Vándorvirág
2013-11-12 15:17:56
- Nagy Székely Ildikó
Kerekes bőröndjével leginkább egy titokzatos világutazóra emlékeztet. Pedig nem távoli tájakat, idegen országokat jár be hétfőtől péntekig, jól ismert, napra beosztott köreit róva húzza maga után a guruló csomagot.
Kerekes bőröndjével leginkább egy titokzatos világutazóra emlékeztet. Pedig nem távoli tájakat, idegen országokat jár be hétfőtől péntekig, jól ismert, napra beosztott köreit róva húzza maga után a guruló csomagot. Virágüzletek, könyves- és ajándékboltok ajtaja előtt áll meg, belép, érdeklődik: mennyi fogyott el a korábbi áruból, mire van szükség, mit hozzon legközelebb. Többszörös „összefutásunk” után kértem meg, hogy mesélje el történetét.
– Csodálatos családdal áldott meg az Ég. Édesapám igazi jó barátom volt, bármit meg tudtam vele beszélni. Tizenévesen elkezdtem verseket és prózát írogatni, ebben is támogatott. A líceum után sok mindennel próbálkoztam, de nem mindenki értett egyet a csillagjegyemből adódó „bikaelvekkel”, makacsságomat, önfejűségemet nem igazán értékelték. Az egészségügyben dolgoztam, aztán könyvtáros, majd titkárnő lettem, és a tanügyben, helyettes tanárnőként és óvónőként is kipróbáltam magam. Édesapám halála után Németországba mentem bébiszitternek. Két hónapot töltöttem odakint, ennyi éppen elég volt ahhoz, hogy teljesen kiábránduljak a külföldi álláslehetőségekből. Az első családnál két hétig egyfolytában vasaltam és főztem, a gyerekeket csak este, a lefekvésnél láttam. A második helyen egy hónapig vajas kenyéren éltem, a doktornőnek ugyanis, aki a lányához felvett, egy lábasa sem volt, nem volt miben főzni. Talán a kellemetlen élmények hatására ma már egyáltalán nem tudok németül. Hazatérésem után folytatódott a sikertelen próbálkozások sorozata, a legutolsó munkahelyemen menedzserasszisztensként dolgoztam. Akkor döntöttem el, hogy ebből elég volt, a magam ura leszek. Közben a budapesti Metafizikai Szellemtudományi Akadémia vásárhelyi kirendeltségén elvégeztem egy kétéves képzést. A diplomát, amelyet kaptam, nálunk nem ismerik el, de ez nem is számít, sokkal fontosabb az, hogy sikerült megismernem és elfogadnom a körülöttem levő világot, az embereket, és persze önmagamat. Írtam egy meséskönyvet is Picuri kalandjai Álomországban címmel, meg is jelent. Egy háromkötetes meseregényem is elkészült. Az egészen kicsi gyerekeknek írtam, akik a könyvből megismerhetik az udvar, a mező és a rét állatvilágát. Ez a munkám még kiadóra vár.
– A préselt virágok hogy kerültek a képbe?
– Pár évvel ezelőtt édesanyám vásárolt egy ilyen technikával készült képet Marton Erzsébettől. Nézegettem, és arra gondoltam, hogy ezzel én is megpróbálkozhatom. Elmentem Matyó nénihez, és elbeszélgettem vele a művészetéről. Aztán nekiláttam. Képeslapokat kezdtem készíteni. Természetesen az első munkáim nagyon kezdetlegesek voltak, de idővel egyre többen mondták, hogy szépen fejlődöm. Akkoriban még az óvodában tanítottam, ott, az udvaron gyűjtögettem a lóherét és más növényeket. Később a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesületnél és a református egyháznál kaptam lehetőséget a munkáim kiállítására. 2011-ben már olyan sok képeslapom volt, hogy úgy döntöttem, felveszem a kapcsolatot virágüzletekkel a forgalmazás érdekében. Édesanyám támogatásával céget alapítottam, és elkezdtem kiépíteni a kapcsolatrendszert a termékeimet árusító vállalkozásokkal. Múlt év nyaráig egyedi munkákat készítettem. Három lejt kértem darabjáért, de drágállták az ügyfelek, ezért nekiláttam a sorozatgyártásnak. Az ilyen, nyomattal ellátott alkotásokat alacsonyabb áron kínáltam. Közben elkezdtem névjegykártyákat is készíteni. Ezek kezdetben szintén egyedi darabok voltak, az eredeti virág került rájuk, így nem volt belőlük két egyforma, ahogy két egyforma ember sincs. Később, szintén az anyagi kényszer miatt ezen a területen is elkezdtem a szériagyártást. Minden kártyán megtalálható az aláírásom, ez egyeseket zavart, de nem mondtam le erről a számomra fontos részletről. Közben kínálatomat préselt virágos zsebnaptárakkal is bővítettem, aztán esküvői meghívókat kezdtem készíteni. Arra gondoltam, hogy az ilyen meghívók legtöbbször a kukában végzik, de ha esztétikai élményt kínálnak, talán mégis megőrzi őket, netán bekeretezi és lakása falát díszíti velük a címzett. A meghívós ötletem zátonyra futott, helyette bibliai és Hawkins-idézetes könyvjelzőkkel kezdtem foglalkozni, egyedi és szériamunkákat is készítettem. Ekkor jöttem rá, hogy igenis olvasnak az emberek, hiszen a könyvjelzőim kelendőek. Most azt tervezem, hogy gyerekeknek is készítek ilyen alkotásokat mondókákkal, versikékkel, illetve felnőttek jótanácsaival. Az idei újdonságom pedig a könyvjelző-naptár, egyik felén könyvjelző, a másikon naptár. Falinaptárakat is tervezek, korábban is készítettem ilyeneket, de ezúttal a holdfázisok is megtalálhatók lesznek rajtuk.
– Meg lehet élni ebből?
– Kezdetben nem lehetett, most már, ha nehezen is, de meg lehet. Megtanultam beosztani a keveset, és nem esem kétségbe, ha egész napi járás után egy bani sincs a zsebemben.
– Mindig gyalog jársz?
– Többnyire. Beosztom magamnak, hogy mikor melyik városrészt, lakónegyedet járom be, és csak akkor szállok buszra, ha nagyobb területet kell lefednem. Olyankor veszek egy napi bérletet, és azt maximálisan kihasználom. Meg olyankor is buszozok, amikor kimegyek a városból. Most már Erdőszentgyörgyön, Nyárádszeredában és Szovátán is forgalmazom a termékeimet, és szeretnék kilépni a megyéből. Ő a szárnysegédem – mutatott mosolyogva a sarokban várakozó, bőrönd formájú szekérre, amelyben mindig megtalálható a teljes árukínálat. – Kezdetben a kezemben cipeltem a munkáimmal teli csomagokat, aztán jött a hátizsákos időszak, de ez a legkényelmesebb megoldás.
– Biztos fárasztó egész nap az utakat járni.
– Fárasztó, de szeretem csinálni. Nem tudnék órák hosszat egy íróasztal mellett ülni. Így szabad vagyok, úgy osztom be az időmet, ahogy nekem jó, senki nem dönti el helyettem, hogy mikor tervezek és mikor indulok körútra az áruval. Viszont nincs egy biztos havi jövedelmem, az egésznek ez a hátulütője. De tudom, hogy minden nagy cég valamikor kicsi volt. Én nem félek az álmaimtól.
