2024. november 27., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Tőkés réce; Csörgő réce; Mandarinréce 

Mandarinréce (Aix galericulata)


Tőkés réce (Anas platyrhynchos)
Mindenki ismeri, a leggyakoribb faj. A nagyvárosok központjába is behatol, néha még a forgalmas helyeken is költ. A házi kacsák színei emlékeztetnek az ősi tőkés récékre (csillogó zöld fej, fehér nyakgyűrű, gesztenyebarna mell, ibolyáskék szárnytükör). 
Testhossza 58 cm. A vadászok figyelmének a középpontjában áll. Kiemelkedően nagy az alkalmazkodó képessége. A tengerpartokon, a síkvidéki édes- és félsós vizű tavak közelében, a magas hegységek tavainál egyaránt költ. 
A gácsér a párzás után elhagyja a tojót. A 9-13 zöldesfehér tojást egyedül a tojó költi ki. Négyheti kotlás után kelnek ki a kicsik, utána az anyjuk vezeti őket. Csak 8 hét múlva kezdenek repülni. Amíg a tojó a fiait vezeti, azalatt megvedlik. Nyáron a gácsér is más tollat ölt, barnásabb, szerényebb lesz a tollruhája. A tőkésréce jól repül, 95 kilométert is megtesz óránként. 6400 m-es magasságban is összeütközött repülőgéppel. A víz alá táplálékért merül le, csak a lábaival hajtja magát. Legtöbbször „tótágast állva” szerzi eleségét. 
A szovátai tapasztalataimról bőven írhatnék. A téli fagyok idején behúzódtak a Szováta-patak alsó szakaszára. A fürdőváros középső részén a kis patakocskák, csatornák beömlésénél várták az eledelt. A járókelők kifli- és kenyérdarabokat dobtak a jég belső szélére vagy a vízbe. Nyomban elkapkodták ezeket. Gyakran várták az ennivalót ötvenen-hatvanan. Néha száztízet is megszámláltam a partról. 
 
Csörgő réce (Anas crecca)
34 cm. A legkisebb európai réce. Nevét jó csengésű szaváról kapta. A gácsér testén, az összecsukott szárny felett hosszanti fehér vonal. Gesztenyebarna fején ragyogó zöld szemfolt látható. A mellén kétoldalt apró fekete pettyezés; a fekete farok tövén kétoldalt sárgás folt díszlik. Távolabbról a gácsér sötét fejű, szürke testű kis récének tűnik. A gácsér és tojó szárnytükre ragyogó zöld, fekete, fehér szegéllyel. A tojó sárgásbarnán mintázott, világosabb alsó fele pettyezett. A böjti réce tojójától ragyogó zöld színű, nagy szárnytükre különbözteti meg. A röpte nagyon sebes. Sűrű, tömött csapatai nyilallva ereszkednek a föld felé, majd hirtelen ismét felcsapnak a magasba. A gácsér rövid, dallamos „kri-kri-kri” hangon szól. A tojó magas hangon hápog. A csapat „beszélgetése” halk sípolássá folyik össze. 
Élőhelye: nádas tavak, nagyobb folyóvizek. Télen mocsarakban, folyótorkolatokban vagy tengerpartokon időz. Fészket lápokban, mocsaras erdőkben rak. 
Az Atlanti-óceán és a Bering-tenger közötti óriási területen, tengerparti tundrákon, növényzettel borított tavakon bőven talál fészkelőhelyet. Észak-Amerikában is számos helyen él. Nyáron kis kagylókat, csigákat, vízi rovarokat, szúnyog- és tegzeslárvákat, rákokat fogyaszt. A telet növényi koszton tölti. Tavaszon és őszön nagy csapatok vonulnak át Magyarországon. 
 
Mandarinréce (Aix galericulata)
42 cm. A tarka gácsér szárnyán legyezőszerű narancsszínű tollvitorla van. A fején széles, vörhenyes pofaszakáll látható. A tojó barnásszürke, a mellén világos foltok; csőre és szeme körül fehér mintázat. A gácsér nyár végi tollazata a tojóéhoz hasonló, de a csőre nem fekete, hanem sötétpiros. 
Élőhelye: erdei tavak, dísztavak. Európába mesterségesen telepítették be. Több helyen félvadon költ, faodvakban. A Magyarországon élők valószínűleg fogságból szabadult példányok lehetnek. 
Összeállította: Márton Béla

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató