Univerzális tömegigény
2013-03-11 15:22:07
- Máthé Éva
Valószínűleg éppen annyi érv szól(hatna) amellett, hogy foglalkozzunk az utóbbi időben egyre sokasodó könnyűzenei tehetségkutató műsorokkal, mint ahány érvet a mellett a nézet mellett lehet felsorakoztatni, miszerint hagyjuk a csodába az egészet, szóra sem érdemes az ilyesmi.
Valószínűleg éppen annyi érv szól(hatna) amellett, hogy foglalkozzunk az utóbbi időben egyre sokasodó könnyűzenei tehetségkutató műsorokkal, mint ahány érvet a mellett a nézet mellett lehet felsorakoztatni, miszerint hagyjuk a csodába az egészet, szóra sem érdemes az ilyesmi. Ezeknek a „népbutító” országos felhajtásoknak a sorába tartozott az a „lázas” sürgés-forgás is, amely kies országunkban, illetve a határon túl, az anyahonban eldöntötte: melyik magyar, illetve román énekes, dal képviseli majd a két államot a csiricsáré Eurovíziós Dalfesztiválon.
Múlt héten a helyi rádió- és tévéadók műsoraiban fellelhető nyelvi sutaságokat kipécéző jegyzetem után többen nekem szegezték a kérdést: miért nem reagáltam az „év eseményére”, mármint arra, hogy Magyarországon az általam eddig nem ismert Márta Alex lett a befutó. Nos, ennek két oka volt, egyrészt úgy éreztem, az alaposan lerágott csontról már nincs mit mazsolázni, másrészt kíváncsian vártam a hazai megavetélkedő eredményhirdetését, hogy összevessem az összehasonlíthatatlant, a magyar és a román mezőnyt, az eredményt. Nos, odaát inkább a döbbenet uralkodott a közvélemény és a szakma által is alig ismert filosz, ByeAlex győzelme nyomán, Bukarestben viszont elszabadult a pokol. A magyarországi, kétesélyes-(nek vélt) Radics Gigi és Saunders András közel sem olyan „nagyágyú” még, mint a hazai fő vesztes, tehát ők diszkréten félrevonultak, helyet adva a kötött sapkás antisztárnak. Nem így a hazai 44 éves Luminiţa Anghel, aki 2005-ben már képviselte Romániát a nemzetközi fesztiválon, és akkor az igen előkelő 3. helyezést érte el az emlékezetes Let me try című dallal. Valljuk be: az idei Unique című, általa előadott sláger is igen fülbemászó, jól festett-hangzott volna a malmői porondon. Pillanatnyilag Luminiţa Anghel vehemens tiltakozásától hangos a hazai napi sajtó. A hölgy igazságtalannak tartja a zsűri döntését. A nyertes Cezar Ouatu neve talán semmit nem mond a jegyzet olvasóinak, tehát róla dióhéjban ennyit: a 33 éves, ploieşti-i származású operaénekes a milánói konzervatóriumban szerzett képesítést, 12 évig Olaszországban élt, jelenleg itthon szeretne tovább ténykedni. Bevallása szerint idén többek között Andrea Bocellivel fog fellépni, és a számára írt Vangelis-számokat készül előadni. Különlegessége, hogy az úgynevezett pop-opera stílust szeretné minél szélesebb körben népszerűsíteni. A két szóban forgó román énekestől ismertségben igen távol álló ByeAlex talán azzal terelte magára a figyelmet, hogy alig lehet őt észrevenni. Erősen koncentrálnia kell annak, akit érdekel az egyébként bájos nyertes dala, a Kedvesem.
Szóval miért is kell foglalkoznunk és miért nem az X-Faktor és A dal típusú tehetségkutatókkal, vetélkedőkkel? Talán azért kár rájuk szót pazarolni, mert a könnyed, értéktelen, olykor a bóvli kategóriába tartozó produkciókat mutatnak fel. Résztvevőik általában pár heti csillogás után nyomtalanul eltűnnek. Másrészt feltétlenül figyelmet érdemel az a jelenség, hogy a nagyvilágban mindenütt milliókat vonz e tévés műfaj. Hogy ezzel a jelenséggel mit lehetne kezdeni, ez már a szociológusokra, pszichológusokra, társadalomkutatókra tartozik. Bizonyára nem véletlen, hogy a TV2 két közismert személyiség, Hajós András és Friderikusz Sándor részvételével hamarosan nem tehetségkutató, hanem tehetséggondozó sorozatot indít. Kíváncsian várom...
