A megújulás ideje Szentháromságon

A felújított templomért adtak hálát

 A román kormány és számos adományozó jóvoltából újult meg a szentháromsági református leánygyülekezet kicsiny temploma – ezért adtak hálát szombaton délután az erdélyi református egyházkerület vezetőinek jelenlétében.

  Sűrű hóesésben érkeztek meg a bedei anyaegyházközség parókiájáról Szentháromságra az Erdélyi Református Egyházkerület és a Küküllői Református Egyházmegye vezetői, valamint a Bede, Szentháromság, Nyárádszentlászló és Nyomát református gyülekezeteit pásztoroló lelkész. Kegyelmes és irgalmas az Úr, aki megemlékezik nemcsak a nagyokról, hanem a kicsikről is – emlékeztetett nt. Biró István esperes, kiemelve, hogy hálát adni gyűltek össze Isten cselekedetéért, mert megtartotta a leányegyház tagjainak életét.

 Milyen alapra építünk?

 – Isten szereti az ő népét, és az ő közösségébe hívja el azt. Ez egy állandó, örök közösség, amely az életet jelenti. Isten hívja azokat, akik bíznak benne, hogy vele és egymással legyenek közösségben, mert a közösség egy gondolatot és annak megvalósítását jelenti. Így születnek a csodák, mert semmi sem egyéni megvalósítás – szólt az ünneplőkhöz dr. Kolumbán Vilmos József, az egyházkerület főjegyzője. – Még ha fogyatkozó közösség is vagyunk, Isten nem torra, hanem életadó eledelre hív, és ez a kis gyülekezet is megmutatta, hogy életrevaló, meg akarta újítani a templomát, a holnapra készül, a jövőre gondol. Ez egy megbízatás is: átadni az ige világosságát azoknak, akik még sötétségben élnek. Ha egy gyülekezet hitből gyarapodik, meg tud maradni – hívta fel a figyelmet az egyházkerület püspökhelyettese.

 Ft. Kató Béla püspök áldást kért Szentháromság református templomára és gyülekezetére, hiszen kellenek a helyek, ahol gyülekezhetünk, együtt lehetünk, ahol mindenkinek helye van. Isten ugyanúgy szereti a kis templomokat is, mint a nagy katedrálisokat, ezért nemcsak a több száz éves, hanem a negyed évszázados templomok is megújulhatnak. „Építői és lakói vagyunk ennek a háznak” – hangsúlyozta a főpásztor, kiemelve, hogy 1100 éve építünk, a kérdés az, hogy sziklára-e vagy fövényre? Eleink tudtak valamit, mert nem sodort el minket a történelem. Jézus Krisztus az egyház fundamentuma, de a fundamentum anyaga az ember, és ha nem erre építünk, akkor el fogunk pusztulni. Ezért úgy kell nevelni unokáinkat, hogy gyökeret verjenek itt, megkapaszkodjanak, erős alapot képezzenek, mert különben ez volt az utolsó templomfelújítás ebben a gyülekezetben. Ha nincs kinek átadni a templomot, ha nem hangzik el itt minden vasárnap az ige, Szentháromság élete is megpecsételődik – figyelmeztetett a püspök.

  Isten munkatársaivá lettek

 Nagy Norbert Levente helyi lelkipásztor is köszöntötte az egyházi vezetőket és mindenkit, aki osztozott a 80 fős gyülekezet örömében. Öröm számukra, hogy megújult a templom, amit belakhatnak, de az épület után a gyülekezet megújulása következik. „Most az a feladat, hogy a világ világossága, a föld sója legyünk, és tudjuk betölteni azt a szolgálatot, amire elhívott a mi Urunk” – mondta a lelkész. A megújulásra hívta fel a figyelmet az egyházmegye esperese is, emlékeztetve, hogy az egyházközség négy kicsi gyülekezetében vasárnaponként elhangzik a kérdés: Hol vagy? Az egyházmegye főgondnoka, Veress Zsombor is arra mutatott rá, hogy ez a gyülekezet Isten útját keresi, amihez a maga nevében is hitbeli megerősödést kívánt. 

 A gyülekezet maroknyi gyermekcsoportjának köszöntő műsora után az egyházkerület főgondnoka, Ambrus Attila is azt emelte ki, hogy ez a gyülekezet Isten munkatársává vált, és az ő dicsőségére újította fel a templomot az utódok számára.

 A templomépíttető Nagy Ferenc volt szentháromsági lelkész örömét és emlékeit hozta el a hétvégén a gyülekezetbe. Történelmi visszapillantásában elmondta: a jelenlegi templom valószínűleg a harmadik a gyülekezet történetében, az elsőt 1811-1815 között építették, de 1858-ban hatalmas tűzvész pusztította el, míg a második 1862-1873 között épült, de az 1970-1975 közötti árvizek kárt tettek a falakban, 1988. augusztus 18-án éjszaka a templom tornya leomlott, ám az 1930-ban öntött harangja túlélte a csapást. A mai templomot 1997-1999 között építette a gyülekezet Nagy Ferenc lelkész és Kutasi Sándor gondnok idejében, a hívek és különböző szervezetek adományából. Pózna Tokos Dóra presbiter, építész arról számolt be, hogy a mostani templomjavítást a támogatási keretösszeghez kellett igazítani, így ezúttal az ajtókat, ablakokat és a teljes villanyhálózatot cserélték ki, elvégezték a járófelület burkolását, vakolatjavítás és festés is volt, az ablakokat pedig keresztyén jelképekkel díszítették.

 A hálaadó istentiszteletet a backamadarasi Harmónia református gyülekezeti kórus szolgálata, főpásztori áldás és nemzeti imánk eléneklése zárta.