Ahogy várható volt, továbbra is álom marad a schengeni térségen belüli szabad mozgás az övezet utolsó két, még nem teljes jogú tagországának állampolgárai számára.
Bár csütörtök óta nálunk a labancokra haragszanak sokan, a náluk okosabban manőverező fapapucsos tengerészek már korábban világossá tették, hogy nem fogadnak be. Gyakorlatilag nekünk és a bolgároknak jelenleg csak egyszerre lehetséges a belépés, mert a két ország a schengeni egyezményhez való 2007-es csatlakozás óta így készül a belépésre, és a közös határuk nem volt megerősítve az idevágó követelményeknek megfelelően. Így miután a hollandok már az osztrák aggályok előtt szóltak, hogy nem szavazzák meg a bolgár csatlakozást, a bécsi kancellárnak nem is kellett volna fáradnia, hogy magára haragítsa szép hazánkat. Azáltal, hogy mégis megtette, ritka szép alkalmat is adott belügyminiszterünknek önmaga lejáratására, amit az nem is szalasztott el. Mert amikor a döntés előtti lobbimunka hajrájában kijelentette, hogy bármilyen külön kompromisszumra kész, és egy szót sem fecsérelt arra, hogy mit kezdene az így schengeni határrá váló 619 kilométernyi bulgáriai határszakasszal, azzal szemrebbenés nélkül hátba szúrt egy szövetségest, és jelentéktelen részletet megillető könnyedséggel siklott át az ügy gyakorlati, technikai vonzatain is. Egyik mutatvány sem túl meglepő a regáti tájakon, de rendes helyeken a két ilyen baki egyike is elegendő kellene legyen ahhoz, hogy szóljanak neki, vegye a kalapját és távozzon.
Abból kiindulva, hogy maga az unió voltaképpen egy gazdasági alapokon nyugvó közösség, a mi schengeni csatlakozásunkkal kapcsolatos osztrák álláspont is, finoman fogalmazva, bicskanyitogatóan pofátlan. Labancék tulajdonképpen diszkont áron zsebre vágták a romániai bankrendszer és biztosítási ágazat oroszlánrészét, meg a volt állami olajcég felvásárlásával a kőolajipar és altalajkincsek jelentős hányadát, és még lehetne folytatni a sort. De csak az említettekből az évek során bezsebelt haszonból simán bérelhetnének jó hosszú távra fejenként egy szép lakást mindama hetvenezer illegális migránsnak, akiknek az ügyét indokként felhozták erre a vétóra, már hogy azok meg ne fázzanak a télen. Bár az illegális migránsok ügyét schengeni összefüggésben egyáltalán halkan emlegetni sem lenne tőlük korrekt azok után, hogy hét szűk esztendeje pontosan a schengeni egyezményre és elvekre fittyet hányva ölben hordták haza a gazdasági menekülteket, holott legalább a korábbi francia és német tapasztalatok alapján már lehetett volna tudni, hogy az nem jó ötlet. Részben ők is, meg fapapucsos haverjaik is annak isszák a levét belpolitikai síkon, és a felelősségvállalás helyett velünk és a déli szomszédainkkal játsszák a kemény legényt, bizonyítva, hogy a gerinc a politikusok nyugati válfajában is ritka alkatrész.
