Egész jó fegyverkereskedő Donald Trump, állapítom meg, egy újabb érvvel megtámasztva az iránta érzett, mondjam így, mérsékelt ellenszenvemet.
Egész jó fegyverkereskedő Donald Trump, állapítom meg, egy újabb érvvel megtámasztva az iránta érzett, mondjam így, mérsékelt ellenszenvemet. Azt olvasom ugyanis, hogy frissebben késznek mutatkozik Dél-Koreát rakétaelhárító rendszerekkel ellátni, amire látszólag az ösztönzi, hogy Észak-Korea mániákusan lődözgeti fel az ilyen-olyan hatótávolságú rakétáit (frissebben pedig „megtoldva” egy föld alatti hidrogénbomba felrobbantásával). A nem is tudom, minek hívják észak-koreai diktátor maholnap úgy fest, mint egy robbanómellénybe öltöztetett terrorista. Számomra az a furcsa, hogy a világ globális meg lokális bajaira fáradhatatlanul
gyógyírt kereső politikusok és pártok, no meg országaik képtelenek elbánni ezzel a világméretű futóbolonddal. A helyzet „elvileg” tarthatatlan, gyakorlatilag valaki(k)nek mégis a tartósításához fűződik érdeke…
Nos, hogy folytassam másként, amit a nagyvilág nyilvánvalóan fenyegetésként könyvel el, az Trumpnak ölébe hullajtott lehetőség (is) az újabb üzletelésre. Egész rutinosan csinálja, ami jelzi, hogy a gyakorlat nem előzménytelen.
Nem megyek túl vissza a múltba, ha azt jelzem, hogy szerintem a még Barack Obama idejében, Ukrajnában lejátszott amerikai–orosz geopolitikai játszmában elszenvedett vereség, meg a Krím félsziget oroszok általi visszafoglalása nyomán indult a dolog. Ha ott nem tudott elég közel férkőzni Oroszországhoz, két lehetőség adódott: Lengyelország és Románia. Mifelénk ehhez kellett a megfelelő helyre egy megfelelő ember. Hogy miért egy kisebbséginek látszó többségi? Egy bizonyos, ennek nem az a magyarázata, hogy legyen aki megfeleljen a székelyek ízlésének, bár a szavazatokból ítélve kétségtelenül megfelelt. Mára, mint hallom, már nem annyira…
Úgy spekulálom, hogy nem találtak erre jobbat többségi közegben, aki képes lett volna rávenni az egész politikai brancsot, hogy Románia szegényes, annyi-amennyi költségvetésének 2 százalékát hosszú távon fordítsa honvédelemre, amikor képzelt keleti fenyegetésnél többet nehéz lett volna és lehetne kiolvasni a „nemzetközi helyzetből”. Mellesleg, év eleji információk szerint a NATO által kötelezettségként megszabott 2 százalékot az idén a szervezet mindössze öt (!) tagállama teljesíti. A majd’ három éve nálunk fungáló elnöknek mégis sikerült átverni a parlamenten és az aktuális kormányon, s egyfajta kötelezvényként az elkövetkezőknek. Lelke rajta. A lényeg, hogy Trump a mi pénzünkből vásároltat a román tengerpartra telepítendő Patriot-rendszereket Amerikának, a NATO-tagság készséges bólogatása mellett. A majd’ 4 milliárd dolláros vásár kormányzati megítélés szerint „megerősíti a román haderő védelmi képességeit egy esetleges agresszióval szemben”. Értjük? Esetleges!
Mint túl sűrűn, ezúttal is az bosszant a dologban, hogy hülyének néznek bennünket, amit a nép békésen tűr. A politikusok pedig szintén…, néhányukat kivéve, akik kellő nyersességgel ki is mondják: az ország gyarmati állapotba süllyedt…
Trump buzgólkodása azonban nem puszta üzlet, sűrűn átszövi a politikai érdekérvényesítés is. Nem is két legyet, hanem többet üt egy csapásra. Azzal, hogy alaposan berendezkedik Romániában, valójában ellehetetleníti az Európai Uniónak a saját haderő létrehozására alig szárba szökkent tervét. Ami, tegyem hozzá, a NATO-jelenlét értelmét kérdőjelezné meg. S ami fontosabb, lehetővé tenné az önállóbb európai politizálást. Így aztán az Európai Uniót, valójában egész Európát továbbra is Amerika tartja akkora kötőféken, amekkorán jónak látja. Az iméntiek természetesen egy polgár (tehát én) szabadjára engedett aberrációinak tekinthetők, hiszen senki nem fogja állításaimat legalább „sorok közti” olvasással megfejthető közleményben alátámasztani. Sőt…
S hogy súlyosbítsam a „tévelygésemet”, még azon is elcsodálkozom, hogy Románia zokszó nélkül adta fel a Moldovai Köztársasággal kapcsolatos korábbi elképzeléseit. A Patriotok ugyanis nem fogják megvédeni az uniós csatlakozáson ábrándozó rokon köztársaságot az orosz befolyás erősödésétől. Semmi kétség, ezt Obama és Hillary Clinton nem tudta volna véghezvinni. Amerikában is kellett ehhez a megfelelő ember a megfelelő helyre. Akkor is, ha a politika furcsaságai folytán a demokrácia fellegvárában a kevesebb szavazatot szerzett jelölt került a Fehér Házba! De ez már nem érdekes…
Hogy a „dolog”, vagyis a fegyverbeszerzéssel megspékelt betelepedési stratégia hogyan működött/működik Lengyelországban, nem tudom. Rossz hírét nem hallottam. Igaz, jót sem! Az persze üzenetértékű, hogy Trump ellátogatott Lengyelországba, s tartott ott „világra szóló” programatikus eligazítást. A házigazdákkal pedig egyeztetett arról, hogy mit kezdjenek Oroszország „destabilizáló viselkedésével”. Tett ennél visszhangosabbat is Donald Trump, támogatásáról biztosította az úgynevezett Három Tenger Kezdeményezést. A szervezet célja tizenkét közép-kelet-európai ország szorosabb együttműködése annak érdekében, hogy erősítsék a régió szerepét az Európai Unióban. A Trump-féle „támogatás” az én értelmezésemben annyit jelent, hogy szemet vetett a társulásra, be nem vallott, de egyértelmű kisajátítása pedig inkább az unió gyengítését, mintsem az erősítését fogja jelenteni. Vajon a részt vevő országoknak mit és mennyit fog eladni a kifogyhatatlan készletekből, az „esetleges” agressziókra hivatkozva? Végtére is már az elnökválasztási kampányban bejelentette, hogy Amerika „ingyen” senkit nem fog megvédeni! Így változik a partnerség a kereskedők világában széles körben alkalmazott védelmi szolgáltatássá. Sápot szed a csendőr…
