Harsogó kurrogással köszöntik a békés lápon a kelő napot. Pihenőhelyeken, ahol éjszakára ezrével gyűlnek össze, a kurrogás fülsiketítő lármává fokozódhat.
Ezelőtt 4000 évvel Egyiptomban falkákban tartották félig szelíd állapotban, hizlalták is, végül istenüknek áldozták őket.
A szürke daruk (13 hasonló fajjal) a talajon élő, fában szegény vagy kopár síkságon élnek, mindenevők. A hímeknek és tojóknak egyaránt hosszú a légcsőhurokja, és a mellcsontba ágyazódik.
Magas termetű, hosszú lábú és hosszú nyakú madarak. Szárnyukon a hátsó karevezők hosszú foszlányos dísztollakká alakultak, és farkuk felett bodros, lelógó tollbokrétává egyesülnek. Repülés közben hosszú nyakukat kinyújtják. A csapat vonalban vagy V alakban repül. A hangjuk messzire elhallszik, akár a trombitahang.
Szürke daru vagy daru (Grus grus)
115 cm. Magasabb a gólyánál. Háta alján a megnyúlt karevezők leomló sötétszürke tollbokrétát alkotnak. Az alapszíne palaszürke; a fej és nyak oldalán hosszú, fehér sáv, mely elüt az arc és torok fekete színétől. A fejtető piros. A csőre rövidebb, mint a gólyák és gémek csőre.
A fiatalok feje és hátoldala barna, fejükön nincs fehér sáv; a tollbokrétájuk kisebb, mint az öregeké. Éber madár. A mozgása délceg, a járása nyugodt. Ha veszélyt sejt, a nyakát magasra nyújtja. Messze hangzó krúgatással szól. Télen elkerüli az erdős vidéket, folyópartokon, lagúnákban, réteken és füves pusztaságokon tartózkodik.
Az európai daru a skandináv, finn és orosz fenyves-nyíres övezet mocsarainak, erdős lápjainak, tavainak jellegzetes madara. A Skandináv-hegység nedves törpenyíreseiben is költ. Az ingoványos helyekkel körülvett, megközelíthetetlen kis, száraz szigeteken alakítja ki fészkét. A párok egész életükben hűek maradnak egymáshoz. A kicsik kikelésük után már az első napon jól futnak, ha kell, úsznak is.
A felnőtt madarak tápláléka sokféle: gabonaneműek, hüvelyesek magja, szántóföldi és vízinövények levele, hajtása. Fogyasztanak halat, rovarokat, csigákat, békát és kis emlős állatokat is.
Vonuláskor egyik útjuk Spanyolország délnyugati részéig, a másik útvonal Finnországtól a balti országokon, Románia nyugati alföldjén, a délszláv országokon át Tunéziába vezet.
Tavaszon, a visszatéréskor fontos pihenőhelyük a németországi Müritz-tó és a svédországi Hornborga-tó. Ilyenkor a darvak csoportos násztáncot járnak; széttárt szárnyakkal forognak-libegnek egymás körül, olykor mélyen meghajolnak vagy felugrálnak a magasba.
Magyarországon a 19. század végén még költöttek. Mostanában az ország keleti részén őszi és tavaszi átvonulók.
A hajdani (15–19.) századokbeli folyamatos magyarországi jelenlétük hatott a dalszerzők, költők alkotókedvére. Ennek nyomait találjuk művészi alkotásaikban is.
Balassi Bálint (1554–1594) a XVI. századi európai élvonalba tartozó költőnk, a magyar szerelmi költészet megteremtője, a darvak vonulását látva a távolban élő kedvesének szeretne üzenni. Ihletett sorokban fogalmazza meg vágyakozását szép szerelméhez, Júliához.
A Darvaknak szól című költeményét teljes egészében nem idézhetem, de az a néhány sor, amely alább következik, így is sokat elmond gyötrődéseiről és vágyairól.
„Szárnyam nincs mint neked, kin mehetnék veled ahhoz, az kit óhajtok.
Szárnyad vagyon, repülsz, szintén ott szállsz le, ülsz földében, hol akarod,
Te szomjúságodot szép forrásnak csorgott tiszta vizével oltod
Örömem környékét, az ő lakóhelyét: paradicsomot látod.
De ne siess kérlek, tőled hadd üzenjek neki rövid beszéddel,
Vagy ha az nem lehet, csak írjam nevemet mellyedre fel véremmel,
Kin megesmérhesse, hogy csak őérette tűrök mindent jó kedvvel.”
Petőfi és Arany nemcsak hírből ismeri a darvak vonulását, hanem közvetlen szemlélődésből is:
Petőfi Sándor: Hazámban
„Fejem fölött … míg … őszi légen át
Vándor daruid V betűje szállt.”
Tompa Mihály az Alföldi képek című költeményében párhuzamot von az ifjúkori élmények és az érett férfi hegyvidéki, természeti élményei között.
„Mégis szebb az, ha a rónák s tavak felett
Átvonuló daru egyet-egyet krú-gat.”
Az első részben a madár életterének vázolásakor láttuk, hogy a darvak nagy számban élnek a finn, orosz fenyves-nyíres övezet mocsarainál. Így e madár szép termete, nyugodt járása megragadta számos ottani költő figyelmét. Idézni kívánom a világirodalmi szinten alkotó finn költő, Veikko A. Koskenniemi (1885–1962) gondolatait:
Darucsapat
„Meghúzta már a menny-barázdát
tavaszi darvak ekéje
felhők ragyogó rétegén át
az ég ugarát elérve.
Minden magnak a föld megágyaz,
de csak légben fogan költemény.
Vessed el hát a verscsirákat
tavaszi szélbe könnyedén!
Szórd hát az álmot, a vágyat
tavaszi darvak nyomába,
dús termésed ott sárgáll majd,
s imola kék virága!”
(Kőháti Zsolt fordítása)
Japánban daruval várják az új évet. Az ő mitológiájukban az ezer évig élő daru a becsület, a hűség és a béke jelképe. E madarat a családi élet jelképévé emelték. A daru a taoista halhatatlanok szent madara.
A kínai mitológiában a fényesség ősprincípiumával, a janggal áll kapcsolatban. A halhatatlanok daruháton repülnek az égbe.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
