A Dicsõszentmártoni Vármegyeház Õrei 

A kommunizmus idején elrejtett értékeinket tárják fel

Magyar diákok kutatják és ismertetik a dicsõszentmártoni román közösséggel is a magyar királyság idején épült egykori vármegyeházat, jelenleg középiskolának helyet adó mûemlék épületet. A március közepén megtartott Örökségünk õrei – Fogadj örökbe egy mûemléket! megyei vetélkedõn a Dicsõszentmártoni Vármegyeház Õrei diákcsapat lelkes kutatómunkája meghozta az eredményt, így a regionális szakaszon Maros megyét a dicsõszentmártoni Andrei Bârseanu Elméleti Líceum hét tanulója képviselheti Sepsiszentgyörgyön. Céljuk azonban a vetélkedõn túlmutat, turisztikai célponttá tennék a várost, turistacsoportok számára már sikeresen vállaltak idegenvezetést. 

A dicsõi középiskolások héttagú csapata szállt be az RMDSZ által útjára indított programba, mely a szórvány cselekvési terv részét képezi, és Örökségünk õrei – Fogadj örökbe egy mûemléket! elnevezésével jelzi, hogy a cél vetélkedõk formájában a figyelmet épített örökségünkre irányítani. A verseny Erdély több településérõl származó diákcsapatokat mozgatott meg, amelyek összemérték tudásukat, tehetségüket, kitartásukat. Az Andrei Bârseanu Elméleti Líceum ,,örökbe fogadta” a hajdani dicsõszentmártoni vármegyeházat, és a Dicsõszentmártoni Vármegyeház Õrei nevet viselõ csapat a múlt örökségeinek feltárása mellett a román anyanyelvû közösség körében is népszerûsíti a mûemlék épület értékeit. Tevékenységük elismerésnek örvend, számtalan pozitív visszajelzést kaptak. Annak érdekében, hogy az információk idõben eljussanak az érdeklõdõkhöz, létrehoztak egy magyar és egy román nyelvû Facebook-oldalt, ahol fotók és videók kíséretében ismertetik az épület múltját, stílusjegyeit, építészeti jellegzetességeit. Az eseményeket a Dicsõszentmártoni Vármegyeház Õrei közösségi oldalon a magyar mellett román, angol és német nyelven teszik közzé.

Maros megyét képviselik a regionális szakaszon

A középiskolások korcsoportjában Hargita és Kovászna megye nyerteseivel fognak megméretkezni április 22-én, a regionális szakaszon. A kutatómunkát irányító Béres Ilona történelem-földrajz szakos tanárral az erre irányuló, iskolán kívüli tevékenységrõl beszélgettünk. Mint elmondta, a diákok a megyei forduló után is folytatták tevékenységüket. Az épület múltját kutatják adattárakból, idõs emberektõl, ismerõsöktõl, az épület minden zegzugát bejárták, idegenvezetést vállaltak, farsangi bált szerveztek, szakemberekkel beszélgettek. Az egykori bálteremben – amelynek bejárata elõtt felfedezték a magyar királyság MK monogramját – tartották a március 15. emlékünnepséget.

Fotókkal és videókkal dokumentálják a tevékenységüket, rajzversenyt is hirdettek a témában. A múlt feltárásán és ismertetésén túlmenõen a mûemlék épület megóvása is a terveik között szerepel. A diákokat a felnõttek is támogatták munkájukban, a szülõk, ismerõsök, az iskola vezetõsége és tanári kara is segített. A helyiek körében csak kémiai líceumként emlegetett jelenlegi technológiai líceum ideiglenesen befogadta az elméleti líceum magyar tagozatos tanulóit, míg iskolájukat felújítják, így elérhetõ közelségbe kerültek a Ferenc József uralkodása alatt épített magyar történelmi örökséghez. A vetélkedõn a mûemlék eszmei értékét kidomborító projekttel mutatják be a 133 éves épületet és a falak mögötti történeteket. A kis csapat különbözõ évfolyamok humán és reál osztályainak diákjaiból áll. A tanulók – Costea Daria, Berecki Izabella, Bényi Andrea, Asztalos Gyöngyi, Dezsõ Szabolcs, Gedõ Botond, Barabás Örs – a választott épülethez köthetõ emlékek, történetek kutatásával kezdték. Amint az irányító tanár kiemelte, a lelkes diákok a feltáró munkát iskolán kívüli tevékenységként végezték, és az elkészített bemutatók sok álmatlan éjszaka eredményeként jöttek létre. „Az ilyen és hasonló tevékenységek során fedezzük fel, hogy mennyire kreatívak, milyen tehetségesek, és mi mindenre képesek a diákok, akik nem hanyagolták el a tanulást sem, ezt a különbözõ tantárgyversenyeken elért eredményeik bizonyítják.”

A szórványmagyarság örökségének feltárása

– Milyen tapasztalatokkal gazdagodtatok, a román anyanyelvû többség miként fogadta a bemutatókat, és miért fontos számotokra ez a projekt? – kérdeztük a múltat kutató diákokat.

– A bemutatóink során megtapasztaltuk, hogy a város lakói közül nagyon kevesen ismerik az épület eredeti rendeltetését, rejtett titkait, az épület teljes hosszában kialakított pince eredeti funkcióját. A klasszicizáló és barokk stílusú épület a korabeli Erdély egyik legszebb vármegyeháza volt. Az 1870-es években végrehajtott vármegyerendezés során Dicsõszentmárton közigazgatási központ, Kis-Küküllõ vármegye székhelye lett. Ebben az idõszakban fontos létesítmények épültek, a közigazgatási és a polgári élet intézményei: kaszinó, polgári iskola és megyei kórház. 1890-ben elkészült a monumentális megyeháza. Az épület egyik érdekessége, hogy ablakainak száma megegyezik az év napjainak számával, a termek száma pedig az év heteinek számával (52).

A teljes épület alatt pince található, információink szerint az elsõ közpince Erdélybõl, ahol a hatalmas boroshordók a XX. század elején Európában a legmodernebb technológia használatáról tanúskodnak. 1948-tól az épületben szakiskola, majd szakközépiskola mûködik. Az itt tanuló román diákok nem tudnak semmit az épület múltjáról, egyesek közülük legfeljebb csak annyit, hogy a magyar világban építették. Az idõsebb korosztályt képviselõ magyar emberek azonban ismerik a történetét, tudják, hogy vármegyeház volt a rendeltetése. Ezért is minden egyes bemutatónk Dicsõszentmárton rövid történetének az ismertetésével kezdõdik. Ehhez két térképet használunk, egyik a település mostani elhelyezkedése, és a 100 évvel ezelõtti. Számunkra a vetélkedõn való részvétel mellett a legfontosabb a népszerûsítés, megmutatni, hogy létezünk, és nekünk, szórványban élõ magyaroknak is gazdag épített örökségünk van – foglalták össze tömören szerteágazó tevékenységüket az egyre összeforrottabb csapat tagjai.