Várható volt, hogy a bérreformok körül sem megy minden simán – az első komoly pofonba már a januári bércédulák kikézbesítése után beleszaladt a harmadik Dragnea-kabinet: a köztisztviselők beperelik a kormányt, mert nem azt kapták, amit vártak.
Várható volt, hogy a bérreformok körül sem megy minden simán – az első komoly pofonba már a januári bércédulák kikézbesítése után beleszaladt a harmadik Dragnea-kabinet: a köztisztviselők beperelik a kormányt, mert nem azt kapták, amit vártak. Ha valósak a közszolgák szakszervezetének vezetője által ismertetett adatok, akkor nem csak ők jártak rosszul, hanem nyakig csücsül a pácban a kormány és az ország is.
Az illető szakszervezeti vezér szerint a központi köztisztviselői kar közel felének, harmincezer hivatalnoknak a hetvenezerből, nemhogy nőtt volna a bére a beígért mértékben, hanem egyenesen hátrányosan érinti őket az új bértörvény és a tb-járulékok munkavállalókra való átruházása. Az egy külön csattanója a történetnek, hogy ez a központi hivatalnoki tábor működteti a gyakorlatban majdnem a teljes állami gépezetet, a kormánynak tehát azokat sikerült az adakozásával kihoznia a sodrukból, akiken leginkább múlik a kormányzati munka gyakorlati megvalósítása. Ha valaki profin akarja önmaga alól kirántani a szőnyeget, ez sikergyanús receptnek tűnik.
Ha egy értelmes pártkoalíció béremelések ígéretével nyert választásokat, tisztességes átszervezést követően a teljesítmény alapján növelhette volna a közszféra béreit. No, itt nyertek választást ígérgetéssel, de ettől még nem tanultak meg rendesen számolni és dolgozni. Az eredmény az lett, hogy a legnagyobb gazdasági növekedés mellett az állam költségvetési bevételei alig elegendőek a bérek kifizetésére, beruházásokról lassan beszélni is felesleges. A közszféra átszervezése helyett a választások óta tízezres létszámemelés volt. Már 1,2 millió alkalmazottat fizetnek a költségvetésből, miközben a versenyszférában, ahol nem hasra csapással tudnak bért emelni, nem találni munkaerőt, a minap az ország egyik legszegényebb régiójából távozott beruházó.
És ezek még csak az első jelei a bajoknak. Az, hogy egyes munkavállalói rétegekért sürgősségi kormányrendeletekkel kell fércelgetni a rendszert, csak hogy ezeknek a jelenlegi fizetési szintje megmaradjon, vicc ahhoz képest, ami akkor jöhet, ha elmaradnak a várt állami bevételek. Márpedig számos helyről vannak jelek, hogy nincs pénz kihúzni az évet. Gyanús, hogy a központi köztisztviselők csak az első szemét képezik a felháborodás láncának. A gödör egy ideig csak mélyülni fog, mert még ha lenne is értelem a kormányzatban kijavítani az eddigi forradalmuk hibáit, a jövőre következő kettős választási esztendő előtt azt nem ismernék be. De előbb vagy utóbb visszatér a 2010-ből már ismert bérolló, csak az a kérdés, kire hárul a megszorítások ódiuma.
