Védelmezni a földkerekség árva gyermekeit

A marosvásárhelyi Dorkas és Lídia otthonok gyermekei június elején a Désfalvi Református Egyházközség gyülekezetének vendégszeretetét élvezhették.

A marosvásárhelyi Dorkas és Lídia otthonok gyermekei június elején a Désfalvi Református Egyházközség gyülekezetének vendégszeretetét élvezhették. Kilenc évvel ezelőtt látogattunk első ízben a gyülekezet tagjaival a két gyermekotthonba, és mély érzelmekkel telítve távoztunk, az elhagyott és árva gyerekek arca és sorsa mélyen belevésődött a szívünkbe. Azóta rendszeresen meglátogatjuk e két otthon lakóit.

Szentháromság vasárnapján a teljes napi program ünnepi istentisztelettel vette kezdetét, amelyben Csepán Géza parókus lelkipásztor Jézus kérését emelte ki: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket...”. A gyerekeknek átadta azon üzenetet, hogy Jézus legyen életük központja, mindig benne bízzanak, mert ha emberekben csalatkoznának is, Ő mindörökké velük lesz.

„Jézusunk, Te érezted mi az anyai szeretet gyermekkorodban és ott, a keresztfán is. Ezért kérünk, védelmezd a földkerekség minden árva gyermekét, köztük a hozzánk érkezőket is. Használj fel bennünket most és más alkalmakkor is, és általunk adj nekik oly gyöngéd szeretetet, amilyent édesanyjuk és édesapjuk nyújtott volna nekik…” – hangzott el a közös imádság során, mellyel a két marosvásárhelyi gyermekotthon lakóinak látogatását nyitottuk.

Az istentiszteletet követően a két otthon vezetői – Szabó Lídia, Szabó István és Halmen Mária – szóltak a gyülekezethez, bemutatva az otthonok működését, a gyerekeket, megköszönve a gyülekezetnek a kilenc éve tartó gondoskodását és imádságát. Ezt követte a két otthon kis lakóinak műsora, amely a résztvevők szemébe könnyeket csalt, hiszen a sok megpróbáltatásnak kitett gyerekek hálát tudnak adni mindenért, megtanítva bennünket, felnőtteket is arra, hogy az elhagyatottságban is lehet bizakodással élni. A gyülekezet részéről dr. Szilágyi Anna Rózsika magyar szakos tanárnő Túrmezei Erzsébet: A harmadik című versével, valamint Hadnagy Tibor X. osztályos tanuló gitárkísérettel köszöntötte a vendégeket. A presbitérium az aznapi perselyes adakozást a két otthon részére ajánlotta az útiköltség fedezésére.

A kellemes együttlét a kul-túrotthonban folytatódott, ahol az asszonyok finom ebéddel várták a vendégeket, valamint a faluközösség részt vevő gyermekeit. Ebéd után a gyülekezet ifjai – Szabó Dalma, Csoma Réka, Szabó Andrea, Molnár Edina, Keszegpál Renáta, Szilágyi Izabella, Szilágyi Anna Rózsika tanárnő, Szilágyi Gizella, Koll Brigitta, Béres Anetta és Csepán Erzsébet Ibolya valamint Molnár Sándor sporttanár az ismerkedés megkönnyítése céljából interaktív játékokkal, énektanulással, szórakoztató és sporttevékenységekkel foglalkoztatták a kb. 70 gyereket.

Az elválás pillanataiban egymás kezét fogva imádkozott gyerek és felnőtt, és a következő találkozást tervezgetve együtt énekeltük: „Áldásoddal megyünk, megyünk innen el!”

Ezúton mondunk hálás köszönetet a Mikefalvi Polgármesteri Hivatalnak, Székely László polgármesternek, Béres János désfalvi alpolgármesternek és presbiternek, hogy díjmentesen használatra bocsátották a kultúrotthont, biztosították a vizet és üdítőt a gyerekeknek, valamint a gyülekezet nőszövetségének, akik a találkozó megvalósításához nagymértékben hozzájárultak, az adományozóknak (désfalvi és abosfalvi hívek) akik pénz- és termékadománnyal, fizikai munkával járultak az esemény sikeréhez. A gyülekezet ifjai színesebbé tették a találkozást, és barátságok is kötődtek. Köszönjük a marosvásárhelyi Gravpho LDP. Kft.-nek, hogy a két otthonnak átadott gravírozott plaketteket a désfalvi templomról bérmentve elkészítette.

Adja Isten, hogy egyre többen, jó szívvel és áldozatkész szeretettel tudjuk felkarolni ezen és a többi árva gyereknek az ügyét, hogy alkalmanként enyhítsük az elhagyatottság keserű ízét, betöltve ezáltal az alábbi Ige üzenetét.

„Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban” (Jakab 1,27).

Csepán Erzsébet