2024. november 23., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Megszokhattuk, hogy a különböző dolgokat európai szinten vizsgáló felmérésekben szép hazánk rendszerint a sereghajtók között kullog. Vannak néha kivételek is, mint például egy nemrég készített felmérés arról, hogy a különböző európai országok milyen mértékben „zöldítették” a gazdaságukat, azaz mekkora mértékben csökkentették az üvegházhatású gázok kibocsátását.

Az idevágó 2020-as adatsort nemrég tette közzé az unió statisztikai hivatala, a jelentést szemléző egyik hazai gazdasági portál pedig azt is mellékelte ehhez, hogy nálunk a rendszerváltás óta közel felére csökkent ennek a gázkibocsátásnak a mennyisége. Ez kétségkívül jót tesz a környezetnek, de alighanem legalább annyit, ha nem többet árt a megélhetésünknek. Mert a nyugati országoktól eltérően, ahol ez a zöldítés tudatos gazdaságpolitikai döntések nyomán zajlik, nálunk szó nincs tervezésről. Itt azért szennyezünk kevesebbet, mert a rendszerváltáskor létező nagyiparnak szinte már nyoma sincs, a megmaradt vegyi és nehézipari üzemeket épp mostanság irtja ki az energiaválság, és a széntüzelésű szennyező erőműveket is bezárták. Így tényleg szépen zöldültünk, csak közben az áramot illetően exportőrből importőrré váltunk, és az éppen halódó nagyipari létesítményekben szinte másfél millió munkavállaló lába alatt inog a talaj, akikből valószínűleg sokan fogják gyarapítani a nyugatra vándorló megélhetési menekültek ötmilliósnál népesebb táborát. Ilyen tempóban a következő romániai népszámlálást majd ki lehet terjeszteni Európára.

Magát az említett statisztikát egyébként német méregzöldek készíthették, vagy olyan valaki, aki nem akarta ezeket felidegesíteni. Egyrészt már az ferdítés, ha a 2020-as adatokra támaszkodva akar valaki komolyabb következtetéseket levonni, hiszen az első koronás esztendőben hónapokra leállt szinte minden az egész kontinensen, így más mellett a környezetszennyezési adatok sem relevánsak számos összefüggésben. 

Másrészt az is nagy kópéság, hogy a szennyezés mértékét lakosszámra eső tonnában számolják. Így véve például a 600 ezres lélekszámú Luxemburg is elég komoly szennyezőnek számít, miközben a 80 milliós lélekszámú Németországban a luxemburgi teljes lakosság többszörösét kitevő számú ember dolgozik nem ózonkivonatot pufogtató ipari létesítményekben. Ha azt nézzük, hogy ki mennyi nettó szennyezőanyagot termelt a koronás karantén előtti 2019-es évben, akkor meg az látszik, hogy a német gazdaság egyedül termelt szinte annyi üvegházhatású gázt (809,7 kilotonnát), mint a képzeletbeli dobogó második és harmadik helyén álló britek (453,1) és franciák (442,9) együttesen. Csak ezt az adatot nehezen lehetne kimagyarázni a német adófizetőnek, aki már az energiaválság előtt is a legdrágább villanyszámlát fizette a földrészen zöldítés címén. Még mindig jobban járt, mint mi, akikre koplalás vár, ha a dolgok így mennek tovább.


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató