490 éve Szilágysomlyón született Báthory István
2023-09-29 12:00:00
- Ábrám Zoltán
Négyszázkilencven éve, 1533. szeptember 27-én Szilágysomlyón született Báthory István erdélyi fejedelem, lengyel király és litván nagyherceg. A Báthoryak somlyói ágán ő az ötödik István; édesapja, IV. Báthory István erdélyi vajda. V. Báthory István a kor történelmi viszonyai között nem lehetett magyar király, még a csonka országé sem, „csak” erdélyi fejedelem. Mégis akkoriban Európa legnagyobb kiterjedésű országa felett uralkodott; mai fehérorosz, ukrán és orosz területek is a fennhatósága alá tartoztak. Igaz, ezt a területet a „nyugati világ” legszívesebben „barbár keleti” tartománynak tekintette. Uralkodása alatt, 1576–1586 között Gyulafehérvárról úgy lehetett eljutni egészen a Balti-tengerig, hogy a területek ura nem változott. Nagy hadvezér, európai léptékben jelentős államférfi, humanista egyetemalapító volt. Váratlan, korai halála miatt sajnos azon politikai tervét nem tudta megvalósítani, hogy Lengyelország, a török és a Habsburg alól felszabaduló Magyarország és Erdély közös államszövetséget alkosson.
Vajon ismerjük-e, értékeljük-e eléggé Báthory István életművét? Vajon tartjuk-e legalább annyira jó erdélyi fejedelmünknek, mint amennyire a lengyel történelemírás és emlékezet megadja a neki kijáró tiszteletet? Vajon túllátunk-e Erdély határain, és szembesülünk-e teljes életművével? Ismerjük-e terveit, amelyeket korai halálával nem valósíthatott meg? Belátjuk-e, hogy uralkodása idején viszonylagos békét és töretlen fejlődést teremtett az utána következő kevésbé dicsőséges évtizedekhez képest?
Meggyőződéssel vallom, hogy Báthory Istvánról a kelleténél kevesebbet beszélünk itthon, a lengyelek és a litvánok körében nagyobb a tisztelete. Pedig európai kitekintésű, jelentős uralkodóként nálunk is nagyobb elismerés illetné meg. Születési helyszínén a hagyományápolók a lehetőségek szerint dicséretesen őrzik emlékét, mindent megtesznek a név és a hozzá kötődő szellemiség köztudatba viteléért, miközben a somlyói Báthory-vár nagyobb odafigyelést érdemelne. A szülővároson belüli szülőhely ódon falmaradványai, az egykori vár romjainak elhanyagoltsága, az udvart részben uraló bozót azt bizonyítják, hogy emberöltőnyi idő, másfél évtizedes uniós tagság sem volt elég ahhoz, hogy az egykori jelentős európai államférfi szülőhelyét rendbe tegyék, és legalább három nyelven (románul, magyarul és angolul) hirdessék a hely szellemét. Esetleg lengyelül és litvánul is... Pedig immár az Európai Unió szégyene is, hogy egy ilyen jelentős európai uralkodónak így néz ki a szülőhelye.
Remélem, ami késik, nem múlik. Szeretném, hogy a harmadik évezred elején a Lengyelországban és Litvániában az őt megillető megbecsülésnek örvendő Báthory István személyisége, mai országhatárokon inneni és azokon túli tevékenysége az anyaországi, valamint az erdélyi magyarságot is büszkeséggel töltse el. Hogy kiemelkedő erdélyi fejedelmi mivoltán túl lássuk meg a kelet-közép-európai államférfi „szűk hazánkon” messze túlmutató munkásságát, megvalósításait és terveit. Hogy sohase feledkezzünk meg arról a tényről, miszerint Szilágysomlyón született.
