A valóság textúrája
2013-06-02 17:29:06
- Kaáli Nagy Botond
A sajnálatosan korán, ötvenéves korában elhunyt Nagy Pál festőművész munkáiból szerveztek retrospektív kiállítást a Maros Megyei Múzeum nemrég megnyílt, várbeli épületének emeleti galériájában.
A sajnálatosan korán, ötvenéves korában elhunyt Nagy Pál festőművész munkáiból szerveztek retrospektív kiállítást a Maros Megyei Múzeum nemrég megnyílt, várbeli épületének emeleti galériájában.
A tárlat az első, igen jelentős alkotó emlékkiállítása az egykori sorozóközpont termében, ahol a péntek délutáni megnyitóünnepségen teljes telt házas közönség tette tiszteletét.
A résztvevőket Soós Zoltán, a múzeum igazgatója üdvözölte. Rövid nyitóbeszédében elmondta, olyan alkotó festményeit állították ki, akit a rendszer és a kor elzártsága miatt nem ismerhettünk meg teljes jelentőségében. Úttörő művészről beszélünk, akinek munkáit Kusztos Enikő, a tárlat kurátora hónapokon keresztül gyűjtötte össze. – Köszönöm a segítséget továbbá Bob József és Kovács István képzőművészeknek, Vajda Zsoltnak, Ciobotar Alexnek, a Nagy Pál műveit bemutató katalógus román szövege korrektorának, Karácsony Ferencnek, valamint a képeket kölcsönadó intézményeknek, illetve magánszemélyeknek, közöttük Nagy Kemény Gézának és Vécsi Nagy Zoltánnak, a művész fiainak.
Mana Bucur, a Képzőművészek Országos Szövetsége Maros megyei fiókjának elnöke hozzátette: Nagy Pál egykori tanítványaként megtiszteltetés számára, hogy felszólalhat. Egykori mesterére, grafikatanárára emlékezvén elárulta, nagy tisztelettel és szeretettel emlékszik rá. – Nagyszerű pedagógus volt, igen jó humorérzékkel rendelkezett, aki képes volt tudását továbbadni tanítványainak.
A tárlat méltatója, Bob József a katalógusban közölt írását olvasta fel, beszéde kezdetén Nagy Pált idézte: „A kísérletezés nekem mindennapi levegő”. – Ötven évet élt. Munkáiban az esztétikai elveket gondolati konstrukcióknak vetette alá. Kijátszotta a rendszer éberségét, részleteken elidőző festészete mélységesen nyugtalanító. A belső mozgás, az idő dimenziója gazdagítja a sík formák felületi mozdulatlanságát. Miközben képeire tekintünk, belakhatjuk igazi élményvilágát, miközben saját sorsunkra ismerhetünk. Minél kevesebb jelzést használ, annál hatékonyabban vonja be szemlélőjét. Természeti csapások álcájában társadalombírálata rejtezik. Gyökér, fa, föld, kövek, felhők. „A kép színe csomagolás, témája ruha. És a művészetben nem a ruha teszi az embert” – vallotta. Önarcképei a szembenézés, az önvizsgálat eszközei. Programszerűen, évente festette őket. Olykor fekete humora volt az egyik legerősebb fegyvere. „A valóság textúrája” – mondta képeiről Székely János. 1979-ben hunyt el. Munkái kollektív önarcképek, amelyeken mi is szembenézhetünk magunkkal.
