Vízimadarak (14.)

A gémfélék családja

Az összes nagy termetű, hosszú nyakú, hosszú csőrű madár ehhez a rendhez tartozik, életük a vízhez kötődik. Mind a 60 gémfaj nagyon hasonlít a szürke gémünkhöz. Erős, tőr alakú csőrüket vadászatkor úgy használják, mint valami csipeszt vagy szigonyt. 

A magyar nép körében a gólya a szerencse hozója. A földművesek kereket helyeztek a háztetőre, hogy ott költsön a gólya. A halászok nem kedvelik a szürke gémet, mert sokat elrabol a halastavak állományából. A középkorban a királyok solymászati prédájának számított, a nemes sólymokat a gémek elcsípésére tanították. 

 

Szürke gém (Ardea cinerea)

90 cm. A teste kékesszürke, a feje és a nyaka fehér. Fejoldalán fekete sáv, és ez a tarkón hátranyúló, fekete, szürkésen hamvas dísztollakban végződik. Tőr alakú csőre sárgás. Barnás lába kora tavasszal pirosas. Sekély vízben hosszan, mozdulatlanul leselkedik a közeledő halakra. A nyakát ilyenkor mereven előrenyújtja vagy a válla közé húzza. A repülése kitartó, kimért szárnycsapásokkal 40-50 kilométert is megtesz. Költőhelyén mélyen hangzó „krekk-krekk” hangokat hallat. Kedveli az elöntött réteket, a folyópartokat, tavakat, mocsarakat, holtágakat, tengerpartokat. A legtöbb esetben telepesen fészkel, de tudok példát az ellenkezőjére is. Ha a mocsárból bokrok emelkednek ki, azokra építi a fészkét. Telelőhelyéről rendszerint már tél végén visszatér, őszön pedig csak november közepén vagy végén indul vándorútra. 

Kiss J. Botond A Delta könyvében úgy ír róla, mint ennek a tájnak mindennapos lakójáról. Azt is megemlíti, hogy néha „a víztől messze, mezőn és szántáson is látható”. Béldi Miklós ornitológus arról is ír, hogy ez a gémfaj a fészkéhez minden évben visszatér, és 3-5 fiókát nevel fel. Nemcsak halat, hanem békát, gőtét, férgeket, puhatestűeket, a szárazföldön pedig hüllőket s kis rágcsálókat fogyaszt. Egyéni megfigyeléseim korán kezdődtek. A Felső-Maros mentén, Marosvécs és Holtmaros között 15-17 éves koromban június elejétől szeptember végéig naponta láttam vadászni a szürke gémet. Én a Maros keleti oldalán halásztam, ő száz méterrel odébb, az északi oldalán, a sekély vízben kővé meredve figyelte a fürge kis halakat. Napnyugtakor méltóságteljes szárnycsapásokkal vonult a Ratosnya fölötti erdőbe a fészkére. 2015-ben a Nyárád felső folyása mentén, a vármezői nádas tavak szélén halakra vadászott. 

Arany és Petőfi költészetében több ízben helyet kapott, mint az Alföld és a halastavak madara. Herman Ottó példákkal bizonyítja, hogy Arany és Petőfi nagyon pontos megfigyeléseket végzett, jellemzésük megállja a helyét az ornitológusok körében is. Íme Herman Ottó megállapítása: „Arany mindig azon van, hogy a tiszta valót a költészettel megaranyozza, anélkül, hogy lényegét érintse”.

Példák Arany költészetéből:

Vásárban 

„Boglyák tetejéről egy-egy suta gém

Néz szét aratóknak vidám seregén.”

Toldi szerelme

Amidőn a király udvara útra kél: 

„Minden kocsi élén…

Gémlábú süheder kengyelt fut előre.”

A gémes kútból kiindulva Arany megalkotja a sorompó gémjét is. Példa a Toldi szerelmében:

„S többen a sorompó gémje előtt várnak.”

Sőt, ilyen szemlélettel Toldi öklelő rúdja is gém:

„Mint valami kútgém imbolyog a rúdja.” 

Aranynál megtaláljuk az ostoros ostortalan gémet a Bolond Istókban:

„(…) egy sóvár kút (…)

Hosszú nyakát szomjan emelte égnek

Féllábon álló, ostortalan géme.”

A Toldi 1. énekében

„Ösztövér kútágas hórihorgas gémmel, 

Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel:

Óriás szunyognak képzelné valaki, 

Mely az öreg földnek vérit most szíja ki.”

Petőfi költészetében a Kiskunság megrajzolása a madarak nélkül csonka lenne; még a fövényes fenék piócáját is pontosan jellemzi:

„Szélén a sötétzöld

Káka közt egy-egy gém nyakát nyújtogatja. 

Közbe hosszu orrát üti víz alá a

Gólyafiak anyja.”

 

Kanalasgém (Platalea leucorodia)

85 cm. A gólyánál kisebb. A tollazata fehér, de nem olyan vakító, mint a kócsagoké. A csőre hosszú, kanál formájú. Az öregek begyén széles, rozsdasárga folt látható. Nyáron a tarkójáról bokrétaszerűen felmereszthető üstök nyúlik hátra. A lába fekete, a csőre töve fekete, a kiszélesedő rész sárga. 

A fiatalok csőre szürkés hússzínű, a lábuk sárgás. A kanalasgém röpte egyenletes, kitartó. Gyakran siklik. Csapatban ferde vonalba rendeződve repül. Repülés közben a nyaka enyhe ívben meghajlik, a lábát kinyújtja. Szárnyának verése gyorsabb, mint a kócsagé. A táplálékát sekély vízben, a csőrét víz alá merítve futkosva keresi. Költés idején a hangja mély torokhang. A fiókák vékony hangon sípolnak. Kedveli a nyílt, sekély vizeket, a nádas mocsarakat. Telepesen költ. Fészkét fákra vagy bokrokra építi. 

Kiss J. Botond írja, hogy a Duna-deltában is nagy számban fészkelnek. Magyarország nádas tavain, mocsaras helyein alakítják ki fészkelőtelepeiket. Vonuló madár. 

Összeállította: Márton Béla