Üzenet a jövőnek

Történelmi pillanat Nagyernyében

Közel már az idő, hogy a nagyernyei református templom új tornyára kerülő jelképes csillag mutassa az utat a helybelieknek és a messziről érkezőknek. A csillag alatti gömbben elhelyezett időkapszula pedig, ha majd felnyitják, a kései utódoknak nyújthat gazdag tájékoztatást a falu, az egyházközség sorsformáló eseményeiről. Egy nemzedék életében soha vissza nem térő pillanat – múlt és jelen dokumentumainak a rézhengerbe való elhelyezése – volt a február 28-i református istentisztelet fő eseménye, amelyen a gyülekezet lelkipásztora, ifj. Szász Attila református lelkész hirdette az igét. 

– Örömmel és hálaadással gyűlt össze a helyi református közösség, mert megújul templomunk. A hamarosan befejeződő újabb munkaszakasz Isten dicsőségét és a nagyernyei gyülekezet reménységét hirdeti – indította prédikációját a lelkész, aki a Bethlehembe megérkező napkeleti bölcsek öröméhez hasonlónak nevezte azt az érzést, ami a jelenlévők lelkét betölti. A művelődési házban tartott istentiszteleten egy asztalon előkészítve ott állt már a henger alakú időkapszula, hogy befogadja a helybeliek üzenetét az utókornak. Az új toronyra felkerülő dísz a gömbbel és benne az időkapszulával, fölötte a csillaggal olyan jel lesz, ami a magasba emeli a tekintetet, és Jézusra mutat, aki egykor megszületett, meghalt a kereszten érettünk, és feltámadt azért, hogy bűnbocsánatunk és örök életünk legyen – hangsúlyozta Szász Attila.

A továbbiakban bemutatta azokat a tárgyakat, amelyeket elhelyeznek az időkapszulában: az Üzenet valamint a Kéve két számát, amelyben a főgondnok és a lelkész írása is megjelent; a helyi egyházközség Gomolyát című időszakos kiadványát; az Erdélyi Református Egyházkerület címerét a pelikánnal; egy könyvjelzőt, amely 2017-ben készült a reformáció 500. és az Erdélyi Református Egyház fennállásának 450. évfordulójára. A kapszulába teszik Magyari Hunornak a Maros-Mezőségi Református Egyház- megye templomairól készült fényképes albumát. A hagyomány szerint a mesterek által adományozott pénzérmék és egy arcmaszk is belekerül, valamint egy USB-adathordozó, azt remélve, hogy száz vagy kétszáz év múlva a sokkal jobb technika segítségével egy ilyen régi eszközt is meg tudnak majd nyitni, ami a hengerbe zárt dokumentumok jegyzékét tartalmazza.

Az időkapszulába kerülő tárgyak között van az a több mint 50 oldalas írás, amelyet a lelkipásztor és Nemes Gyula főgondnok állított össze – akinek köszönetet mondott a lelkész. Az utókornak szánt üzenetben Nagyernye történetének rövid áttekintése olvasható. Hadak útja címmel az első és második világháborús események következnek, mindkét háború hősi halottainak és a rövidebb vagy hosszabb fogságból hazatérteknek a névsora, továbbá 1990 fekete márciusának eseményei. Az Adalékok az ernyei egyházak történetéhez címszó alatt szó van a helybeli katolikus és az unitárius egyházról, továbbá a református iskoláról, a temetőről és az abban levő síremlékekről, a sírkőmúzeumról, 2020-as hivatalos statisztikai adatokról. 

Az írás gerincét a nagyernyei református templom viszontagságos története teszi ki az 1600-as évek derekától, amikor I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem hathatós segítségével (az ernyeiekhez címzett, saját kezűleg írt levelét az egyházközség iratai között ma is őrzik) felépült az első kis sövényfalú vályogtemplom mellette a haranglábbal. Ahogy erősödött az eklézsia, felmerült egy kőtemplom építésének a gondolata, amit az egyházközség elöljárói 1776-ban kérvényeztek. A következő évben Váradi Szőcs Miklós ernyei református kurátor két „hites” társával Nagyszebenbe utazott, ahol átvették a Mária Terézia királynő által kibocsátott építési és „kéregető” engedélyt (ez is fennmaradt az egyházközség levéltárában). A kéregetés lezajlása után nekifogtak előkészíteni az akkori viszonyok között nagyméretűnek mondható építkezést. A hajórész egyik fele boltívesen épült, a másik deszkás mennyezettel, amelynek feliratán – a többi között – az 1788-as évszám volt olvasható, miszerint Simon János papsága idején a nagyernyei református eklézsia költségéből építették. A hosszú ideig tartó építkezés során négy kicsi sudár fiatoronnyal ékesített tornyot is emeltek.

1944-ben Bartha Albert fiatal lelkész aggodalommal figyelte a templom állapotának romlását, de 1945-ben, a háború befejezésének évében nem lehetett renoválásra gondolni. A következő évben mégis meghívták Farkas József egyházmegyei előadót. Az építész véleménye szerint komoly baj volt a torony alapjával, négy tartólába ugyanis nem bírta tartani a gyenge építőanyag miatt ránehezedő súlyt, így feltétlenül renoválásra szorult. Mielőtt elkészült volna a felújítási terv, bekövetkezett a katasztrófa. 1946. szeptember 3-án Bartha Albert tiszteletes a papi lakás tornácáról nézte végig a rettenetes látványt, ahogy a torony ledőlt a templom hajójának vele összefüggő részével együtt, s a nagy harang feje is letört a zuhanás miatt. Rendkívül nehéz volt a lelkésznek eldöntenie, hogy mit is tehetne, hiszen a férfiak java része fogságban volt, a parókia kifosztva, a megmaradt gyülekezet a háború és menekülés miatt leszegényedve. Hosszas tanakodás után a hívek ökör- és lófogatokkal eltakarították a törmeléket, lebontották a zsindelyes fedélszerkezetet, de a falak 1950-ig elhagyatottan álltak. 1950-ben sikerült hozzáfogni a templom helyreállításához, de már nem volt elég erő és anyagi fedezet a torony visszaállításához. A közel hét évtized alatt többször került sor kisebb-nagyobb javításokra, míg a 2017-ben megválasztott Szász Attila lelkipásztor, meghallgatva a gyülekezet immár 74 éves vágyát, híveivel egyetértésben és összefogással, Isten áldását kérve elindult az emberileg megvalósíthatatlannak tűnő cél eléréséért.

2018-tól sikerült elkezdeni a templom felújítását, és 2020-tól a torony építését is a gyülekezet áldozatos adományából, valamint ft. Kató Béla püspök közbenjárásával az Erdélyi Református Egyházkerület és Magyarország kormánya segítségével. Az anyaországtól elszakadt magyarság történelmi és egyházi értékeinek megőrzésére nagy figyelmet szentelő Orbán Viktor vezette magyar kormány anyagi támogatása nélkül elképzelhetetlen lett volna a nagy munka elkezdése – hangsúlyozta a lelkész, aki többször is köszönetet mondott a segítségért, továbbá a Nagyernyei Polgármesteri Hivatal támogatásáért, Jánosi Ferenc polgármester közbenjárásáért. Hasonlóképpen a gyülekezeti tagoknak is szólt a köszönet a lelki és pénzbeli támogatásért, az utóbbiból ugyanis a dokumentáció, a tervezés és engedélyeztetés költségeit is tudták fedezni. A presbitérium a Koré József vezette helybeli Building Invest céget bízta meg a munkálatok elvégzésével, a templom eredeti állapotának a visszaállításával. 2021 februárjában, a hálaadó istentisztelet idején a torony már állt, a toronysüveg faszerkezete is elkészült, és folyamatban volt a vörösrézzel való borítás, amelyre felkerül a toronydísz, azaz a gömb és a csillag. A fedett feljárat lebontásra került, de készülnek újat építeni. A templombelső javítása, a bútorzat felújítása szintén folyamatban van, a villanyszerelés, az új karzat pedig már elkészült. 

A dokumentum tartalmazza mindazoknak a névsorát, akik adományukkal hozzájárultak a templom javításához és a torony újjáépítéséhez, ami több oldalt tesz ki, és azt igazolja, hogy a gyülekezet önzetlenül, jóakarattal adományozott akár több alkalommal is.

Az időkapszulába került a nagyernyei egyházközség lelkipásztorainak, gondnokainak, felekezeti iskolamestereinek, tanítóinak a neve, és a gyülekezet példás összefogása, ahogy jelenlegi lelkészükkel Isten dicsőségére munkálkodnak.

A beszámolóban elhangzott, hogy 2017 májusában a református hívek nagy bizalommal tekintettek a jövő elé lelkipásztoruk, Szász Attila vezetésével. Ma, 2021-ben a nagyerenyei református egyházközség lélekszáma 567, a hívek békésen élnek együtt római katolikus, unitárius, ortodox és más felekezetű falustársaikkal. Az egyházközség elöljárói: Szász Attila lelkipásztor, Nemes Gyula főgondnok, Tavaszi Albert gondnok és a presbiterek: Bajkó István, Csiszér Veronka, Frunza Sándor, Gáll Ilona, Gólya Levente, Nemes András, Moldován István, Sebezán Anna, Szabó Sándor, Tóth János, valamint Szabó Jenő pótpresbiter. 

Abban a reményben, hogy hosszú idő után egy hitben szilárd és állhatatos gyülekezet fogja az üzenetet megtalálni, kézbe venni és felnyitni, amelynek tagjai hálával gondolnak majd elődeikre, Szász Attila lelkész a dokumentumot az egyházközség pecsétjével is ellátta, és arra kérte az egyházi elöljárókat, hogy aláírásukkal is szentesítsék azt. Az időkapszulába az épülő torony előtt álló presbitérium fényképe is bekerült, valamint archív felvételek az 1950-es állapotokról, az új templom látványtervéről és a javítási munkákról. 

Végül a főgondnokkal összecsomagolták a dokumentumokat, lezárták a rézhengert, majd a támogatóknak szóló újabb köszönetnyilvánítást követően Szász Attila református lelkész a munka zavartalan folytatásához kérte az Úristen segítségét abban a reményben, hogy mindaz, ami az időkapszulába került, hitet és büszkeséget jelentő drága emlék lesz az utódok számára.