„Vásárhelyi sugár torony…”

Tizenegyedszerre szólt a nóta az elmúlt hét szerdáján a Kultúrpalotában. Madaras Gáborra emlékeztek, nemcsak a megyeszékhely dalkedvelői, hanem Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, kulturális és örökségvédelmi miniszter is az emlékezőkhöz intézett levelében, melyet Buta Árpád Attila énekes a telt ház előtt olvasott fel.

Fotó: Koncz J. Róbert

 Bizony meszire ellátszik – toronyórája kongatása mellett a szomszédságában történtő hangversenyek híre pedig még annál is messzibbre elhallik. Jó ideje elhallatszik a torony tövében tartott nótaestek hanganyaga mindenfelé az éter hullámain, kontinenseket áthidalva jut el immár az óceán túlsó oldalán élőkhöz is, a világhálós kapcsolatnak köszönhetően. Tizenegyedszerre szólt a nóta az elmúlt hét szerdáján a Kultúrpalotában. Madaras Gáborra emlékeztek, nemcsak a megyeszékhely dalkedvelői, hanem Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, kulturális és örökségvédelmi miniszter is az emlékezőkhöz intézett levelében, melyet Buta Árpád Attila énekes a telt ház előtt olvasott fel. Erdély legnépszerűbb magyarnóta-énekesének hangja máig él, más nagy dalosokéval, így a Cseh Juditéval együtt, a Marosvásárhelyi Rádió népszerű kívánságműsoraiban és a vasárnapi Szól a nóta dalcsokros összeállításaiban, melyek szerkesztője az ügybuzgó Kacsó Ildikó, aki a két Tibor, férje és fia segítségével bő évtizede munkálkodik azon, hogy tájainkon a daléneklés hagyománya élőbb legyen, mint bármikor. Idén is oklevéllel és Tompa Dezső keramikus dísztányérjával jutalmazták azokat, akik hathatósan cselekedtek e cél érdekében. A díjazottak: Gyárfás József prímás, aki zenekarával (Vidám Gyulával, Cserkész Bélával, Rácz Bélával és Fülöp Dánnal) ezúttal is ragyogóan kísérte az énekeseket, továbbá Buta Árpád Attila, Mátyus Vilmos szovátai hegedűs, a sóvidéki népzene kitűnő ismerője, és különdíjasként Fülöp Dán szászrégeni nagybőgős. A díjakat ezúttal is a szervező Marosvásárhelyi Rádió aligazgatója, Borbély Melinda nyújtotta át az ünnepelteknek. A gazdag műsor a már jól bejáratott nyomon haladt, elsőnek az itt még ismeretlen Fazakas Samu Imola lépett fel, őt követte a sóvidéki Szász Mózes, aztán Szekeres Vigh Ágnes, majd Ábrám Tibor, az első műsorrészt pedig Koós Éva zárta. Szünet után ifjú Rácz Béla cimbalmozott, egyebek mellett Bach zongorára írt prelűdjével is megörvendeztetve bennünket. Az abszolút kedvenc Buta Árpád Attilát nem akarta elengedni a közönség, többször is visszahívtuk. Szekeres Vigh Ágnes idén is Koós Évával alkotott sikeres párt a cigánydalok előadásában. Zsombori Róbert semmit sem veszített temperamentumából, még mindig ő áll legközelebb a Madaras-repertoárhoz. Kettőse Koós Évával a hálás hallgatóságot tüzes tapsra késztette. A hangulatos estet ezúttal is a magyar dal nagyasszonya, az örökifjú és irigylésre méltóan energikus Cseh Judit zárta, akit frenetikus tapssal követelt újra és újra színe elé az érdemdús publikum. Az Ő örök trouvaille-ja: hogy egyik percben a bánat óceánjában borong, mintha búcsúzkodna ettől a szép világtól; aztán a következő nótával máris az egekbe röpíti nézőit –… és amikor úgy látszik már, hogy elfáradt, kimerült, hát egy szellemi svédcsavarral „segítségül hívja” Buta Árpádot, akivel aztán mókás-mórikálós, humoros párt alkotva ragadja magával a zsúfolásig telt házat.

Presztízsre tett szert a rendezvény – bár egyelőre még az ezüstös hajúak uralják a nézőteret. Megkockáztatnék egy óvatos javallatot: ideje volna talán ebben a tág ölelésű műfajban – a művelődési minisztérium és a többi szakmai szervek és intézmények tevőleges támogatásával – saját, nyilvános tehetségkutató versenyt szervezni. A fiatalok mindig szívesebben hallgatják egymást, még akkor is, ha méltán tisztelik az idősebb korosztályok népszerű művészeit. A miniszter úrnak pedig a zorduló időkkel bizonyára sokáig dacoló kezdeményezése lehetne az évente – legalább három korosztályban odaítélendő – Madaras Gábor-, illetve a Cseh Judit-díj életre hívása. Feltörekvő ifjú tehetségek részére!