Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
A 28 évet Svédországban élt, jelenleg Szegeden letelepedett 84 éves Publik Antal a minap Marosvásárhelyen járt, ahol Hajnal Gyula hajdani kiváló labdarúgón kívül találkozott egykori csapattársával,
a 94 éves Gierling Györggyel is, akivel a helyi Locomotiva együttesét erősítették az ötvenes években néhai jó barátjukkal, Józsi Dezsővel együtt.
A két cimbora mintegy 60 éves barátságot ápol, találkozásukon a fő téma is főleg a labdarúgás volt…
2020-ban a világjárvány miatt a valamikori bolyais Publik Antal nem jöhetett Marosvásárhelyre, így az idén már számlálta a napokat a hazatérésig. Egy jó ideje szegedi lakásában tölti a hétköznapjait, de örvend annak, hogy egészséges, és újra fellépései vannak.
– Sajnos, amióta a második csípőműtétemen átestem, nem futballozom, de mindig is a futball töltötte ki az életemet. Örvendek, hogy találkozhattam régi jó barátommal, Gierling Gyurival, akivel egykoron a hajdani Locomotivánál voltunk csapattársak. Számos közös emlékünk van. Őt mindig felkeresem, ahányszor Marosvásárhelyre jövök. Boldog vagyok azért is, hogy szavalófellépéseim vannak, főleg Magyarországon, így nem unalmasak a hétköznapjaim – mondta el Publik, aki mintegy 70 évet futballozott minden szinten.
Egykor csapattársai voltak a Locomotivánál Gierlingen kívül többek közt Lukács Elek, Boros Titus, Kajlik Öcsi, Józsi Dezső, Bocsárdi Márton, Szász K., Vakarcs II., míg az 1966–1967-es bajnoki évadban az A osztályba felkerülő ASA Mureşulnál Sólyom Csaba, Czakó János, Sikó Árpád, Titi III. Dumitriu, Lukács Ede és Tóth Ferenc, akiket az 1967. június 19-én lejátszott, utolsó idegenbeli B osztályos mérkőzésről való hazatéréskor (feljutottak az A osztályba) a sokezres tömeg a nagyállomástól a Dózsa György utcán keresztül a főtérig kísért, és énekelve éltette Bóné mestert és tanítványait.
Publik Antal azt is elmondta, hogy Marosvásásárhelyről Bákóba tart – ahol futballkarrierjének legszebb nyolc évét élte
–, majd a hét végén Gyergyószentmiklóson vesz részt a gyergyói futball 100. évfordulóján. Mindig szívesen jön haza Marosvásárhelyre, ahol szüleivel egykor a Kossuth Lajos utcában laktak. Rengeteg emlék köti a városhoz, mindig szeretettel gondol az egykori barátokra, játszótársakra.
Gierling György, a marosvásárhelyi labdarúgás doyenje elmondta, hogy boldog, mert megértő felesége van (a 87 éves Klára asszony), akivel a hétköznapokat töltik, a legszebb dolog számukra, hogy a nagy család egy újabb dédunokával gyarapodott…
– 1956-ban született az első lányunk, Enikő, majd 1961-ben az ikrek, Évike és Klára. Sajnos Éva 51 évesen, 2012-ben súlyos betegségben elhunyt Sárospatakon. Hat unokánk született, közülük négyen alapítottak családot. Nekik öt gyerekük van, három kislány és két fiú. Az unokák közül a legidősebb 33, a legfiatalabb 26 éves, a dédunokáink közül a legnagyobb 5, a legkisebb egyéves. A családból tízen lakunk Marosvásárhelyen, nyolcan Sepsiszentgyörgyön, ketten Sárospatakon, egy közülük Németországban él, akinek két unokája, a Rábatótfalui SE csapatában (Vass megye II. osztálya) játszó mérnök, Gierling György és a Németországban letelepedett is labdarúgó, utóbbi már csak öregfiú-futballista – mondta el id. Gierling György, aki 1955-ben nősült, és júliusban ünnepelték a 63. házassági évfordulójukat.
Publik Antal a hajdani Rata törpecsapatában kezdett el focizni, majd a Locomotivánál folytatta, ahol 1955-ben az A osztályban mutatkozott be. 1956-ban a fővárosi Dinamóhoz került, ahol jégkorongozott. Idővel a brassói Dinamónál, aztán Kolozsváron folytatta a labdarúgást, később a bákói Dinamónál nyolc évet focizott. Az 1966–1967-es idényben tagja volt az A osztályba felkerült ASA Mureşulnak. Több alkalommal volt válogatott labdarúgó, UEFA-tornán (a mostani Eb jogelődje) is szerepelt Románia színeiben, ahol gólt is szerzett.
Időközben elvégezte a testnevelési főiskolát, majd a balánbányai Bányász, a gyergyószentmiklósi Jövő, a sepsiszentgyörgyi Textila, aztán Csíkszereda, Székelykeresztúr, Nagykároly együtteseinél volt edző.
1988-ban került ki Svédországba, ahol 1988–1992 között Djurgardenben serdülő gyerekeket edzett, majd idővel könyvet adott ki svéd és angol nyelven Hogyan kell kezelni a labdát, hogy időt és teret nyerj címmel.
Jelenleg Szegeden él.