Valós ölelés helyett telefonsimogatás

Túlterhelt szülők, túlterhelt gyermekek

Az egészséges életmóddal, a családdal, a gyermekneveléssel kapcsolatos témákról szervez tanulságos előadásokat Berek utcai székhelyén a Máltai Szeretetszolgálat marosvásárhelyi szervezete. Hallgatóságban nincsen hiány, csak néha a célközönség képviselői vannak kevesen, pedig megoszthatnák gondjaikat, és szakemberektől kaphatnának választ rájuk. 

Feltehetően az iskolakezdés indokolta a szeptember 11-i előadás témáját: túlterhelt szülők, túlterhelt gyermekek. Ez alkalommal Nagy Gizella mentálhigiénés szakember tartott meggondolkoztató vitaindító előadást, amelyben saját véleménye mellett neves pszichológusok, viselkedéskutatók gondolatait osztotta meg a hallgatókkal. A témához Beczássy Erzsébet Lilián marosvásárhelyi pszichológus is többször hozzászólt, a mindennapi életben felmerülő esetekről, problémákról és azok megoldásáról a közönség tagjai is nagyszülőként vagy szülőként elmondták a gyakorlat során szerzett tapasztalataikat.

Mivel hosszú lenne részleteiben ismertetni a kétórás rendezvényen elhangzottakat, néhány fontosnak vélt gondolatot idézek.

Házasság, gyermek, család

Vitaindítójában Nagy Gizella a család meghatározásától indult ki, hiszen két ember találkozásának, a közöttük kialakuló szerelemnek, majd a jó párkapcsolatnak a beteljesülését a házasság és a gyermekek jelentik. Bár manapság a házasság elsősorban életszövetséget jelent, előfordul, hogy érdekből kötik. Ami szép életszövetséggé alakulhat ugyan, ahogyan a múltban is megtörtént, de közel sem minden esetben. 

„A párkapcsolat és a házasság összeférhetetlen vágyak, konfliktusok, szenvedélyesség, csalódás, agresszió és boldogság olvasztótégelye” (Kiss D., Bagdy E., Vargha A.). „A házasság kötelékének finom anyaga olyan támadásoknak van kitéve naponta, amelyeket egyetlen más emberi kapcsolat sem bírhatna ki sérülések nélkül” (Viorst). Az idézetek folytatásaként hangzott el, hogy a család megőrzése és egyensúlyban tartása nem könnyű, miközben ma mindkét házastárs a szakmai, emberi önmegvalósítás vágyáról sem tud lemondani. Emiatt válik túl bonyolulttá, fut sok szálon a mai ember élete, szülőké és gyermekeké, és közben kicsúszik az idő a kezünk közül. Ilyen körülmények között a család egyre inkább „ágyrajáró szállássá” válik, ahol csak este találkozik a férj és feleség, ha egyáltalán még szülőpár alkotja a családot, hangzott el a Kopp-Skrabski-megállapítás, kiegészítve azzal, hogy a mai szülők sokkal több időt töltenek munkatársaikkal, mint családjukkal. Ilyenkor szoktak némelyek azon töprengeni, hogy az elmúlt századok házasságai jobbak voltak. Amit nem lehet ebben a formában kijelenteni, hiszen már a 21. században élünk, és az adott helyzethez kell alkalmazkodnunk legjobb képességeink és tudásunk szerint – hangsúlyozta az előadó. 

Ha erre képtelenek vagyunk, akkor esélyünk sincs a megelégedésre, megbékélésre, aminek a következménye, hogy folytonos vívódás, túlterheltség, fáradtság érzése lesz úrrá rajtunk – figyelmeztette a hallgatóságot. Majd hozzátette, ami egyébként nem ismeretlen számunkra, hogy mindez a krónikus stressz kialakulásához vezethet, ami aggasztóbb a túlterheltségnél, hiszen a különböző betegségek megjelenésének az előszobája. Elhangzott, hogy az ősember életéből sem hiányoztak a stresszhelyzetek, például amikor egy veszélyes állattal találta szembe magát. Ilyenkor elfutott vagy odacsapott, de ez utóbbit ma a főnökkel vagy munkatársakkal nehéz lenne kivitelezni. Az adott korszak terheit mindenkinek cipelnie kell. Bár súlya nem a kívánságunk szerint alakul, vannak lehetőségek, amelyekkel könnyíthetünk a tehercipelésen – mondta Nagy Gizella. Majd konkrét ellenpéldát hallottunk a gyermeknevelési szabadságot választó édesanya, feleség mindennapjairól, amelyek, minden igyekezete ellenére, ideges, fáradt, feszült esti együttlétekkel végződhetnek. 

