen sikeresen szerepelnek, többször kapott kitüntetést a matematikából legeredményesebb felkészítő tanítóként. Mind a négy alsó tagozatos osztály számára matematika, a másodikosoknak nyelvtan munkafüzetet szerkesztett, közreműködött matematika és környezetismeret tankönyvek fordításában. A tanulás mellett a szabadidő hasznos eltöltésére kisdiákjainak nyári zene- és kézművestábort, erdővidéki kerékpártúrát szervezett, a néphagyományok, a magyar nyelv és kultúra szeretetére nevelve őket – olvasható a laudációban, amelynek Szilágyi Emőke a szerzője. 

A dicsőszentmártoni születésű Tóth Gyula a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Tanítóképzőjének a végzőse, 1990-től a vámosgálfalvi Fogarasi Sámuel Általános Iskola tanítója, az iskola vezetőtanácsának állandó tagja, magyar tanítóközösség módszertani felelőse. „Tanítóként mindig megtalálta a megfelelő hangnemet, türelemmel és törődéssel segítette a gyengébb képességű diákokat, a rászorulókat, felkarolta és támogatta a sajátos nevelési igényű tanítványait.” Kiváló eredményeket ért el diákjaival a tantárgy-, mese- és szavalóversenyeken, a Kobak-, Kenguru-vetélkedőkön. A Kreatív munkafüzetek terjesztője és használója, hasonlóképpen a Napsugár és Szivárvány gyermeklapoké. Diákjait rendszeresen bábszínházba, kirándulni, táborozni viszi. Tagja az Erdélyi Magyar Népművészek Társaságának, faragott munkái, kopjafák, emléktáblák, kapufélfák jelzik tehetségét a népművészet terén. Alapítója a magyarsárosi Bandi Dezső-múzeumnak, kiemelkedő művelődési, közösségi, egyházi tevékenysége is – amelyekről Pataki László számolt be méltató soraiban. 

Tóth Margareta a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetemen végezte tanulmányait, majd 41 évet kitevő pedagógusi munkásságát a sajátos nevelési igényű gyermekek szolgálatába állította a marosvásárhelyi 2-es Számú Speciális Iskolaközpont, jelenleg Inkluzív Oktatási Központ logopédusaként, majd pszichológus tanáraként, 1990-től „aligazgatóként vállalt szakmai felelősséget”. „Olyan szakmai alázattal tevékenykedett, amellyel nemcsak bennünket nevelt, de a szülőket is megerősítette, akik gyermeküket bízták intézményünkre… Munkáját pozitív attitűd jellemezte hatalmas munkabírással, határozott szervezéssel, a problémák gyors megoldásával, átlátásával… Megszámlálhatatlan képzésen vett részt, folyamatosan alkalmazkodva az új kihívásokhoz, hogy a gyermekek számára sajátos módszerekkel biztosítsa anyanyelven való boldogulásukat” – foglalta össze méltatásában az örökséget Rencsik Réka. 

A díjak átadását követően a rendezvényt a szovátai Intermezzo kórus fellépése zárta. 


Kapcsolódó cikkek:

Marosvásárhelyt elárasztotta a szemét

2022-11-14 17:19:00 // Mezey Sarolta

Elkezdik a szerződésbontás procedúráját a Brantner köztisztasági vállalattal



Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató