Vármezői csendháborítók

Ma a Kis- és a Nagy-Nyárád találkozásánál fekvő falu valóságos turistaparadicsom, ennek előnyével és hátrányával együtt.

Míg a Nyárádremete községhez tartozó Vármezőn 1989 előtt alig volt néhány hétvégi ház, addig a rendszerváltást követően gombamód szaporodtak el azok az épületek, amelyeket nem a helybeliek húztak fel. A település idegenforgalmi vonzerejét növelte a pisztrángtenyészet is. A ’90-es években a tavak mellett épült vendégfogadót újabbak követték. Ma a Kis- és a Nagy-Nyárád találkozásánál fekvő falu valóságos turistaparadicsom, ennek előnyével és hátrányával együtt.

Panasz panasz hátán

Az „idegenek” többször is konfliktusba kerültek a vármezőiekkel, mivel – egyesek – leginkább hétvégén megzavarták a falu nyugalmát. A helybéliek az évek során többször jelezték a polgármesteri hivatalnak: elvárják, hogy tegyen valamit azok ellen, akik nem pihenni, természetjárni, hanem mulatni hangoskodni, motoros járművekkel túrázni mennek Vármezőre és a környékbeli erdőkbe. Az utóbbiak jelenléte nemcsak az „őshonosokat” irritálta, hanem több hétvégi ház tulajdonosát is. 2008-ban a marosvásárhelyi Dezső András kezdeményezésére több hétvégiház-tulajdonosa átiratot küldött a polgármesteri hivatalba, amelyben kérték, hogy a Vettető környékén tiltsák be a terep-motorkerékpárok és az ATV-k használatát és a házak környékén vezessenek be 5 km/órás sebességkorlátozást. A beadványra egy hónapra rá válaszolt a hivatal. Az akkori polgármester, Gál Lajos kézjegyével ellátott levélben elismerik, hogy az említett gond nemcsak Vármezőre, hanem az egész Nyárádremete községre jellemző, ezért a rendőrséggel közösen korlátozásokat vezetnek be. A konkrét intézkedésjavaslatot a helyi tanács elé terjesztik, alkalmazásával a rendőrséget bízzák meg. Hogy voltak-e közvetlen következményei a beadványnak, nem tudni.

Majdhogynem ugyanazok a személyek 2010 augusztusában feljelentették a hivatalnál „szomszédjukat”, aki „a Vízügyi Hatóság tulajdonában levő Nyárád patakán gátat emelt, s az így keletkezett tó, amelyet nem takarított, megtelt békákkal és szúnyogokkal”, ami zavarja a környéken lakókat.

Aztán egy későbbi, 2011-es beadványból az is kiderül, hogy a 2008-ban adott „megnyugtató” válasz nem volt elegendő, ugyanis a község akkori vezetősége nem tett semmit a motorozók ellen, mivel a három évvel ezután benyújtott okiratban azt kérik a Vettető környékén lakók, hogy a Hidegsúgó patakával átellenben levő utcában állíthassanak fel sorompót, amivel megállítják a nyugalmukat zavaró ATV-seket és terepmotorozókat. Ez sem oldotta meg a panaszt – a csendháborítók ellen fellépők sora pedig megnőtt. 2012 augusztusában vármezői lakhelyű és hétvégi házzal rendelkező tulajdonosok azzal az ismételt kéréssel fordultak a polgármesteri hivatalhoz, hogy – egyes szervezett események kivételével, mint amilyen a hőlégballon- és az áfonyafesztivál, illetve más közösségi jellegű rendezvények – intézkedjenek a közrend és a csend megőrzése érdekében. Továbbra is kérik, hogy vezessék be a sebességkorlátozást. A beadványt aláírók ajánlják, hogy a csendháborítókat, illetve a helyi tanács által bevezetett szabályt sértőket bírságolják meg, mert „csak így lehet a rendet és a csendet hosszú távon megőrizni a faluban”. Emellett egy másik övezetben lakók felhívták a figyelmet, hogy környékükön hiányos a közvilágítás, az utóbbi három évben több házat is feltörtek.

Törvény van, de ki alkalmazza?

Tekintettel arra, hogy a több éve húzódó ügyre a helyi tanács és a polgármesteri hivatal mind a mai napig nem talált megoldást, a panaszosok felkeresték szerkesztőségünket is. Ezt követően az idén megválasztott új polgármesterhez, Magyari Péterhez fordultunk. A község elöljárója lapunknak elmondta, tudomást szerzett az elégedetlenségről. Nem felel azért, hogy elődje nem intézkedett. A legutóbbi beadványt követően felvette a kapcsolatot a helyi rendőrparancsnokkal, hogy közösen keressenek megoldást. A sebességkorlátozás bevezetéséhez a megyei közlekedésrendészeti osztály beleegyezése szükséges, megígérte: lépéseket tesznek ez ügyben. A csendháborítást illetően érvényben van az 1991-ben kibocsátott 61-es törvény, amelynek 26. cikkelye világoson kimondja: Románia területén a településeken 22 és 8, valamint 13–14 óra között csendóra van. Aki ezt megzavarja, 500-tól 1500 lejig terjedő pénzbírsággal büntethető.

A polgármester elmondta, bár kollektíven jelezték a hétvégiház-tulajdonosok, hogy vannak, akik éjjel hangosan buliznak, konkrétan, név szerint senki ellen nem érkezett panasz. Ebben az esetben pedig sem ő, sem a rendőr nem tud intézkedni.

Arra a kérdésre, hogy nem lenne-e tanácsos a falut üdülőteleppé nyilvánítani, ami különlegesebb státust jelentene, a polgármester vállat vont. Nem tudja, van-e erre törvény. Nemrég nyújtották be a község általános településrendezési tervét, amelyből kimaradt ez a megnevezés. De nem zárkózott el az ötlet elől.

Azt is elmondta a polgármester, hogy tudja, ki(k) a notórius csendháborítók, szólt is az érintetteknek, de a jóérzésüktől függ, hogy a személyes intést követően jobb belátásra térnek-e vagy sem. „A cirkusz senkinek sem hiányzik” – mondta békéltető hangnemben a polgármester.

A vendégért mindent?

Vármezőn felkerestük Kádár Leventét, aki nemcsak panziótulajdonosként, hanem helyi tanácsosként is érintett az ügyben. Az önkormányzati képviselő kifejtette, a panziótulajdonosok érdeke is kell legyen a csend és a rend megőrzése Vármezőn. Azt is elismerte, hogy kizárólag a turistákból nem lehet fenntartani a vállalkozást, ezért majdnem mindegyik panziós szervez esküvőket, céges összejöveteleket, ahol néha hajnalig tart a mulatság. Előfordult, hogy valamelyik házban buliztak hajnalig, a szomszédok értesítették a rendőrséget, de valahogy az érintettek is értesültek arról, hogy útban vannak a hatóságok képviselői, s így odaérkezésükre mindent rendben találtak. Aztán nem sokkal távozásuk után a zene újból hangos lett.

Kádár Levente nemrég szerzett tudomást a legutóbbi beadványról. Sérelmezte, hogy a kezdeményezők nem keresték meg a Vármezőért Egyesületet, hiszen a civil szervezet azért jött létre, hogy a település idegenforgalmi lehetőségét kihasználja. Jó lett volna, ha ez ügyben konzultálnak. Az is lehet, hogy személyes indíttatású a panasz – vélte a tanácsos –, a szomszédok egymás között nem egyeznek meg, s innen indul minden vita. Jóérzéssel ezeket a nézeteltéréseket rendezni lehetne – mondta.

Egy másik vendégfogadóban elismerték, idén szerveztek olyan „céges bulikat”, aholis a „kliens” zenéje olyan hangos volt, hogy még a pincérek sem értették meg egymást emberközelből. „Ilyenkor nincs mit tenni, az ügyfél fizet. A jó hangulat éjfél körül hág a tetőfokára, nem ritkán az alkohol is hozzájárul ehhez, s ilyenkor nincs kivel tárgyalni. Ha meg gorombán szólunk az ügyfélre, akkor elveszíthetjük…” – mondták a bárpult mögül.

„Bonyolult ügy”

Tegnap délután Magyari Péter polgármester arról tájékoztatott, hogy az ügyben hivatalosan nem történt előrelépés. „A tanácsnak nincs mit tennie, a megyei tanácshoz, a prefektúrához kell fordulni” – mondta.

Tegyük hozzá, a hivatali packázás addig tarthat, ameddig valaki Vármezőn nem szolgáltat igazságot sajátos módon. Volt rá példa, hogy a szóváltások tettlegességig fajultak. Mindezt megelőzendő, valóban jó lenne, ha a jószomszédi viszonyt a kompromisszumkészség, az egyetértés, a megértés jellemezné. Mert lehet úgy is hajnalig bulizni, hogy erről előre értesítjük a szomszédot, akit, ha ez zavar, legfennebb azon a hétvégén otthon marad. Persze ez nem jelenti azt, hogy a szomszédnál a mulatságok kitartanak egész idényben. Az ATV-k, motorkerékpárok sebességét valóban a jóérzés határa kellene korlátozza. S ha már Vármezőn közkedvelt szabadidős tevékenység a motorozás, akkor a helyhatóságiaknak azon kellene gondolkodniuk, hogy jelöljenek ki pályát erre a célra, amely talán még jövedelmező is lehetne. Van már rá példa. Ilyen tereppálya épült Hargita megyében a Szárhegy melletti Güdücön, ahol biztonságos körülmények között lehet hódolni e sportnak. Az ügyet viszont nem a hivatali útvesztő teszi bonyolulttá, hanem a kulturális hiányosságok. Jártam olyan üdülőtelepen, ahol napközben pezsgő élet volt, a lakóházaktól a hófödte csúcsokig. Este, sőt éjjel sem állt le a rumli. De ez senkit sem zavart, mert a vendéglátóegységekben a zene a négy fal között maradt, s mindenki dolgavégeztével úgy tért nyugovóra, hogy a természet hangja volt az altató.

Csakhát mindez a Lajtán túl volt.