A fesztiválok szükségességéről

Megérte az önkormányzat 300.000 lejes támogatása?

A rövid válasz az, hogy igen, megérte, hogy csak Marosvásárhely önkormányzata 300.000 lejjel támogatta a Vibe Fesztivál ötödik kiadásának megszervezését. Ehhez még hozzájött a Maros Megyei Tanács, illetve Marosszentgyörgy önkormányzatának a támogatása, és akkor még nem is beszéltünk a vállalatokról vagy éppen a magyar kormány „nyúlványairól”.

A települések lakóinak felháborodása érthető, hiszen aki nem akart fesztiválozni, az öt napon át hallgatta a „ricsajt”, amitől még hétvégén sem tudott pihenni. Kellemetlen, erről kár is vitát nyitni. Ugyanakkor egy fesztivál rengeteget hoz a városnak, több szempontból is.

Beszéljünk a számokról. Több mint 100.000, egész pontosan 102.700 személy fordult meg az idei Vibe-on, ez a résztvevőszám minden eddigi rekordot magasan megdöntött. Csaknem annyian szórakoztak, mint Marosvásárhely összlakossága. Ebből következik, hogy számos más városból érkeztek ide emberek, csak azért, hogy részt vegyenek Erdély legnagyobb magyar fesztiválján. Sőt olyan emberekkel is lehetett találkozni, akik országhatárokat is át kellett lépjenek, hogy július első napjaiban a Maros partján bulizzanak.

Akik ide jöttek, itt költötték el a pénzüket, a helyi üzletekben, vendéglőkben, és a helyi hotelszolgáltatásokat vették igénybe. Lehet azt mondani, hogy a fesztiválozók mindenből a legolcsóbbat keresik, mert zömében fiatalok, akiknek szűkösebbek az anyagi lehetőségeik. Ez az elmélet azonban már régen megdőlt, voltak olyanok is, akik a legjobb, legdrágább hotelekben foglaltak szobát maguknak. Olyan nagy számban özönlöttek Marosvásárhelyre az emberek, hogy több mint két héttel a fesztivál kezdete előtt minden szálláshely megtelt, a hotelektől kezdve a panziókon át egészen a kiadó lakásokig – tájékoztatta lapunkat az esemény kezdete előtt Polacsek Péter, a Vibe kommunikációs igazgatója.

Hogyan, honnan volt pénzük a fiataloknak? Hosszan lehet sorolni az esetleges magyarázatokat, de az igazi kérdés az, hogy számít-e ez egyáltalán. A lényeg az, hogy itt költötték el, ezáltal támogatták a város vállalkozóit, akik így könnyebben fenn tudják tartani a munkahelyeket, esetleg újakat tudnak létrehozni. Összességében nézve azt is mondhatnánk, hogy az önkormányzatok a város és a megye gazdaságát támogatták, ami mindenki számára kedvező, még azok számára is, akik a hátuk közepére sem kívánják az ilyen „hangos rendezvényeket”. Nem véletlenül mondta Sófalvi Szabolcs, Marosszentgyörgy polgármestere, hogy sok önkormányzat fizetne azért, hogy hozzájuk, az ő területükre kerüljön a rendezvény. Ezért is van nagyon szerencsés helyzetben a térség, hogy ezt éppen nálunk, a Maros partján szervezik meg, és bizonyos szinten kötelességünk támogatni, fogalmazott az elöljáró.

A Vibe szervezői pedig próbáltak mindenkire tekintettel lenni. Egyrészt az éjszakai bulikat sátorban tartották, ami tompította a zene hangját. Nem némította el teljesen, de még mindig sokkal kíméletesebb volt a környékbeli lakosokhoz, mintha a szabad ég alatt lett volna. Másrészt pedig a fesztivál szervezői a környékbeli lakosoknak ingyen belépőjegyet biztosítottak.

Még így is sok szó érte a ház elejét – alaptalanul

A közösségi médiában voltak, akik arra panaszkodtak, hogy a rendezvény csak egy nyelven, magyarul kommunikál. Most is meg lehet nézni a Vibe bejegyzéseit, amelyek két, sőt esetenként három (angol) nyelven íródtak. Ugyanakkor a fesztivál területén is több helyen kétnyelvű feliratok voltak elhelyezve, magyar és román nyelven.

