Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az optimizmus hasznos dolog, főleg akkor, ha megalapozott is. Nincs ebben a helyzetben a kabinetjének munkáját tegnap maga szerint jó gazdasági adatokkal fényező kormányfő.
Noha ezúttal is inkább a beszédhibáit szúrták ki és tették a világhálón közkinccsé a sajtósok, a nyilatkozattal tartalmilag van nagyobb baj. Helyes kormányzati munkáról és fenntartható gazdasági fejlődésről szavalni azok után, hogy az utóbbi hét alatt az Európai Bizottság, majd a kormányzati testületbe tartozó előrejelzési bizottság is lefele módosította a román gazdaság idei növekedési kilátásait, minimum arra vall, hogy a nyilatkozónak a gondolkodás nem tartozik a kedvenc sportágai közé. Ezt sem először bizonyította be egyébként, de ebben legalább kitartó.
A prognózisokból a tanácsadóinak azt kellett volna leszűrniük és értésére adniuk, hogy noha van gazdasági bővülés idén is, annak a ritmusa lassulni kezdett. Számtalan szakértő fejtette már meg, hogy a román gazdasági bővülésnek a hátterében a fogyasztás áll, így ha a növekedési ritmus mérséklődik, az leginkább azt jelentheti, hogy a lakosság kezd kevesebbet fogyasztani. Meglehet, hogy a fogyasztási kedv visszaesését próbálták mérsékelni részben a decembertől bejelentett minimálbér-emeléssel is, hiszen az sok kisembernek is jelent egy kevéssel több pénzt, még akkor is, ha az igazi nyertese ennek a játszmának az adókban százmilliókat kaszáló kormány. De az adófizetők jóléte helyett inkább az adóbevétel és a béremelésnek hamarosan megmutatkozható kampányértéke lebeghetett a döntéshozók szeme előtt.
Akkor végezne jó munkát a kormány, és akkor lenne fenntartható a gazdasági fejlődés, ha az utóbbi évek kedvező gazdasági folyamatait kihasználva a fejlesztést támogatták volna a fogyasztás helyett, legalább részben, aminek még most sem lenne késő nekilátni. Amikor jól megy a szekér, akkor kellene a leginkább infrastruktúrát építeni, oktatásra és kutatásra költeni. Hogy ne a minimálbér emelésétől nőjön az életszínvonal, hanem attól, hogy ide telepednek olyan beruházók, akik komoly hozzáadott értéket termelő vállalkozásaik hasznából az átlag- vagy annál nagyobb bért is könnyedén ki tudják fizetni. Csakhogy ezt nem csak a mostani kormánytól várjuk hiába, hanem nagyjából a rendszerváltás óta mindegyiktől, bár egyeseknek részben mentségére szólhat, hogy az átmeneti és válságévekben akkor is nehéz lett volna érdemben fejlesztést támogató gazdaságpolitikát folytatni, ha éppen akartak volna. És ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a szőke bakihercegnő alól kirántják-e a bársonyszéket, mert a regáti prérin nem látszik olyan vezérjelölt és csapat, amelyikben a fenntartható gazdasági fejlődést elősegítő kormányzati munkához szükséges tudás és munkakedv túltengene.