2024. november 27., Wednesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Vándoralbatrosz (Diomedea exulans); Galápagos*-albatrosz (Diomedea irrorata)

Galápagos-albatrosz (Diomedea irrorata)


Vándoralbatrosz (Diomedea exulans)
Szinte teljesen fehér. A déli óceánokban fekvő szigeteken költ. Szárnyfesztávolsága 3,5 méter; egyetlen most élő madár sem éri el ezt a szárnyméretet.
Nászmozgása ritka élményt jelent az embernek. A két partner magasan ágaskodva áll egymással szemben, a fejüket rázzák, hatalmas szárnyaikat nyitogatják.
Mint minden albatrosz, ez is nagy utakat tesz meg az óceán fölött. Ausztráliában úgy fogtak meg néhány példányt, hogy hálót dobtak rájuk. A gyűrűzésből következtetni lehetett, hogy tízezer kilométert tettek meg. Néhányat a Hoorn-foktól keletre fogtak meg hálóval. A tengerészek megfigyelték, hogy főként tintahalakkal táplálkoznak, amelyeket a vízen úszva kapnak fel. A fiókáikat nagyrészt gyomorolajjal táplálják.
Ez a nagy testű, hatalmas szárnyú madár órákig mesterien vitorlázik a tenger és az óceán fölött. A kéklő lég ura „légi herceg” – írja Baudelaire. A világhírű francia költő Albatrosz című versében már helyzetben jelenik meg. A kéklő légben gyönyörűen szálló nagy madár rabul esve durva matrózoknak, 
„esetlen, bús, beteg”, éppen magasba emelő szárnyai teszik kiszolgáltatottá.
A mélybe kényszerített albatroszhoz hasonlóan gyötrődik és szenved a magányos költő a hozzá méltatlan, őt megérteni nem tudó környezetben. A világ nyers közönségessége és a tiszta ideál közötti vergődés megjelenítője a vers.
 
Charles Baudelaire (1821-1867): Az albatrosz
 
Olykor matrózi nép, kit ily csiny kedvre hangol,
albatroszt ejt rabúl, vizek nagy madarát,
mely, egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,
míg sós örvényeken lomhán suhannak át.
 
Alig teszik le a fedélzet padlatára, 
a kéklő lég ura esetlen, bús, beteg,
leejti kétfelé fehér szárnyát az árva
s mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.
 
Szárnyán kalandra szállt, – most sántít suta félsszel,
még tegnap szép csoda, ma rút s röhejre készt,
csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,
másik majmolja a tört szárnyú bicegést.
 
A költő is ilyen, e légi princnek párja,
kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,
de itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja
s megbotlik óriás két szárnyán, hogyha lép.
(Tóth Árpád fordítása)
 
Galápagos*-albatrosz (Diomedea irrorata)
A nászjátéka érdekes jelenség. A pár egészen közel egymással szemben áll, egymás felé vágnak csőrükkel, mint a vívók a kardjukkal; utána trombitahangszerű ujjongással csőrvívás következik. Ez a faj a Hood**-szigeten költ, és elvándorol Ecuador partvidékéig. Testének színezete világos, amin sötét keresztsávok sorakoznak.
 
* Galápagos-szigetek: öt nagyobb és kilenc kisebb szigetből álló, vulkanikus eredetű szigetcsoport a Csendes-óceánban, Dél-Amerikától 1000 km-re nyugatra. Bár metszi az Egyenlítő, a perui hideg áramlás következtében éghajlata hűvös, száraz. Élővilága sajátos: itt él a három mázsára is megnövő óriásteknős, az 1 m-es varacskos fejű gyík (leguán). 1535-ben felfedezője, Fray Tomas de Berlanga, Panama püspöke nevezte el így a sok galápagóról (spanyolul teknősbéka). Tudományos szempontból először Charles Darwin angol természettudós kutatta 1835-ben.
** Hood-sziget – vulkanikus eredetű sziget a Csendes-óceánban.
 
 
Összeállította: Márton Béla

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató