„A puszta létezés öröme”

Múlt szerda este Marosvásárhelyen, a Jazz&Blues Club nagytermében koncertezett Magyarország egyik legismertebb és legkedveltebb együttese, a rockban fogant, de igencsak sajátos muzsikát játszó Quimby. A húsz évre visszatekintő múltú együttes tagjai a koncertet megelőző napon sajtótájékoztatóra várták a média képviselőit, akikkel nem csak a vásárhelyi koncertről, hanem a banda múltjáról, jelenéről, jövőjéről, életszemléletekről, gondokról és örömökről is beszélgettek.

Múlt szerda este Marosvásárhelyen, a Jazz&Blues Club nagytermében koncertezett Magyarország egyik legismertebb és legkedveltebb együttese, a rockban fogant, de igencsak sajátos muzsikát játszó Quimby. A húsz évre visszatekintő múltú együttes tagjai a koncertet megelőző napon sajtótájékoztatóra várták a média képviselőit, akikkel nem csak a vásárhelyi koncertről, hanem a banda múltjáról, jelenéről, jövőjéről, életszemléletekről, gondokról és örömökről is beszélgettek.

– Kivételes pillanat az, amikor úgy érzed, valami visz előre. Nekünk szerencsénk van: olyan közegben mozgunk, amelyben a boldogság legfelsőbb fokára juthatunk. Mint amikor a gyerek belefeledkezik a játékba. Ilyen a festészet, a rajzolás és ilyen a koncertezés is. Sokszor az ember nem is tudja, hogy hol van, csak röpül a térben. A díjak ehhez az érzéshez képest semmit sem jelentenek, ez nem mérhető dolog. – Egyszer voltam egy elvonókúrán – folytatta a frontember, Kiss Tibor. – Problémám volt a drogokkal, két-három évvel ezelőtt már nagyon szarul éreztem magam. De visszatértem és azóta teljesen másképpen szemlélem az életet, érzem a puszta létezés örömét. Esélyt adott az élet arra, hogy megéljem, önmagában mekkora csoda ő. Olyan érzés, mint amikor valaki súlyos beteg, majd meggyógyul és ez csak fokozódik, amikor a színpadon állok: ott még hangsúlyozottabb a közösségi lét, a játék. Az elmúlt húsz évnek voltak gyönyörű pillanatai és ha minden a tervek szerint halad, a következő húsznak is lesznek.

Ami a vásárhelyi bulit illeti, az klubkoncert, itt még nem jártunk – folytatták az együttes tagjai. – Az, hogy új vagy régi dalokat játszunk-e, nem szempont. Inkább az a fontos, hogy melyeket tartjuk most kézben. A számok hangulat szerint követik egymást, az első dalaink rengeteg élményben részesítettek, de mennünk kell tovább. Egy együttes, egy művész mindig ugyanazt csinálja, csak folyton másképpen. Van egy hatalmas listánk, arról most 35 dallal foglalkozunk, ezekből választjuk ki, hogy mit játszunk. Ez attól is függ, hogy milyen helyszínen melyik szám működik jobban. Közeledik a húszéves születésnapi koncertünk, amelyre a Papp László Sportarénában kerül sor. Nem szoktunk hozzá az ilyen hatalmas terekhez, kihívás lesz a koncert. Ha egy zenekar folyamatosan óriási tereken játszik, akkor megváltozik a hangszerelése is. Ez egy természetes folyamat, de nagyon érdekes.

Marosvásárhelyre azért érkeztünk időben, mert nem csak a koncertterembe akartunk kezdés előtt beesni, hanem egyrészt fel kívántuk venni a környező energiákat, másrészt lesz egy beszélgetés köztünk a zenekar jövőjét illetően. Ami a népszámlálást illeti – válaszolták a tagok a dzsesszklubbeli koncertre vonatkozóan, amelyen a népszámlálással kapcsolatos kérdésekre is válaszokat kaphatunk az e célra felállított pontokon –, az nem csak azért fontos, hogy tudjuk, hányan vagyunk, hanem hogy tisztábban lássuk, milyen a társadalom képe, amennyiben az egész mögött egy jóindulatú felsőbb hatalom húzódik. Nagyon megtisztelő, hogy a magyar nyelvű kultúra egyik szegmensét képviselő társaságként jöhettünk ide. A zenekar jövőjével kapcsolatosan pedig elmondhatjuk, az elmúlt feszített évek után szellősebb időszak következik, több kreatív munkával, kevesebb koncerttel. Az eddigi tempót a dolog művészi része szenvedi meg, nem lehet ezt a fellépés-sorozatot hosszasan csinálni. Már a kerék pörgette a mókust. Lenyugvó előrenézés következik, novembertől pihenő. Utána döntünk arról, hogy mikor jelenünk meg a színpadon legközelebb. Nagyon nehéz hosszú távon egészségesen működő rockzenekarokat találni, ezért is próbálunk okosan dönteni ezekben a dolgokban. Érződik nálunk is a válság, hiszen tulajdonképpen abból élünk, amit mások végeznek a zenénkkel és rájuk ez az egész dolog kihatott. De azért nem úgy reagáltunk, mint az építőipar, csak egyetlen koncertünk maradt el. Szponzorunk soha nem volt túl sok, most még annyi sincsen. De mindez nem baj, van gyakorlatunk abban, hogy semmit se keressünk egy turnén. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem ettől esik szét egy zenekar. Minket legalábbis összerázott. Amúgy is, egy nem túl régi felmérés szerint a világ lakosságának leggazdagabb tíz százalékához tartozunk mindannyian, akik ebben a teremben ülünk: van ivóvizünk és van tető a fejünk fölött.