Visszautak üzenete

Huszonhat évvel az első falutalálkozó után a hétvégén újra visszavárta elszármazottait a Dózsa György községhez tartozó Nagyteremi.

Fotó: Nagy Tibor

Huszonhat évvel az első falutalálkozó után a hétvégén újra visszavárta elszármazottait a Dózsa György községhez tartozó Nagyteremi. A nyárádmenti település egykori és jelenlegi lakói egyetlen széket sem hagytak üresen szombat délután a szabadtéri színpad előtt, sokan állva várták, hogy elkezdődjön az ünnepi rendezvénysorozat.
Kozsik József színművész műsorvezetői minőségében elsőként Iszlai Tibor polgármestert kérte a pódiumra. A községgazda románul, majd magyarul köszöntötte az egybegyűlteket, közben azt is elmondta, hogy pár esztendővel ezelőtt döntött úgy az önkormányzat, hogy a falutalálkozót minden évben az öt faluból álló község más-más településén szervezi meg, így minden falu ötévente kerül sorra. Nagyteremiben még a múlt rendszerben, 1987-ben hívták először haza a település szülötteit, így a jelenlegi a második falutalálkozónak számít. Lukailencfalván már háromszor került megrendezésre ez az esemény, Lőrincfalván pedig idén először szervezték meg az odavalósiak együttlétét.
– Ünnep nélkül olyan az élet, mint egy hosszú út pihenés nélkül. A falutalálkozó kiemelkedik az ünnepek közül. Az elmúlt évtizedek során nagyon sokan mentek el külföldre szerencsét próbálni Nagyteremiből, de ilyenkor mindenki visszatér. Nemcsak a távolban élők számára fontos ez az esemény, hanem azoknak is, akik a szomszéd falvakban laknak. Ezzel a találkozóval a szülőföld iránti szeretetet igyekszünk feléleszteni, amelyben létünk gyökerezik. A falut az elszármazottakkal együtt kell nézni, látni és megtartani – mondta a polgármester.
– Nagy ünnep ez, amikor így összeülünk magyarok, románok és roma testvérek – mutatott rá a találkozó másik fontos jellemzőjére a rendezvényt jelenlétével megtisztelő dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselő. Dr. Kelemen Atilla elmondta, hogy 1971 óta, mióta megkapta kinevezését mezőpaniti körzeti állatorvosként, volt alkalma megismerni a falusi ember minden gondját, baját, úgy is ismerik őt mindenfelé vidéken, hogy a
„szakállas lódoktor”, nem pedig úgy, mint politikust. Azt is megjegyezte, hogy örömel tölti el a nagyteremi iskola látványa, amelynek felújítását támogatta, és reméli, hogy hamarosan a régóta tervezett park is elkészül.
– Használják úgy a politikust, mint egy hangszert, adjanak neki feladatokat, hogy ne a por lepje be – üzente a helybélieknek, majd azt is megjegyezte, hogy nem szavazatgyűjtési szándékkal jött, három év múlva ugyanis nem szándékszik indulni a választásokon.
A továbbiakban Iulius Mureşan bemutatta román nyelven írt, 30 oldalas kismonográfiáját a településről, amelyet „Orbán Balázs a legszebb nyárádmenti falunak nevezett”. Nagyteremi román hírességei, ismert lelkészei mellett a szerző Kakasi Márton református lelkipásztorról is említést tett, akinek szolgálata alatt a faluban felélénkült, új lendületet kapott az élet, illetve az 500 éve született Bethlen János által építtetett, később kastéllyá alakított nagyteremi udvarházról is szólt.
A monográfia ismertetését a találkozó talán legfontosabb mozzanata, az ötven éve házasok megünneplése követte. Tizenkilenc házaspárt szólított színpadra a műsorvezető, az aranylakodalmasok többsége azonban egészségi vagy egyéb okokból nem lehetett jelen, így gyermekeik vagy unokáik vették át a polgármestertől az oklevelet és a virágcsokrot. Egy hatvan éve egybekelt pár viszont személyesen fogadta a jókívánságokat. Az ünnepeltek között három magyar házaspár volt: Magyari János és Mária, akik 55 éve járultak az oltár elé, Takács József és Ilona, illetve Kristály Mihály és Rozália. A házaspárok megajándékozása után Nagyteremi százéves lakosa, Szövérfi Ilona neve hangzott el. Az őt köszöntő emléklapot fia vette át. Ezután egy be nem tervezett pillanat következett, a 90 éves nagyteremi Nicolae Laslo, egykori vasúti alkalmazott osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel.
„Mindig ide vágytunk”
Miközben a nyárádtői Hora néptáncegyüttes vette birtokba a színpadot, fél évszázados együttélésük titkáról kérdeztük a Magyari házaspárt.
– Minden napot megköszönünk a Jóistennek. Sohasem volt közöttünk harag, nem veszekedtünk, először mindig megbeszéltük a dolgokat, és csak azután cselekedtünk – foglalta össze az elmúlt 50 év lényegét a 74. évében járó Mária. A házaspár két gyermeket, egy fiút és egy lányt nevelt fel – a 75 éves Magyari János szavaival élve „szeretetteljes fegyelmezésben”, négy unokájuk született és egy dédunokával is büszkélkedhetnek. A fiatalos tekintetű hölgy számára mindig az édesanyja volt a példakép, aki huszonévesen vált háborús özveggyé négy leánygyermekkel – Mária akkor négy-öt éves volt –, és a nehézségek ellenére egyikről sem mondott le, önerőből nevelte fel valamennyit.
– Csupa nők voltunk otthon, amikor János feltűnt. Befogadtuk. 1958-ban az anyagi gondok ellenére csodaszép esküvőt szervezett nekünk édesanyám – idézte fel a közös indulást, majd azt is elmondta, hogy 1960-ban Marosvásárhelyre költöztek, és 1996-ban tértek vissza Nagyteremibe, az időközben üresen maradt szülői házba.
– A kertünk teli van gyümölccsel, ez az, amire mindig is vágytunk. A gyerekek is szeretnek idejönni – jegyezte meg boldog mosollyal az ősz hajú úr.
A falutalálkozó második napján, vasárnap délelőtt, az ünnepi istentisztelet után koszorúzásra került sor a második világháborús hősök emlékművénél. Délután a sportpályán futballmeccsek zajlottak, a színpadon pedig kulturális műsor várta az otthon levőket.