Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Nemes László töprengésre késztető, különös Téridőrácsa mindenekelőtt azt juttatta eszembe, milyen viszonylagos minden, tér és idő is mennyire tágítható, szűkíthető, akár a végtelenségig is, ha az elménk úgy kívánja. Gondolatban a formát bontó rácsozat, amely túltechnicizált korunk egyik derűs színekben pompázó jelképe is lehetne, olyasmit sugalmazhat, hogy Zala csak itt van a közvetlen szomszédban, és fordítva, a festő egyet gondolt, és hazaugrott jellegzetes alkotásával a történelmi Marosszék központjának patinás várába közös kiállításra. Nem pont így van, a pályája első felének felvirágzását Marosvásárhelyen megélt alkotó már három és fél évtizede a dunántúli kulturális térség művészeti mozgalmát gazdagítja, és nem olyan egyszerű csak úgy átruccanni ide, de hogy ránk is figyel, az biztos, és olykor talán a honvágy is belesajdul, de festményt hozni, benevezni például az itteni Festészeti Szalonra nem akármilyen vállalkozás. Ámbár a tény maga természetesen adódó lehetőség és cselekedet lenne. E gondolatmenet persze sok más irányba is csaponghatna, de ennél időztem többet, amikor a minap újra megnéztem a Maros Megyei Múzeum várbeli termeiben a Zala vármegyei művészek február 15-én záruló vándorkiállítását. Már írtunk róla a Népújságban, de még egyszer fel akartam frissíteni magamban a bemutatkozó festők, szobrászok, grafikusok sajátos világát, és ezt ajánlom mindazoknak, akik jó napot szeretnének biztosítani maguknak. A tárlat másodszori látogatáskor is kellemes hangulatot kölcsönöz a szemlélőnek. Változatossága, derűje, érzelmi, gondolati töltete figyelemre méltó. Magam nyilván elsősorban Nemes Lászlóval akartam belső párbeszédet folytatni, hiszen annak idején nyomon követhettem ígéretes indulását, tehetsége példás kibontásának megannyi szálát, együtt örülhettünk a vásárhelyi művészeti mozgalom felfutásának, élménytárunkat közös focizások is gyarapították. De szívesen találkoztam más jó ismerősök – a keramikus Németh János, a festő Buday Mihály, a szobrász Farkas Ferenc – munkáival is. A kiállítók többségét viszont nem ismertem, ezután azonban keresni fogom velük a találkozást, valahányszor alkalom kínálkozik rá. Hasznos, jó mindenkinek az ilyen cserekapcsolat. Várom a folytatást.