Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Két vállalkozói érdekképviseleti szervezet is az adótörvénykönyvet módosítani készülő rendelet elhalasztását kérte a koalíciótól. A csütörtökön kiadott közleményükben azt írják, ez ügyben találkoztak a nemrég leköszönt volt kormányfővel, aki most épp a szenátus elnöke, és arra is utaltak, hogy az Európai Bizottság képviselőivel is találkozni készültek ugyanaznap. Ez utóbbi érdekes.
A vállalkozók azt kérték ezen a találkozón a volt kormányfőtől, hogy januárig ne módosuljon az adótörvénykönyv, és annak az esetleges módosításait legalább hat hónappal az érvénybe lépés előtt mutassák be, és támasszák is alá hatáselemző tanulmányokkal. Továbbá még kérték, hogy a közpolitikai javaslatokról szóló vitákba a kormány vonja be a munkáltatói szövetségeket is.
Az európai illetékesekkel kilátásba helyezett találkozóra való utalás azért érdekes, mert ebből úgy tűnik, hogy az említett szövetségek panaszt akarnak tenni a kormány adómódosítási gyakorlata ellen. Egyébként teljesen jogosan, mert azok a dolgok, amiket számonkérnek a kormányon – előzetes egyeztetés, hatáselemzések készítése –, kötelességként tételesen benne vannak a pénzügyi felelősségvállalás törvényében, amelyet még a múlt évtized elején fogadtak el. Amikor a krízis utáni valutaalapi mentőcsomag feltételeként drasztikus reformlépésekre kötelezték az akkori kormányt. Ezt a törvényt azóta sem tartották be, még az is meglehet, hogy suttyomban már hatályon kívül is helyezték időközben, elvégre az éjjeli lámpafénynél fércelt sunyi rendeletek gerendás mestere most is a kormányban van, de most rendeletfaragás helyett építőtelepeket látogat, értvén a közlekedéshez is. Mert jó szakik mindenhez is értenek.
A kormány törvényellenes eljárását illetően az európai illetékesek helyett talán érdemesebb lenne a bíróságon panaszkodni a vállalkozóknak. Az az illetékes szerv ilyen kérdésekben. Vagy talán arra számítanak, hogy ha uniós szakiknál tesznek panaszt, akkor azok majd szigorú tanító bácsihoz hasonlatosan rámordulnak a kormányra, és az ettől megszégyelli magát, és majd megjavul? Elég hiú remény, ha csak arra gondolunk, hogy a felkent demokraták ingerküszöbét az sem érte el, amikor a franciáknál lovas rendőrök verték szét nemrég a parlament megkerülésével elfogadott nyugdíjreform ellen tiltakozókat, és nálunk már lassan két éve az sem idegesíti a jogállamiság felett gyakorta aggódókat, hogy itt a kormányok ugyanúgy sürgősségi rendeletek útján gyakorolják a hatalmat, mintha még mindig a pandémia során érvényes rendkívüli állapot volna érvényben. Az már rég nincs, a diktatórikus gyakorlat maradt, és virágkorát éli. De nem ettől megyünk csődbe, hanem attól, hogy a kormány még ha mintaszerűen ragaszkodna is a demokratikus szabályokhoz, akkor sem tud mit kezdeni a helyzettel, mert alkalmatlan a kezelésére.