2024. november 27., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A világmindenség és az ember zenéje

  • 2015-07-08 14:28:09

Szentírás szövegét vesszük alapul, akkor az Úristen „legyen” szavának elhangzása után teremtődött meg a világegyetem. 

A világ teremtése vagy létrejötte akusztikus jelenség eredménye – állítja a zenefilozófia. Ha a Szentírás szövegét vesszük alapul, akkor az Úristen „legyen” szavának elhangzása után teremtődött meg a világegyetem. Azok számára, akik kevésbé hisznek a teremtésben, nekik a „nagy bumm”, vagyis az ősrobbanás döreje jelentheti a világ keletkezését megelőző hangjelenséget. De az igazi muzsika csak ezután kezdődött, amikor az ember döbbenettel csodálta a világ rendjét, rendszerességét, ritmikusságát. Ekkor fogalmazódott meg, hogy az egész világmindenség zenei elven működik. Vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy a zene az a jelenség, amely magában hordozza a teljes létező világ rendszerességét.
 
Nem véletlen, hogy az ókor nagy bölcsei szinte egytől egyig komolyan foglalkoztak a zenei jelenséggel. Klaudiosz Ptolemajosz (képünkön) neve minden művelt ember számára ismerős. Az időszámításunk szerint körülbelül 85 és 168 között élő ókori görög tudós elsősorban matematikai, csillagászati és földrajzi munkásságáról ismert. Ő foglalta össze a földközpontú (geocentrikus) világnézet tanát.
A csillagok mozgásának rendszeressége, valamint Platón és Arisztotelész hasonló tartalmú filozófiája Ptolemajosszal is megfogalmaztatta a szférák zenéjének gondolatát. Ezt az elméletet továbbszőve, Szent Boëthius vértanú (kb. 480–kb. 524) zenei filozófiájában a zenei jelenség három nagy csoportra osztható: a világmindenség zenéje (musica mundana), az emberi ének (musica humana), valamint a hangszerek zenéje (musica instrumentalis).
A világmindenség zenéje
A világmindenség mozgása valóban harmonikus, egyenletes, akár egy metronóm. A zene is ilyen: rezgései, lüktetései által magában hordozza a rendezettség elvét, a rendteremtő hatást. Ez a tény viszont nem jelenti azt, hogy aki odafigyelés nélkül háttérzenét hallgat, annak az életében, gondolkodásában megvalósul ez a harmónia. Egyszerű hasonlattal élve, hiába van nagyon jó mosógépem, amit naponta bekapcsolok, aztán nézem, hallgatom a zúgását, attól még nem lesz tisztább a környezetem. Csak akkor válik hasznos eszközzé a mosógép, ha együttműködöm vele: rácsatolom a vízhálózatra, beleteszem a mosószert, a szennyest, elindítom a gépet, majd munka végeztével kiveszem a készen megtisztított ruhát. A zenével való élet is valami hasonló. Nem sokat ér, ha bekapcsolom a lejátszót, aztán néha lopva még oda is figyelek rá. A zene is akkor válik különösen hasznos eszközzé az életünkben, ha együttműködünk vele: belevisszük a tudásunkat, érzéseinket, gondolatainkat, bekapcsolódunk a folyamatba, hogy végül letisztult, rendezett gondolatokat, érzéseket kapjunk ajándékba. Ahogy nem elég egyetlenegyszer betenni a szennyest a mosógépbe ahhoz, hogy mindig tisztán járhassunk, úgy nem elég egyetlenegyszer énekelni, aztán elhinni, hogy ezzel egy életre bebiztosítottuk magunkat. Az éneklés, a zenélés is egy rendszeres folyamat kell legyen az életünkben, akár a csillagok mozgása, ha tiszta lélekkel, tiszta szívvel akarunk élni.
Énekelni, zenélni
A zene hatása nem lekicsinylendő. Ezzel két beszélgetőtársam is egyetért. Lukács Dalma, a Sapientia Tudományegyetem magyar-német fordító szakos hallgatója, valamint Nagy Lehel, aki az idén végzett a Bolyai Farkas Elméleti Líceum matematika-informatika szakán.
– Miért énekelsz, zenélsz?
Dalma: – Inkább énekelni szoktam, mint zenélni. Számomra a zene nagyon fontos, éneklés közben teljesen felszabadulok. Énekléssel is ki lehet űzni a sok szorongást, feszültséget.
Lehel: – Azért zenélek, illetve énekelek, mivel számomra ez jelenti a legnagyobb szenvedélyt. Így tudom talentumaimmal a legjobban kinyilvánítani az érzelmeimet, anélkül, hogy nyers szavakkal írnám körül őket. Élvezet is egyben, kikapcsolódás és aktív pihenés számomra.
– Számodra a zenehallgatás és az éneklés/zenélés miben tér el egymástól?
Dalma: – Az éneklés számomra stresszoldó, inkább önmagamra irányuló tevékenység, míg a zenehallgatást folyton igénylem, hiszen rengeteg fantáziadús gondolatot forgat meg a fejemben. Annyira megszoktam a zenét, hogy sok mindent – rajzokat, történeteket, mozzanatokat, tájképeket – tudok zenével asszociálni.
Lehel: – Zenehallgatás közben pihenek, élvezem a hangok csodálatos világát, azonban néha figyelek is, miképpen állnak össze a hangok, hogyan alkotják meg a dallamot, milyen ritmust ver a dob, miféle üzenetet közvetít benne az énekes. Zenélés közben azonban hagyom magától szárnyalni a fantáziám, újdonságokat, egyedi rímeket/dallamokat kitalálva. Ezzel ellentétben van, amikor azon énekek dallamát dúdolgatom vagy keresem meg a zongorán, amelyeket korábban hallgattam, és a legfrissebbek az agyamban.
