Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Miután a parlament egyöntetűen elfogadta, és tavaly júniusban meg is jelent a Hivatalos Közlönyben a dr. Vass Levente parlamenti képviselő által kezdeményezett törvény, amely lehetővé teszi a betegek számára, hogy minden szakorvosnál – azoknál is, akik nem állnak szerződéses viszonyban a biztosítópénztárral – hozzájuthassanak az ártámogatott gyógyszerek kiváltására feljogosító recepthez, küldőpapírhoz, hogy ne kelljen ezekért újra a családorvoshoz menniük, a törvényt több mint egy év elteltével sem ültették gyakorlatba.
A dr. Vass Levente által kezdeményezett egészségügyi törvénymódosítás könnyített eljárást vezet be a páciensek számára, hiszen lehetővé teszi, hogy egyszerűbben jussanak hozzá az ingyenes vagy ártámogatott gyógyszerhez, küldőpapírhoz, illetve betegszabadságot előíró igazoláshoz. A módosítás értelmében az egészségügyi biztosítópénztárak kötelesek lesznek szerződést kötni azokkal a szakorvosokkal, akik ezt kérik, amivel feljogosítják őket arra, hogy ártámogatott recepteket, az ingyenes kivizsgáláshoz szükséges küldőpapírokat és betegszabadságot igazoló iratokat állíthassanak ki. Jelenleg a családorvosok, kórházi orvosok mellett csak azok a szakorvosok vannak felhatalmazva ezek kibocsátására, akik szerződéses viszonyban állnak a biztosítópénztárral.
Dr. Vass Levente kifejtette, ezek olyan egészségügyi alapszolgáltatások, amelyek minden biztosított személyt korlátozások nélkül megilletnek. Miután már látta egy szakorvos, a beteg ne kelljen visszamenjen a családorvosához és ott kérje a nem ártámogatott recept átírását ártámogatottá, vagy a küldőpapír kiállítását. Nem kellene a betegeket fölöslegesen sétáltatni a szakorvos és a családorvos között – véli a képviselő.
Hozzátette, mindannyian tudjuk, sokszor a rendszer arra kényszerít, hogy magánrendelők szolgáltatásait vegyük igénybe. Jelenleg ha egy beteg – azért, hogy ne kelljen sorban álljon, vagy mert állapota indokolttá teszi, hogy azonnal elvégeztessen egy vizsgálatot, amire az állami kórházban esetleg hosszú várólista van – úgy dönt, hogy a kórházi járóbeteg-rendelő helyett egy magánrendelőben olyan orvoshoz fordul, akinek nincsen szerződése a biztosítópénztárral, amellett, hogy kifizeti a vizsgálat árát, meg kell vásárolnia a felírt orvosságot, ugyanis az illető szakorvos azt ártámogatottan nem írhatja fel. Vagy el kell mennie a családorvosához, ha az éppen elérhető, hogy átírja a receptet. Viszont, ha – tegyük fel – péntek délután kerül szakorvoshoz a beteg gyerek, a szülő biztosan nem vár hétfőig, amikor legközelebb rendel majd a családorvos, hanem megvásárolja, akár borsos áron is, a szükséges gyógyszert – mutatott rá a képviselő.
A jelenlegi rendelkezések szerint a háziorvos nem csak „átírja” a szakorvos által kibocsátott receptet, de ezt megelőzően köteles újabb vizsgálatként jelenteni a gyakran azelőtt egy órával már megvizsgált beteget. Ezt a logikátlanságot a legtöbb háziorvos ugyan mellőzi, a biztosítóház viszont elszámolja ennek fejében a betegenkénti húsz lej körüli összeget.
Nincs költségvonzata, csupán a szándékon múlik
A törvénymódosítás életbe lépésének a késlekedése kapcsán dr. Vass Levente érdeklődésünkre kifejtette, 2018 júniusában fogadták el az általa kezdeményezett törvénymódosítást, és érthető módon a következő költségvetéshez kötötték annak a bevezetését. Tavaly decemberben viszont újabb változat látott napvilágot, sürgősségi kormányrendelettel önkényesen felülírva az eredeti törvénymódosítást. Azt mondták, hogy három hónappal a költségvetés elfogadását követően lép majd érvénybe. A 2019-es költségvetést idén márciusban fogadták el, ami azt jelenti, hogy június 15-ig gyakorlatba kellett volna ültetni a törvénymódosításban szereplő előírásokat. Ezt követően azonban egy újabb kormányrendelet látott napvilágot augusztusban, amellyel a 2020-as keretszerződés elfogadásához kötötték ennek az intézkedésnek az életbe léptetését. – Már többször interpelláltam, személyesen találkoztam ez ügyben a biztosítópénztár vezetőjével, valamint a miniszter asszonnyal. Mindenkinek az a véleménye, hogy jó törvény, de senki sem magyarázza meg, hogy miért késlekedik a bevezetése. Nem lehet pénzügyi akadálya, hiszen egy recept esetén az átlag hozzájárulás az állam részéről 20 lej. A receptek családorvosnál történő átírásánál a családorvos a törvény által kötelezve van, hogy egy 20 lejes konzultációt lejelentsen. Tehát nem jelent költségtöbbletet. Magyarán: nincsen költségvetési vonzata, pusztán szándékvonzata van ennek a kérdésnek. És ha ezt valóban mindenki akarja, és jónak tartja, akkor adminisztratív gyengesége a pénztárnak, hogy nem lépte meg, és nem büszkélkedik vele. Ez lett volna és lenne a továbbiakban is a helyes magatartás részükről. Furcsa, hogy miközben mindenki arról beszél, hogy betegközpontúvá kell tenni a rendszert, íme egy példa, amikor van egy intézkedés, ami egyértelműen a betegek érdekeit szolgálja, a költségvonzata minimális, de a rendszer képtelen gyakorlatba ültetni. Nagyon büszke vagyok erre a törvénytervezetre, ez az egyike annak a hétnek, amelyet benyújtottam, és sikerült elfogadtatni a parlamentben. Az RMDSZ-nek van a legtöbb egészségügyi törvénytervezete, fájó, hogy lobbizni kell a minisztériumnál és a biztosítópénztárnál, hogy egy olyan törvénymódosítást, amit a többi párt is egyöntetűen megszavazott, és a betegek érdekeit szolgálja, érvénybe léptessenek – nehezményezte a képviselő.
Elsősorban a fiatal szakorvosok élnének a lehetőséggel
A módosított törvény nem kötelezi, csupán lehetőséget kínál a szakorvosoknak, hogy a szóban forgó iratok kibocsátására való feljogosítás végett kéréssel forduljanak a biztosítópénztárhoz, és ezt a biztosítópénztár nem utasíthatja vissza.
Dr. Vass Levente szerint, amennyiben végre életbe lépne a törvény, az elsősorban a fiatal, frissen végzett szakorvosoknak válna előnyére, akik még nem rendelkeznek kialakult pacientúrával. Ugyanakkor azon nyugdíjas orvosoknak is, akik, miután kilépnek a rendszerből, tapasztalatukat még a betegek szolgálatába állítanák. Nem utolsósorban a törvénymódosítás hozadékaként csökkenne a családorvosokra nehezedő nyomás. Mindemellett a rendszer egy átfogóbb képet kapna az egyes megbetegedések előfordulásáról, hiszen jelenleg, amennyiben a páciens olyan szakorvoshoz fordul, akinek nincs szerződése a pénztárral, a betegsége nem kerül be sem a megyei közegészségügyi igazgatóság, sem a biztosítópénztár, sem pedig a minisztérium nyilvántartásába.