Meddig lehet beprogramozni a gyermeket?

A gondos szülő, aki szeretné, ha mindent megtanulna a gyermeke, az iskola mellett különórákra, különböző tevékenységekre járatja, beprogramozva annak egész napját, sőt hetét is. Ezt tetézi az iskola a sok házi feladattal, amit a törvény tilt ugyan, de a pedagógusok többsége nem tud lemondani róla – egészíthetnénk ki az előadó szavait. Hol a határ, meddig lehet beprogramozni a gyermeket, jut-e ideje a szülőknek a gyermekkel való önfeledt együttlétre, a közös játékra, szórakozásra, ami a legboldogabb felnőttkori emlékké válik, és erősíti a szülők, különösen az anya és gyermeke közötti kötődést? Ennek ugyanis a későbbiekben nagyon fontos szerepe van a személyiségfejlődésben, a felnőtté válásban és a későbbi kapcsolatok kialakításában – idézte Bende Zs. és munkatársai megállapítását az előadó. Az önfeledt együttlét jelenti a flow-állapotot is, amelynek fogalmát Csíkszentmihályi Mihály magyar–amerikai pszichológus vezette be a lélek tudományába. Az áramlat (flow) jelentésű angol szó ebben az esetben a cselekvésbe való belefeledkezés olyan erős élményét jelenti, amikor nem vesszük észre, hogy repül az idő, és amit cselekszünk, szinte a játék élményét nyújtja, boldogsággal tölt el. Ezzel kapcsolatosan Be-czássy Lilián megjegyezte, hogy a flow-ban, az áramlatban élni természetességet, egyszerűséget jelent. Jó benne élni, hiszen nem mindegy, hogy hogyan viszonyulunk a mindennapok történéseihez. Az egyszerűség, a természetesség, a megelégedettség szépséggel tölti fel a lelkünket. Ezt kellene elérnünk mindnyájunknak. 

Csíkszentmihályi Mihály szerint hamis ábránd azt hinni, hogy a több pénz, a több szabadidő boldogabbá tesz. Ezt az érzést a munka során érezhetjük át, ha megtanuljuk korlátainkkal és kötezettségeinkkel együtt szeretni az életünket, ha nemcsak muszájból játszunk, tanulunk együtt gyermekeinkkel, unokáinkkal. Akinek minden perce be van osztva, és folyton az idő múlásáért szorong, elmulasztja a flow-élmény átérzését. 

Főleg az édesanyákra jellemző, hogy tökéletesek akarnak lenni minden szerepükben, és gyermekeik számára biztosítani minden lehetőséget, anélkül hogy számolnának gyermekeik érdeklődésével és képességeivel. Az előadó példaként említette, hogy vannak szülők, akik azért akarják egy bizonyos iskolába íratni a gyermeküket, mert az elődök is oda jártak, holott a gyermek a sporthoz vagy a művészetekhez vonzódik leginkább. Vajon megéri eltéríteni szándékától? – tette fel a kérdést Nagy Gizella, és újabb történetekkel bizonyította, miképpen lehetünk gyermekbarát szülők, nagyszülők. 

Túlérettség vagy elégedetlenség

Majd tételesen is megfogalmazta, hogy az egy bizonyos iskola rákényszerítése mellett mi jelenthet túlterheltséget a gyermeknek: ha a tanító néniről nem szívesen beszél, ha olyan iskolán kívüli tevékenységet erőltet rá a szülő, amire csak az ő kedvéért jár, ha nem a gyermek képességei szerint szabja meg az elvárásait, ha ellenzi, hogy a barátok a gyermekéhez látogassanak, ha túlzottan félti, és nem engedi a barátaihoz játszani, ha az iskolai eredményeihez köti álmainak a teljesítését, ha elfelejti elismerni gyermeke munkáját, ha elfelejti megkérdezni, hogy milyen volt a napja, ha a valós együttlét nem céltudatosan mosódik egybe a virtuális világgal, és egy valós, igazi ölelés helyett mindenki a saját telefonját simogatja. Ma már nem lehet a virtuális világtól teljesen elszakadva élni, de a valós világunkkal való összemosódás határát mi szabjuk meg. És nem feltétlen a sűrű program jelenti a túlterheltséget, hanem az elégedetlenség. Végül Ann Masten amerikai egyetemi tanárt idézte, aki szerint mindenki életében kell legyen valaki, aki igazán szereti, és őszintén hisz benne. 

Az előadást a szülők bizonytalanságairól, kérdéseiről és a bevált jó módszerekről szóló beszélgetés követte.