Az az állítás sem igaz, hogy a Vibe-on csak erősen ittas – hogy szépen fogalmazzunk – személyek tántorogtak a rosszabbnál rosszabb zenékre. Elsősorban a szervezők idén is figyelmet fordítottak a fesztivál tudásbázisára, a Vibe Kolira, amely a Víkendtelepen kapott helyet, ide bárki ingyenesen ellátogathatott és részt vehetett az előadásokon, workshopokon. Többek között az oktatásról, a digitális megoldásokról, a politikai és gazdasági helyzetről, a sportról, a pszichológiáról is hallgathattak előadásokat az érdeklődők, valamint hennakészítési és slam poetry workshopon is részt vehettek. A Koli teljes kínálatát szinte lehetetlen lenne felsorolni, hiszen három sátorban zajlottak egyszerre a beszélgetések és workshopok, de emellett a Babeş–Bolyai Tudományegyetemnek és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek is volt kiállított sátra. Annak ellenére, hogy az események délelőtt kezdődtek, ami egy átbulizott éjszaka után egyenesen hajnali időpontnak számít, voltak, akiket sem a meleg, sem a bulihelyszíntől való több mint 500 méteres távolság nem riasztott el attól, hogy a szórakozás mellett az ismereteiket is bővítsék. Másrészt pedig, ami a zenét illeti, mindenkinek engedtessék meg, hogy azt tartsa jó zenének, ami neki tetszik. Nincs olyan zenei mű, amire mindenki azt mondaná, hogy ez nagyszerű alkotás.

Azzal kapcsolatban, hogy volt-e alkoholfogyasztás – volt. Ez is velejárója egy fesztiválnak, és semmi elítélendő nincs benne. Egészen addig, ameddig nem élünk vissza a helyzettel, és akár egy erősen ittas személyt vagy egy lelkes – józan – rajongót nem próbálunk rábeszélni arra, hogy töltsön velünk egy éjszakát, ha akarja, ha nem. Teljes mértékben nem lehet kizárni annak a lehetőségét, hogy valaki többet iszik a kelleténél, vagy mámoros állapotban kicsit erélyesebben akar kapcsolatot létesíteni. Viszont a szervezők és a biztonságiak mindent megtet-tek annak érdekében, hogy minimálisra csökkentések ennek a valószínűségét, illetve minden ilyen helyzetben határozottan felléptek.

A kritikák sorába tartozott az is, hogy a fesztiválra látogatók szemetet hagynak maguk után. Igen, valóban volt szemét. Az lett volna igazán meglepő, ha 100.000 ember nem termelt volna hulladékot. Azonban mind a fesztivál helyszínén, mind annak a környékén másnapra el volt takarítva a szemét, vagy annak a nagy része. Egy héttel a fesztivál után pedig teljes tisztaság van a Maros partján. A szervezők tehát odafigyeltek arra is, hogy tisztán „adják vissza” a helyszíneket. Ilyen értelemben a szeméttel sem lehet támadni a fesztivált vagy annak szervezőit.

Ha összességében nézzük, valóban büszkék lehetünk arra, hogy a Vibe visszahelyezte Marosvásárhelyt az európai fesztiváltérképre. Büszkék lehetünk arra, hogy évről évre biztonságos rendezvényt szerveznek, ahova egyre többen összegyűlnek Erdély és a Kárpát-medence minden részéről, illetve minden korosztály megtalálja a számára értékes programokat, zenei kínálatot. Az sem elhanyagolható, hogy a szervezők mindezek mellett a multikulturalizmusra is odafigyelnek.

Jövőben pedig ismét lesz Vibe, július 4–7. között, a Maros-parton. Azt még nem tudni, hogy mi lesz a sorsa, miután megkezdi a működését a közelben levő onkológiai kórház, viszont a szervezők, saját bevallásuk szerint, már gondolkoznak a stratégiákon, mert a Maros-partról, az eredeti helyszínről semmiképpen nem akarnak lemondani.