A napokban tették közzé egy felmérés eredményeit, amely szerint a romániaiak több mint fele ellenezné az ország csatlakozását ahhoz a francia nukleáris védőernyőhöz, amelynek az ötletét a francia elnök március elején vetette fel legutóbb. Ez egy tipikus példa arra, amikor a választóknak több eszük van az őket állítólag képviselő politikusoknál. A baj ott van, hogy a politikusok a céltáblát már ráfestették a választóik hátára.
A franciák papír-Napóleonja nem először vette elő ezt az ötletét. Áprilisban lesz két éve, hogy nyíltan beszélt arról, hogy a francia nukleáris elrettentésnek európai dimenziót kell adni, és kifejtette, hogy kész megnyitni a vitát erről a közös európai védelemről. Ez az európai térfélen sok konkrét eredményt nem hozott, ami egyáltalán nem véletlen. A franciáknak elvileg megvan a tudása, és a technikai lehetősége is, hogy mindezt megvalósítsák, viszont az elmélettől a gyakorlatig eljutni szinte lehetetlen. A jelenlegi francia alkotmány a nukleáris erőt a nemzeti szuverenitás legfőbb zálogának tekinti, ezért ahhoz, hogy egyáltalán érdemben lehessen beszélni egy ilyen védőernyőről, módosítani kellene a francia alaptörvényt. Erre a mostani elnöknek nagyjából akkora esélye van, mint gyalog a Holdra menni, de az is nehezen elképzelhető, hogy egy következő elnök le tudná nyomni ezt a gombócot a francia társadalom torkán. És ezzel a mostanában a háborús retorikára könnyen kapható európai vezetők is tisztában vannak, ezért a nyilatkozatokon kívül nem történt semmi az ügyben. Az egy teljesen más kérdés, hogy ha az érdemi lépések elől eltűnne a francia alkotmányos akadály, egyáltalán dűlőre tudnának-e jutni valamely módon az európai vezetők ebben, és ha igen, akkor azt mibe kerülne meg is valósítani technikailag és anyagilag.
Viszont mielőtt ennek a francia nukleáris védőernyő kialakításának egyáltalán az első konkrét lépése tervezhető lenne, a válasz már meg is született rá. A francia elnök 2024-es áprilisi nyilatkozata után fél évvel az oroszok módosították a maguk nukleáris doktrínáját. Hogy a nyilvános dokumentumokban mi állt, és ehhez képest a valóságban mi volt a konkrét helyzet, az két külön dolog, de elvileg még a múlt századi hidegháború idejére visszamenően a szovjetek úgy tekintettek az atomfegyverre, mint amit nem fognak elsőként bevetni senki ellen, csak válaszcsapásként alkalmazzák. Ehhez képest a 2024 novemberében elfogadott orosz nukleáris doktrína szerint az atomfegyvert már alkalmazhatják elsőként is. Ez nem egy elhanyagolható részlet, mert először rögzítették hivatalos, nyílt dokumentumban, hogy adott feltételek esetén hajlandóak elsőként atomcsapást alkalmazni valaki ellen. A szovjet-orosz atomsorompó sosem volt olyan alacsonyan mint most, ezt sikerült elérni a címlapokon bombasztikus, a valóságban beválthatatlan francia kijelentésekkel, és a háborús hangulatszítással. A valódi probléma ezzel ott van, hogy miközben a most hivatalban levő döntéshozók mandátum végén távoznak valamilyen jól fizető tanácsadói munkakörbe, vagy keletebbre esetleg véletlenül kiesnek egy ablakon, az ukrán határtól keletre levő ország a maga több ezer, elsőként is bevethető atomtöltetével nem fog eltűnni a térképről. Még akkor sem, ha a fent említett felmérés szerint a józan paraszti ésszel ebből az atomcirkuszból legszívesebben kimaradna a hazai társadalom többsége, és vélhetően más országok választói is, akiket meg sem kérdeztek erről az egészről, pedig a politikusok állítólag az ő nevükben gyakorolják a hatalmat.
