A bekecsi honvédekre emlékeztek

Nem marad jeltelen a sírjuk

Múlt szombaton újra emlékezni és tisztelegni gyűlt a Bekecs hegyre a megye magyarsága, de akadtak résztvevők a szomszédos Hargita megyéből is. A rendezvényre az idei bekecsi lovas nap keretében került sor.

Gyönyörű őszidőben kanyargott fel a hegyoldalon szombaton délelőtt a gépkocsik, szekerek és lovasok sora, hogy emlékezzenek a 107 évvel ezelőtti történelmi eseményekre. Az ünnepség a Falu erdeje feletti sírkertnél kezdődött, ahol Benkő József történész, a marosvásárhelyi királyi 23. határvadász zászlóalj hagyományőrző csoportjának vezetője felidézte az 1916. szeptember 26. és október 5. közötti eseményeket, amikor a kassai 9. és miskolci 10. sz. honvédek egy bosnyák alakulattal kiegészülve véres harcok árán megállították a hegytetőn az Erdélybe betört román hadsereg négy zászlóalját, amely visszavonulásra kényszerült, s ezzel a román hadsereg sem tudott bennebb hatolni az akkori Osztrák–Magyar Monarchia területére. Nagy Béla nyárádselyei református lelkész áhítatában arra emlékeztetett: nemzetünk sebeket kapott életén, lelkén, de a sebek mellett alkalmat is kapott arra, hogy meggyógyuljon Isten kegyelméből. 

Az emlékezés koszorúinak elhelyezése után mindenki a Bekecs-tetőre vonult, ahol megkezdődött a központi ünnepség. Az emlékezni, fejet hajtani érkezett tömegben nemcsak megyénkből, hanem Csíkszereda és Székelykeresztúr környékéről is találtunk résztvevőket. 

Nyárádmagyarós község magyarországi testvértelepülései, Bekecs és Sellye küldöttei is jelen voltak zászlaikkal, továbbá hagyományőrző huszárok és lófők egész sora, de sportlovasok is felsorakoztak, ugyanúgy a Történelmi Vitézi Rend képviselete is.

A rendezvény egyperces néma főhajtással kezdődött, ekképp emlékeztek a napokban elhunyt székelyberei alpolgármesterre, Kacsó Ferencre, valamint Nyárádmagyarós volt polgármesterére, a nyáron elhunyt Kacsó Antalra, akihez nevéhez köthető minden, ami a hegytetőn van: a kápolna, a lármafa, a szent kereszt és a keresztalja, de a rendezvény zászlaja is. 

Megnyitóbeszédében Kacsó Lajos, Nyárádmagyarós község polgármestere emlékeztetett, hogy ebben a formában tizennyolc éve gyűlnek össze az emlékezők a lófőkkel, huszárokkal, hagyományőrzőkkel, megemlékezni a bekecsi csaták hőseire. Azóta a rendezvény egyre nő, egybegyűjti az egyformán gondolkodókat. A hősökre emlékezni nem a múltnak, nem is a jelennek, hanem inkább a jövőnek szól. Az itt elesett katonák nem hősnek születtek, egyszerű emberek voltak, de amikor a helyzet megkövetelte, vállalták sorsukat, életüket adták azért, hogy helytállásukból az utókor erőt és példát merítve haladhasson tovább a történelem útján. „Az emlékezés mellett azzal nyújthatunk igazi elégtételt, ha életünkkel, munkánkkal megerősítjük mindazt, amiért ők az életüket adták, és ha őseink méltó utódaiként tesszük a dolgunkat ott, ahová az élet rendelt” – hívta fel a figyelmet az elöljáró.

„A közös megemlékezés megerősít minket, érezzük, hogy összetartozunk, összeköt minket a közös múlt és közös értékeink” – mondta felszólalásában Péter Ferenc, a megyei tanács elnöke, aki arról is szólt, hogy ez a nap a hagyományok ápolásáról, az itt élő közösségekről is szól. A bekecsi lovas napok a megye legrégebbi ilyen rendezvénye – emelte ki, hozzáfűzve, hogy a magyar lovas nemzet, ezért összekötnek hagyományaink, múltunk, jövőre vonatkozó terveink, reményeink. Szeretjük szülőföldünket, itt akarunk élni, megmaradni, célunk a közös fejlődés, de ehhez nemcsak az utat, házat, iskolát kell újjáépíteni, hanem közösségeinket is erősíteni kell – hangsúlyozta a megye első embere.

Vincze Loránt, az Európai Parlament képviselője szerint áldozat volt az, amit a hazáért, nemzetért hoztak az itt küzdők, és helytállás volt a túlerővel szemben. Ma nincs szükség arra, hogy fegyverrel jöjjünk fel erre a hegyre, ma nem fegyverrel, hanem politikai eszközökkel kell megmutatni az erőnket. De ha egyenként és közösségként nem állunk helyt, és nem teszünk hitet magyarságunk mellett, akkor valami elvesztődik a jövőben – fejtegette.

Ezt követően felvonták a Bekecs piros-fekete zászlaját, hogy az ünnepség méltó őrzője legyen, és hirdesse: itt vagyunk és itt leszünk a világ végezetéig. Olyan zászló ez, amely csak ezé a hegyé és ezé a népé. Piros színe a vért, a fekete a földet és a gyászt jelezve azokra emlékeztet, akik vérüket adták ezért a földért.

A kulturális programok rendjén a nyárádselyei kisiskolások és a nyárádmagyarósi felső tagozatos diákok ünnepi előadásának tapsolhatott a közönség, a Béke című műsor és a hegyen zengő dalok és himnuszok megerősítették a résztvevőkben az elhangzott üzenetet: „Nincs az a tűzkerék, amely eltapossa, amikor egy nemzet szívét kéri vissza”. A hegytetőn zajló emlékezés utolsó momentumaként meggyújtották a lármafát, megmaradásunk lángjának jelképeként.

Az ünneplés a Körtövés mezején folytatódott, ahol a második világháborúban elesett hat honvéd sírjánál sorakoztak fel a huszárok, a Vitézi Rend, Benkő József itt is felidézte az 1916-os eseményeket, majd Nagy Béla lelkész imája után elhelyezték a kegyelet virágait a bekecsalji önkormányzatok, a megyei tanács, a magyar politikai pártok, parlamenti képviselők, hagyományőrző huszár- és katonai csapatok, a vitézek, az RMGE Maros, valamint a magyarországi testvértelepülések képviselői.

Délután a színpadon néptáncműsorra, azt követően a mezőn lovas bemutatókra került sor. A kellemes idő a hegyre sok családot, baráti társaságot is kicsalogatott, akik nemcsak az emlékezés, hanem egy-egy sütögetés, bográcsozás végett is szívesen vették nyakukba a lábukat. A huszárok idén is tábort vertek a hegyen, majd éjszakába nyúlóan tereferéltek, mulattak a tábortűz mellett.