– Hogy érzed, hátráltat-e a zenélés a tanulásban?
Dalma: – Igen is meg nem is. A zene igazából segít koncentrálni, megnyugodni, és ha nyugodt az ember, jobban tud koncentrálni. Igazából a hangulattól függ, és hogy mennyire vagyok fáradt. Ha fáradt vagyok, és mégis tanulnom kell, nem tudok zenét hallgatni.
Lehel: – A zenélés önmagában nem zavaró tényező, sőt segít jobban beosztani az időnket, így megfelelő arányban jut idő a tanulásra is, a zenélésre is. Tanulmányaimra nem volt negatív hatással a zenei hátterem, mert úgy vélem, megtaláltam ezt az arany középutat.
– Ha mégis hátráltatna a zene, abbahagynád? Miért?
Dalma: – Igen, ha fáradt vagyok, és már mindent csak zavaró zajnak hallok, akkor kénytelen vagyok leállítani a zenét is, hogy helyet adjak a csendnek.
Lehel: – Semmiképp nem hagynám abba végleg. Talán amíg kéri az a bizonyos szakasz az életemben, mint például a jelenlegi érettség előtti időszak, szünetet vennék például az együttes életéből, amit meg is tettem. Teljesen felmondani vele viszont nem szeretnék, egyáltalán nem akarnám. Ez a legeslegnagyobb szenvedélyem, a művészet. Ha ezt kiiktatnám az életemből, azon nyomban megszűnne élni a másik felem.
– Érzel-e olyat, hogy esetleg előnyöd van a zenélésből?
Dalma: – Előny a zenélésből akkor származik igazán, amikor arra a pontra jutunk, hogy azért zenélünk, mert szeretjük, nem azért, mert haszonból tesszük, vagy mert különleges tehetségnek érezzük magunkat.
Lehel: – Igen, természetesen! Nagyszerű hatással volt a jellemem fejlődésére a színpadi élet. Emiatt, amikor ki kell állni közönség elé beszédet tartani, színészkedni vagy akármilyen egyéb tevékenységet folytatni, megvan a bátorságom, magabiztosságom hozzá. A zenélésből adódóan nincsenek gátlásaim, nem félek a közönségtől, a tömegtől, és bátran vállalom saját magam mások előtt. Többek között ezt tanította meg nekem a zenélés, ebben segített leginkább.
Ráció és művészet
– Látsz-e kapcsolatot a reáltudományok és a zene között?
Dalma: – Ami talán összekapcsolhatja a kettőt, az, hogy a zenében is van egy adott rendszer, a dallamok komponálásában, hogy kellemesen csengjenek, míg a reáltudományban is a megfelelő információkat logikusan kell összekössük, hogy értelmük legyen.
Lehel: – Reál tagozatú osztályban voltam, és meglepő volt, hogy az osztály nagy része valamilyen szinten kapcsolatban állt a zenével. Egyesek gitároztak, többen énekeltek, kórusban vettek részt, mások pedig zongoráztak vagy másféleképpen kapcsolódtak a zenéhez. Tehát kijelenthetem, hogy igenis van kapcsolat a ráció és a művészet között. Ha elemeire kellene bontanunk ezt, akkor például a fizika az a tudomány, amely a rezgések és hanghullámok tanulmányozásával érdekes kísérleteket hajt végre a zenét illetően.
– Tudsz-e arról, hogy a zene hogyan befolyásolja az agyműködést, gondolkodást?
Dalma: – Úgy igazán sosem gondoltam bele, azonban tapasztaltam számtalanszor. Biztosan tudományosan bizonyított tény, de azt magamtól is elmondhatom, hogy a zene a hangulatot is befolyásolhatja, és dúsítja a fantáziavilágot, a gondolkodást is színesebbé teheti.
Lehel: – Statisztikákról vagy egyéb kísérletekről nem tudok, magamról azonban tanúskodhatok. Nyugtató hatással van rám a zene, zavaros gondolataimat kitisztítja és pihentet, néha jobban, mint akár a csend. A kevésbé ritmusos, szöveg nélküli betétdalok pedig kellemes háttérzajt nyújtanak a tanuláshoz, elősegítve az adatok rögzülését. Ez azonban egyéntől függ, hiszen van, akit a leghalkabb hang is megzavarhat a tanulásában, készülődésében.
– A zenés szereplések mit jelentenek neked?
Dalma: – A zenés színdarabokat mindig rendkívül komplex folyamatnak tartottam. Egyszerre kell összpontosítani a helyes mozdulatokra, a dalszövegre, a dallamra, az artikulálásra és persze a saját hangunkra. Azonban számomra az, hogy én is részt vehettem zenés szereplésben, lehetőséget adott arra, hogy megtapasztaljam, a zene sokkal nagyobb hatást gyakorol ránk is mint szereplőkre, hogyha énekelve adjuk elő a szerepünket. Így jobban át tudjuk érezni az érzelmeket, amelyeket sugallnunk kell a szereplőn keresztül, és erősebb hatást gyakorol a nézőkre/hallgatókra is.
Lehel: – Erre a kérdésre a válaszom benne van az előző feleleteimben.
Szándékosan nem zeneiskolás emberekkel beszéltem, hogy ezzel is nyomatékosítsam, nemcsak a szakemberek érzik a zene hatalmát, hanem bárki, aki komoly kapcsolatba kerül vele. Amint látjuk, csak akkor jöhet létre a jótékony hatás, ha mi is teszünk érte valamit. Kezdjünk el tehát énekelni!
Szilágyi Mihály

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató