Valóban „A farok csóválja a kutyát?”
Feljogosítva érzem magam e vélemény megírására, mivel a legnehezebb időszakban, 1990 legelején Marosvásárhely FSN tanácsának alelnöke, valamint az 1990 és 1994 közötti időszakban az RMDSZ megyei választmányának tagja voltam.
Több mint másfél évtizeddel ezelőtt elhatároztam magamban, hogy politikai vonatkozású tevékenységekkel nem foglalkozom. De az utóbbi időben az RMDSZ berkeiben történő események hatására, valamint a Népújság 2012. augusztus 4-i számában megjelent „A farok csóválja a kutyát?” című interjú hatására nem tudom betartani a fogadalmamat. Feljogosítva érzem magam e vélemény megírására, mivel a legnehezebb időszakban, 1990 legelején Marosvásárhely FSN tanácsának alelnöke, valamint az 1990 és 1994 közötti időszakban az RMDSZ megyei választmányának tagja voltam. Azt bárki beláthatja, hogy abban az időben nem volt leányálom és veszélymentes dolog az ezredes Ioan Judea mint elnök, és az ügyész Iosif Ovidiu mint titkár szorításában alelnökként dolgozni. Tettem mindezt hónapokon át azért a közösségért, amelyhez tartozom, anélkül hogy ezalatt egy lej honoráriumot is kaptam volna, nem úgy, mint a mostani magas beosztású tisztségviselők.
Az említett interjú dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei elnökével készült Csegzi Sándor volt alpolgármester esetével kapcsolatban. Ne vegyék szőrszálhasogatásnak ha itt megemlítem, hogy ha Kelemen Atilla neve elé kitesszük a „dr.”-t , akkor ez megillette volna Csegzi Sándort is. De térjünk röviden a lényegre.
Elöljáróban szeretném hangsúlyozni, hogy nem vagyok Csegzi Sándor ügyvédje, de az igazságtalanságot nagyon nehezen tudom lenyelni. Sajnálattal kell észrevennem, hogy mi, és főleg az RMDSZ nem tudja értékelni azt a munkát és eredményeket, amelyeket valaki a saját magyar közösségünk érdekében tesz. Tudom, hogy sokan vannak, akik Csegzi Sándor munkáját sokra értékelik és sokan akik nem, és haragszanak rá, de azt számításba kell venni, hogy minden vezető beosztású embernek számos ügy elintézésében meg van kötve a keze. De ha már Csegzi Sándorról van szó, az előbb említett véleményétől függetlenül, minden magyar ember tegye szívére a kezét és őszintén gondolkozzon el azon, hogy Csegzi Sándor nélkül ma Marosvásárhelyen, a Bolyaiak városában létezne-e a Pszeudo-szféra emlékmű, melyet a legzseniálisabb matematikusunk születésének 200. évfordulóján, 2002. december 15-én lepleztünk le, rajta Bolyai már világhírűvé vált, saját keze írását utánzó levélbeli mondásával: „semmiből egy újj más világot teremtettem”; működne-e városunkban minden nyáron az a nemzetközi Bolyai-alkotótábor, mely számos képzőművésznek nyújt megnyilvánulási lehetőséget és alkotásaikból számos európai városban szerveztek kiállításokat; létrejött volna-e Bolyai János egykori elhalálozási helyén található és nevét viselő helység, mely ma az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság székháza; és vajon sor került volna-e ezen év május 25-én a Marosvásárhelyen született és egyben a legkiemelkedőbb székely matematikus, Vályi Gyula szobrának a felavatására? Ízelítőül csak néhány példát említettem az alpolgármester ideje alatti megvalósításaiból. Jogosan teheti fel bárki a kérdést: mindez egyedül csak Csegzi Sándornak köszönhető? A válasz lehet a nem is, de az biztos, hogy diplomatikus és kitartó, valamint funkcióját ügyesen felhasználó tevékenysége nélkül mindezekből kevés valósult volna meg. És ne felejtsük el: ezek nagy része maradandó értékű megvalósítások!
Ezek után, a hitelesség betartása érdekében idézzük dr. Kelemen Atillának az említett interjúban megjelent nyilatkozatát: „Csegzi Sándor, aki a marosvásárhelyi választmánynak az elnöke volt, alapvetően nagyon furcsa helyzet elé állította a szervezetet azzal, hogy nem fogadta el a tizedik helyet, amit felajánlott neki az RMDSZ a városi tanácsosi listán. Akkor még hat-hét tanácsosról lehetett beszélni az előzetes közvélemény-kutatások szerint. Azt mondta, ő annál népszerűbb, hogy a tizedik helyre kerüljön. Úgy gondolom, ebben az esetben Csegzi Sándor a tizedik hellyel bebizonyította volna, hogy olyan népszerű, hogy akár tizenkét tanácsost is be tudott volna juttatni, ha annyi szavazatot vonz.” Mit mondhatunk e sorok elolvasása után? Szomorúan kell megállapítanom: sugárzik belőlük az arroganciával átitatott cinizmus.
Az RMDSZ egyes csúcsvezetőinek szemében Csegzi Sándornak az a nagy bűne, hogy jó viszonyban van Dorin Florea polgármesterrel. De nyomorúságos kisebbségi helyzetünkben meg kell értenünk egy tényt: bizonyos dolgokban mi sajnos csak annyit tudunk elérni és megvalósítani, amennyivel meg tudunk velük egyezni. Fájdalmas dolog, de ez a valóság. Erről számos esetben kellett meggyőződnünk az idők folyamán.
A másik fő probléma, ami az említett interjúból, valamint az ezt megelőző állandó vitákból is kiderült az, hogy Dorin Florea kinevezte Csegzit egyik saját tanácsadójának, és meghagyta régebbi irodáját. Az eddigi munkáját semmibe vevők most azt róják fel neki, hogy miért nem kért engedélyt tőlük e funkció elfoglalásához és arra akarják kényszeríteni, hogy azonnal adja át a neki kiadott irodahelyiséget, mert ha nem „én az ügyvezető elnökség, illetve az állandó tanács elé fogom hívni Csegzi Sándort. Az állandó tanácsban heten vagyunk, s ezt a kérdést nagyon keményen át kell beszélni” – mondja dr. Kelemen Atilla. Ezek után önkéntelenül vetődnek fel a kérdések:
1) Így köszöni meg érdekvédelmi szervezetünk vezetősége azon tagjainak áldozatos munkáját, akik minden lehetőt megtettek nemzeti közösségünk fejlődése és hagyományainak ápolása érdekében?
2) Az eddigi kimagasló munkája alapján az RMDSZ miért nem javasolta továbbra is alpolgármesternek Csegzi Sándort? – Ennek alapján ezek a problémák most nem vetődtek volna fel.
3) Annyi megoldásra váró probléma közepette most éppen egy irodahelyiség kérdése a legfontosabb? – akkor, amikor a polgármesteri hivatal mind az USL mind az RMDSZ alpolgármesterének biztosított irodahelyiséget, méghozzá az RMDSZ alpolgármester-jelöltjének pont abban a volt „Hangya-épületben” amelyben az RMDSZ székhelye is található. Valaki munkájának az értékét a tevékenysége és nem az irodájának luxusszintje határozza meg.
S végül, elgondolkozva az ezelőtt két hónappal lezajlott helyhatósági választásokon, és az azt megelőző kabarészámba menő civakodásokon, amely az RMDSZ polgármester-jelöltjének megnevezését övezte, érezhető, hogy az RMDSZ berkeiben valami nincs rendben. Sajnálatos, hogy mindez a néhány hónap múlva lezajló választások előtt történik.
Weszely Tibor
