Még a hónap első napjára eső centenáriumi ünneplés előtt sétáltam körbe
a város főterét, és vettem szemügyre zászlós hétköznapjait. Általam készített statisztika szerint a bő félszáz főtéri épületen kb. negyven zászló leng, amelyek közül három óriási lobogó. Ugyanis a zászló általában rúdra rögzített fehér, fekete vagy színes textil, ha mindez nem rúdra feszítetten leng, hanem a négy sarkát fogják oda az épület falához, akkor az hivatalosan lobogó. Van is a főtéren három ilyen megoldás: egy-egy a román templomok frontján és egy a régi városháza tornyán.
A zászló általában téglalap alakú és színes, de lehet szabályos négyzet is, mint a svájci vagy vatikáni, sőt egymásra tett két szabályos háromszög, mint Nepál zászlója. A zászló egy közösség jelképe vagy jelzésre használt tárgya. Így is alakult ki a történelem folyamán, mert a harctereken, a vérre menő csatákban fel kellett ismerni a sereget, a velük vagy éppen ellenük harcoló csapatokat. Volt időszak a történelemben, amikor a zászló megszerzése a győzelmet jelentette.
A mai nemzeti zászlók elődjeinek a nyílt vizeken használt tengeri zászlókat tartják, amelyeket Kolumbusz Kristóf óta használtak, sőt később törvény írta elő azoknak látható helyen való kitűzését. Ma is a nagy tengeri, óceáni hajók valamelyik ország zászlója alatt futnak be a kikötőbe.
Az emberiség történetében a zászlók fontos szerepet játszottak, s lassan a nemzeti önazonosság legfőbb jelképévé váltak. Elég, ha csak a négyévente tartott olimpiai játékokra gondolunk, ahol egy-egy ország versenyzői zászlókkal vonulnak fel, sőt megtiszteltetés zászlóvivőnek lenni. Ma a földkerekség minden országának van saját zászlója, mert a zászló elsődleges jelentése egy nép vagy egy ország jelképes megjelenítése.
A zászló jelképként ma a hatalmat és a történelmet jeleníti meg. Marosvásárhely főterén három „hatalom” zászlóját láttam és számoltam meg: a román állam nemzeti színű zászlóját, az Európai Unió fehér csillagos kék színű zászlóját és két helyen a város jelképeként lengő zászlót. Mindez így rendben is van. Legfeljebb azt nem értem, minek kell a templomok ormára kitenni az állami zászlót, s melléjük hatalmas méretű lobogót, hiszen bizánci stílusában úgyis hirdeti hovatartozását.
Főtéri sétám alatt két tömbház erkélyén is láthattam nemzeti színű trikolórt, amelyek nem a hatalomnak, hanem az ott lakók nemzeti önazonosságának hirdetői. Csak azt nem értem, akkor a mi székely és magyar nemzeti önazonosságunk felvállalása miért zavarja a hatalmat vagy éppen a hatalom kiszolgálóit? Elvégre nem csak román öntudattal élők járnak vagy laknak Marosvásárhely főterén.
