Vidovdan
Nevezetes nap a szerb történelemben június 28-a, Szent Vitus napja, az úgynevezett Vidovdan, és nem csak azért, mert Gavrilo Princip ezen a napon adta le halálos lövését Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökösre, ami az I. világháború kitöréséhez vezetett.
Nevezetes nap a szerb történelemben június 28-a, Szent Vitus napja, az úgynevezett Vidovdan, és nem csak azért, mert Gavrilo Princip ezen a napon adta le halálos lövését Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar trónörökösre, ami az I. világháború kitöréséhez vezetett.
Ritkán fordul elő, hogy egy nép történelmében annyi fontos esemény történjen ugyanazon a napon, mint ahány a szerbekkel történt az utóbbi több mint hatszáz évben. A kormányváltások gyakran eredményezték azt, hogy a történelmi eseményeket más megközelítésből mutatták be, így az idők során Vitus napja is más-más értelmezést kapott, de ahogyan augusztus 20-a – politikai magyarázattól függetlenül – mindig magyar ünnep maradt, úgy a Vidovdant sem lehet kitörölni a szerb történelemből.
Szent Vitus napjának a szerb történelemben betöltött kulcsszerepe 1389-ben a rigómezei, vagy más néven koszovói csatával kezdődött, amikor a Lázár szerb fejedelem vezette keresztény hadsereg az Oszmán Birodalom hadaival csapott össze. Lázár fejedelem és I. Murád szultán is elesett a harcmezőn, a csata pedig a törökök győzelmével ért véget. A középkori szerb királyság megszűnt, a szerb területek fél évezredre török uralom alá kerültek. A szerbek attól kezdve gyásznapként gondoltak erre az időpontra, amely egyben a szabadságért folytatott elbukott harc jelképévé is vált. A későbbiekben ez a szimbólum tovább növekedett, hiszen a ma már többségében albánok lakta Koszovót a szerbek nemzetük, kultúrájuk és vallásuk bölcsőjének tartják, így annak a területnek a 2008-as elvesztése, ahol annyi szerb vér folyt, még több keserűséget okozott, illetve okoz máig.
A több mint 600 évvel ezelőtti vesztes csata óta azonban számos összecsapás, küzdelem, békekötés, koronázás, tüntetés és más politikai esemény történt a szerbekkel, ezek között voltak véletlenül történő és szándékosan időzített történések is.
1881-ben például ezen a napon kötött titkos megállapodást az Osztrák-Magyar Monarchia és a Szerb Királyság, amelynek értelmében Belgrád nem léphetett szövetségre más országokkal a Monarchia beleegyezése nélkül, illetve azt is megígérte, hogy semmi olyat nem tesz, ami ellentétes lenne a Habsburgok balkáni érdekeivel. Ez jelentős visszalépést jelentett a szerbeknek, a Szerb Királyság függetlenségét ugyanis csupán három évvel korábban, a berlini kongresszuson erősítették meg.
Ilyen körülmények között, a nemzeti felszabadítás titkos törekvései közben nőtt fel egy nemzedék, amelynek célja a délszláv népek egyesítése volt. A nacionalista terrorszervezetek 1910 és 1914 között hétszer kíséreltek meg merényletet elkövetni a Habsburg-család tagjai ellen.
Az Ifjú Bosznia (Mlada Bosna) nevű szervezet is egyesítő törekvésekkel jött létre, a hátterét azonban lényegében a radikálisabb, Fekete Kéz néven ismertté vált titkos terrorista szervezet képezte. A Mlada Bosna tagja volt Gavrilo Princip is, aki 1914. június 28-án Szarajevóban halálos pisztolylövést adott le Ferenc Ferdinánd trónörökösre és feleségére, Zsófiára (fotó). A merénylet pedig megfelelő indokot szolgáltatott ahhoz, hogy a Monarchia hadat üzenjen Szerbiának. Ezzel kezdődött a „Nagy Háborúnak” is nevezett, négy évig tartó mészárlás, amelyben mintegy 14 millióan vesztették életüket – ötmillió civil és kilencmillió katona -, további hétmillió ember pedig rokkanttá vált.
Egyes történészek szerint a vidovdani pisztolylövéssel ért véget a 19. század. Ahogyan a háború kirobbanásánál, úgy lezárásánál is szerepet játszott a dátum, a versailles-i békeszerződést 1919. június 28-ig az Egyesült Államok kivételével minden ország ratifikálta. (Az Egyesült Államok 1921. augusztus 25-én külön békeszerződést kötött Németországgal).
1921. június 28-án mondták ki a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság első, centralista alkotmányát is, amely szerint az ország egységes, nincsenek benne egymástól elkülönülő tartományok. Ez 1929 maradt érvényben, amikor I. Sándor (Aleksandar) király diktatúrát vezetett be.
Ennyi történelmi előzmény után az sem meglepő tehát, hogy 1948-ban éppen ezen a napon vált véglegessé a szakadás a Szovjetunió és Jugoszlávia között. A Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának (Kominform) bukaresti ülésén ugyanis elítélő nyilatkozat született Josip Broz Titóról és az általa vezetett Jugoszláviáról. Ez a szakadás alapjaiban változtatta meg a balkáni ország politikáját, amely így a keleti blokk országaitól a nyugati hatalmak felé fordult.
Az újkori szerb történelem egyik legmeghatározóbb eseménye pedig a rigómezei csata 600. évfordulóján történt. Slobodan Milosevic szerb elnök akkor elmondott beszéde előre vetítette az 1991-95-ös délszláv háborút és az 1998-99-es koszovói háborút is. Milosevicet alig egy hónappal korábban választották meg a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságon belül a szerb köztársasági elnökség elnökévé, a koszovói főváros, Pristina melletti gazimesztáni emlékműnél tartott beszédét pedig éppen politikai befolyása megerősítésére, és a szerb nacionalista érzelmek felkorbácsolására használta.
A szerb diktátorrá vált Milosevic bukásának is június 28-a lett a szimbóluma. Miután 2000. október 5-én megdöntötték hatalmát, az új szerb kormány ezt a dátumot választotta arra, hogy a háborús bűnössé nyilvánított politikust kiszolgáltassa a Hágai Nemzetközi Törvényszéknek. Milosevicet 2001. június 28-án szállították át a scheveningeni börtönbe, ahol öt évvel később meghalt.
Végül egy békésebb szerb jövőképhez kapcsolódik az a tény, hogy az Európai Tanács 2013. június 28-án jelentette be, hogy legkésőbb 2014 januárjában megkezdi az uniós csatlakozási tárgyalásokat Szerbiával, ami azóta meg is történt.
