Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Szép hazánk az európai országokkal való gazdasági természetű összevetésekben rendszerint az uniós mezőny végén tanyázik, és ez már nem új helyzet. A jegybank kedden tett közzé egy elemzést, amely egyes országoknak a koronavírus-járvány gazdasági hatásaira adott válaszlépéseit vizsgálja. Aki arra tippelt, hogy ebben is utolsók vagyunk, az talált, noha a felmérés nem csak uniós tagállamokat vizsgált.
De nem is annyira az ebben a képzeletbeli mezőnyben elfoglalt helyezés érdekes itt, hanem az arányok. Például a németek, a britek és az olaszok a tavalyi bruttó nemzeti össztermék értékének több mint 20%-át fordították a gazdaság támogatására, és 17,5%-kal szorosan a nyomukban vannak a franciák is. Ezek az adatok akkor is szépek, ha hozzátesszük, hogy nem annyira közvetlen anyagi támogatás áll a hátterükben, hanem jelentős hányadban kormányzati garanciavállalás vagy adókötelezettségek elengedése, azaz terhek alól mentesítik a vállalkozói szférát, vagy lehetővé teszik, hogy a megszokottnál könnyebben juthasson hitelhez. De a támogatási keretnek a nemzeti össztermékhez viszonyított nagysága jelzi, hogy a döntéshozók mennyire veszik komolyan a helyzetet, és mekkora erőforrásokat hajlandók áldozni a kezelésére. És ez részben nekünk is szerencsés lehet, mert a román gazdaság ezernyi szállal kötődik az európai nagyokhoz.
Kicsit keletebbre nézve a hányadok már csökkennek, aminek gazdasági és politikai okai egyaránt lehetnek, de az egykori szocialista barakktársak közül a lengyelek 9%-os mutatója ebben az összevetésben klasszisokkal veri a régiót. Szép hazánkat meg a pince alatt kétemeletnyi mélységben kell keresni, ott is nagyítóval. Az említett elemzésben nem is szerepelünk, de a költségvetési tanács becslése szerint a bruttó nemzeti össztermék 1,5-2%-ára rúg a vírushelyzet okozta gazdasági krízis kezelésére nyújtott támogatás. Ebben benne vannak a karanténidőszakra felvállalt bértámogatások, az adókedvezmények és az egészségügyi rendszernek juttatott pénzek is. Az utóbbi egy kis jótékony csalás az elemzők részéről, mert az egészségügyi rendszernek minden lehetséges felszereléssel ellátva kellett volna várnia a vírust, ami ide ment, az menet közbeni tűzoltómunkának minősíthető, korántsem gazdasági támogatásnak. Olyasminek – legalábbis komoly szinten – itt nyoma sincs. Ha a bő évtizeddel ezelőtti gazdasági krízis idején tapasztaltnál olcsóbban megúszhatnánk a mostanit, az csak a nyugatiak komoly fellépésének lenne köszönhető. De a választási kampány hevében hozott költekező lépésekkel simán taszíthatnak a múltkori válságnál is mélyebbe, és szélesíthetik tovább a köztünk és a nyugatiak között életszínvonalban tátongó szakadékot a felelőtlen politikusok.