Wagner 200 – Bayreuth a súgólyuktól az orvosi szobáig

Végéhez közeledik az idei Bayreuthi Ünnepi Játékok, amelynek keretében csütörtöktől még egyszer látható a teljes 2013-as repertoár. Az érdeklődők pedig azt is megtudhatják, kik dolgoznak az előadások zökkenőmentességéért.

Végéhez közeledik az idei Bayreuthi Ünnepi Játékok, amelynek keretében csütörtöktől még egyszer látható a teljes 2013-as repertoár. Az érdeklődők pedig azt is megtudhatják, kik dolgoznak az előadások zökkenőmentességéért.

Az augusztus 28-án záruló fesztiválon az új Ringet, A bolygó hollandit, a Lohengrint, végül a Tannhäusert tekinthetik meg a 200 éve született és 130 éve elhunyt Richard Wagner műveinek rajongói, akik a szervezők hírleveléből ritka bepillantást nyerhetnek a kulisszák mögé is. Ute Gherasim 11 éve tölti nyarait a szűk súgólyukban, ahol legalább a széke kényelmes. Az énekesek egyéniségére szabja súgói módszerét, azt vallja, hogy sok empátia, jó fizikai állapot és különösen erős idegek, megosztott figyelem szükséges a munkájához. Ritka, hogy egy énekes elfelejti a szövegét, de a művészeknek biztonságot ad a tudat, hogy ő ott van és egy mondattal mindig a szereplő előtt jár. Van, akinek elég, ha a szájáról olvas, de ha erős a kórus és a zenekar, néha még kiabálnia is kell. Egyik szeme a karmestermonitoron van, másik a partitúrán – mondta el. Különös szituációk is megestek vele, A Rajna kincse egy korábbi előadásán a színpadi medencéből kicsapott a víz és bezúdult a súgólyukba, Ute Gherasim hidegvérrel kiürítette a kézitáskáját, kikapcsolta a lámpáját, és úgy súgott tovább.

A Rajna kincse és a Siegfried című operákban a kovácsüllőnek is meg kell szólalnia. Wagner 18 üllőt, illetve fémszelvényt írt elő, és az alsó színpadon helyeztette el őket. Manapság a tűzrendészeti előírások miatt az ütőket „száműzték” a kis kórusterembe. Itt próbálta ki az igen sikeres Ring-dirigens Kirill Petrenko és asszisztense, Wolfgang Wengenroth az eszközöket, amelyeket két fiatal ütőhangszeres kezel: a Lipcsei Zeneművészeti Főiskolán tanuló 26 éves Roland Schneider és a 25 éves Jakob Eschenburg, aki a Dresdner Staatskapelle akadémiájának növendéke. Ők ketten monitoron figyelik a Ring-előadásokon a karmestert, a kis kórusszobából kilenc vezetékes mikrofon továbbítja a hangot a fesztiválszínházba.

A két ifjú muzsikus azonban más előadásokban is közreműködik. Vállalták, hogy karban tartják az ütőhangszereket, betolják az árokba a hárfát, ellenőrzik a zenekari pultok lámpáit, és hogy megfelelő helyekre kerülnek a kották. „A rövid fesztiválidőszakra igazán fölösleges lenne ilyen feladatokra külön embert szerződtetni” – vélik. A hangszerek elhelyezését is ők irányítják, Wagner ugyanis minden művének előadásához előírta, melyik zenész hol üljön. „Ismerjük ezeket a jegyzeteket, de minden itt van a fejünkben” – hangoztatták.

Idén különösen meleg volt a légkondicionálás nélküli színházban, ezért a karmesterek pólóban vezényeltek a különlegesen mély zenekari árokban, ahová a néző nem is lát be. A két fiatalember garantálja azt is, hogy a tapsra siető karmester sötét zakója ott legyen a színpadhoz legközelebbi helyiségben, az orvosi szobában.