Válságkezelő stratégia
2011-12-12 18:16:03
- Vajda György
Pénteken a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem központi épületének nagy előadótermében díszdoktorrá avatták Gianni Pittellát, az Európai Parlament első alelnökét. Az ünnepséget követően az EP szocialista képviselőcsoportjának politikusa válaszolt az újságírók által feltett aktuálpolitikai kérdésekre.
Pénteken a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem központi épületének nagy előadótermében díszdoktorrá avatták Gianni Pittellát, az Európai Parlament első alelnökét. Az ünnepséget követően az EP szocialista képviselőcsoportjának politikusa válaszolt az újságírók által feltett aktuálpolitikai kérdésekre.
– A díszdoktori cím átvétele utáni beszédében elmondta, hogy Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia államelnök nem igazi vezető európai politikusok. Miért?
– Azért találtak ilyen későn megoldást az Európát is súlyosan érintő gazdasági világválságra, mert először saját szavazóikra gondoltak, és nem mertek olyan intézkedéscsomagokat javasolni, amelyekkel hosszú távon, uniós perspektívában kezelhették volna a kialakult helyzetet. Attól tartottak, hogy az intézkedések befolyásolják a pénzpiacot, és ez negatívan érinti a tagállamokat, köztük sajátjukat is természetesen. Ezt igazolta az is, hogy mindegyre a görög és az olasz kormányokat hibáztatatták. A későn hozott intézkedések tovább növelték a pénzpiaci adósságot. S közben fény derült az euróövezet pénzügyi hiányosságaira, ami újabb gondot okozott. Mindezekhez hozzájárult az egységes európai gazdaságpolitika hiánya. Angela Merkel és Nicolas Sarkozy több alkalommal megfontolatlanul, hazardírozva, téves taktikai és stratégiai lépésekről nyilatkozott, amiből világosan kiderült, hogy a válságkezelést csak az euróövezetre méretezték és nem gondoltak a kívül eső országok helyzetére.
– Végül Brüsszelben, maratoni tárgyalást követően politikai döntés született, aminek a gyakorlati megoldásait a későbbiekben dolgozzák ki és alkalmazzák az unió tagországai, Nagy-Britannia kivételével. Tapasztalata szerint milyen konkrét intézkedések várhatók?
– Legfontosabbnak tartom a Központi Európai Bank szerepének megerősítését (szolgáltató pénzügyi intézményként), amely egyfajta közös európai bankként működne, lehetőséget teremtve arra, hogy támogassa a bajba jutott ország fejlesztési törekvéseit. Ennek egy eszköze lehetne az eurokötvények kibocsátása, amelyekkel az európai stratégiai terveket – mint például az alternatív energiaforrások megteremtése, vagy az új technológiák bevezetése vagy akár az Európát átfogó szociális, infrastrukturális stb. hálózatok kiépítését – finanszíroznák. S ez a bank szabályozná az uniós pénzügyi piacot is.
– Felszólalásában azt is hangsúlyozta, hogy a társadalmi elégedetlenség mély politikai válságot is okozhat a tagországokban, ezért nemcsak egységes gazdasági, hanem szociális intézkedéseket is foganatosítani kellene.
– A válságkezelés nem mélyítheti el a társadalmi különbségeket. Ha az a cél Európában, hogy a fogyasztói piacot fellendítsük, akkor ezt nem tehetjük meg úgy, hogy az állampolgárok zsebét kiürítjük. Ugyanakkor azt sem várhatjuk el, hogy az államadósságot felhalmozott kormányok nagyobb horderejű beruházási programokat finanszírozzanak, s ezáltal akár munkahelyeket is teremtsenek. Ehhez valóban szigorúan irányított uniós pénzügyi politika kell, amely megakadályoz minden olyan beruházást a tagországokban, amellyel a válságot növelnék. A megoldást nem az alapok megvonása jelentené, hanem ezeknek az ésszerűbb, összehangoltabb elosztása. Ha megnöveljük az adókat, akkor ez egyértelműen a szegényebb réteget érinti, ami további elégedetlenséget szül. Bekerülünk egy olyan ördögi körbe, amiből nem lesz kiút. Az lenne a helyes, ha a válság következményeit a gazdagabb réteg fizetné meg, nem a szegényebbek. Ezért egyetértek a pénzügyi műveletek megadóztatásával, amellyel egyúttal egy olyan európai pénzalapot lehetne létrehozni, amiből az említett európai stratégiai beruházásokat finanszírozná az unió. Ehhez azonban ki kell építeni, vagy megerősíteni a meglévő uniós intézményrendszert. Erre azért is szükségünk van, mert a világválságban nemcsak az unión belüli gondokra kell a megfelelő megoldást keresni, hanem akár a G8-ak, vagy a G20-ak terén hozott pénzügyi intézkedések mellett, vagy ezekkel szemben az uniónak egységesen kell fellépnie. Mindezek mellett olyan közös stratégiát kell kidolgozni, ami 2020-ig nemcsak a gazdasági, társadalmi válságot kezeli, hanem olyan témákban felmerült kérdésekre, mint az energiaválság vagy a globális klímaváltozás célratörő, gyakorlati válaszokat ad. Ezek olyan kihívások, amelyek rendezésére az unió nem teremthet saját forrásokat. Csak globálisan tudunk haladni. De mindenképpen csak akkor léphetünk ki minél előbb a válságból, ha megerősítjük az uniót, és a Brüsszelben meghozott döntés értelmében mindegyik kormány szigorúan alkalmazza a gyakorlati intézkedéscsomagokat, amelyek egyaránt orvosolják a gazdasági és társadalmi gondokat.
