A művészet ereje

Kiállítással zárult a mezőbergenyei alkotótábor

A XIX. alkalommal megtartott alkotótábor, azon túlmenően, hogy értékes munkák születnek ott, közösségmegtartó erővel bír a faluban azáltal, hogy gyerekeket, önkénteseket, gyülekezeti tagokat mozgósít és kovácsol össze. Idén tizennégy hazai, magyarországi és kárpátaljai képzőművész részvételével a Kincsásó Egyesület szervezte meg a tábort, amelyet annak idején Ősz Zoltán tanár és képzőművész indított útjára. 

A vasárnapi istentisztelet után a táborban született alkotásokból nyílt kiállítás a diakóniai központban, nagyszámú érdeklődő jelenlétében. A kiállítást Domahidi Béla református lelkész, Bodó Előd-Barna, Mezőpanit köszég polgármestere, B. Tóth Éva, a tábor művészeti vezetője és Gálfi Gizella, a szervező egyesület képviselője nyitotta meg. Hegedűn játszott Domahidi Sára és Domahidi Anna. 

A művészek önmaguk legjavát hozták

– A szépnek és jónak olyan hitvallásával találkozunk a kiállított képeken, amiből biztatást, reménységet meríthetünk. Valaminek kellett lennie a háttérben, bizonyos tényezőknek teljesülniük kellett, hogy ezek a szép alkotások megszülethettek. Tizennégy művész dolgozott a táborban, akik különböző helyekről érkeztek – a háború sújtotta Ukrajnából is –, különböző élettörténetekkel, szakmai képzéssel és művészi tapasztalattal, akik önmaguk legjavát hozták, adták. Az Istentől kapott talentum mindannyiunkban ott szunnyad, valamit meg akarunk mutatni a világnak a mindennapi munkával vagy a művészi alkotással. Amit teszünk, abban benne van a szívünk, az értelmünk, a hitünk, az érzéseink, a vágyaink. A művészet esetében ez fokozottan érvényes. Az alkotás folyamatához inspiráció, ösztönző légkör, belső rezdülés, vívódás, küzdelem és fáradtságos munka szükséges. És kell a lehetőség, a tábor adta feltételek és az isteni áldás. Mindez adott volt az elmúlt héten, ami tetten érhető a festményeken, rajzokon – fogalmazott 

Domahidi Béla lelkipásztor a kiállításmegnyitón, majd sorra bemutatta a művészeket és a kiállított munkákat.

Egy jó kép egyenértékű egy jó cselekedettel

Bodó Előd Barna polgármester két gondolat köré csoportosította a mondandóját. Az első: nagyon könnyen fogalmazunk meg értékítéletet más munkájáról, cselekedetéről vagy alkotásáról, s ezek általában negatív hangvételűek. A művészetben az az érdekes, hogy szubjektív módon mindenki számára üzen valamit, ettől válik értékessé az alkotás. Ne dőljünk be a világ kényszerének, hogy mindig értékeljünk, mindig osztályozzunk, hasonlítgassunk, hogy értékítéletet mondjunk. A művészet annyira szabad, hogy ez nem fér bele. 

A második gondolat: Vincent van Gogh mondta: „Egy jó képnek egy jó cselekedettel kell egyenértékűnek lennie”. A polgármester kiemelte, hogy a tábor szervezői munkájukkal, az alkotási feltételek megteremtésével teret adtak a jó cselekedetnek, s ha igaz, amit Van Gogh mond, akkor a kiállított képek mindenike felér egy-egy jó cselekedettel. A képek pozitív életerőt és gondolatot sugároznak, választ adhatnak a kérdésekre, erőt adhatnak továbblépni vagy éppen egy kellemes pillanatot szerezhetnek – mondta a polgármester.

B. Tóth Éva táborvezető és Gebora István köszönetét fejezte ki, hogy családi légkörben alkothattak és foglalkozhattak a gyermekekkel, hogy évről évre részesei a bergenyei alkotótábor nyújtotta bensőséges hangulatnak. 

Festményekről visszaköszönő tájak, házak, emberek

A táborról Gálfi Gizella a szervező egyesület nevében számolt be lapunknak. 

– Minden tábor különleges, és mindenik kihívás számunkra, hiszen mindig újabb művészek kerülnek be az alkotói csoportba, és ezzel minden tábornak sajátos hangulata lesz, amit mi, szervezők igyekszünk még vonzóbbá tenni. Az idei tábor művészeti vezetője a verőcei B. Tóth Éva volt. Vele együtt alkotott Varga Anikó, Szottfried Zsófia, a marosvásárhelyi Baricz Rozália, Bíró Ernő, a budapesti Snyehola-Boldizsár Anett és Snyehola-Boldizsár Ottó, Gebora István, a marosvásárhelyi születésű 

Göncziné Szilágyi Anna, Kelemen Attila marosszentkirályi festő, továbbá a kárpátaljai Vaszilij Brenzovics, Pavel Dulischkovich, Vaszilij Popovics és nem utolsósorban a nagyváradi születésű Ritók Lajos festőművész, akit nemrégiben Magyar Arany Érdemkereszttel tüntettek ki, s aki szénrajzaiban különlegesen szép és élethű portrékat ábrázol – mondotta Gálfi Gizella. 

Az idén nem volt különálló téma, az volt az igény, hogy a munkák valamilyen módon kapcsolódjanak Bergenyéhez, a vidékhez, az emberekhez. 

A művészek végigjárták a falut, feltérképezték a tájat, a régi házakat, épületeket, fémszerkezeteket, a „nyugdíjas” tűzoltókocsit, a református templom harangját, a régi vasútállomást, a málladozó szerelvényt, a háztáji gazdaságokat. A falu ezen értékei mind visszaköszönnek képekről.

35-40 gyermek a foglalkozásokon

A tábor idején minden délelőtt gyermekfoglalkozásokat is tartottak, aminek nem csupán az alkotás volt a lényege, hanem az is, hogy a gyermekek találkozhattak a művészekkel. Naponta 35-40 különböző korosztályú gyermek vett részt rajta, ami jóval több, mint az előző években.

Miközben a képzőművészeknek nem volt megszabott témájuk, a gyerekeknek volt. Az első két nap Göncziné Szilágyi Anna vezette a foglalkozásokat, a gyermekek cserépre festettek, aztán mézeskalácsot díszítettek. Szerdától népi motívumokat – főként kalocsai mintákat – festettek papírra, majd falemezre, a munkát B. Tóth Éva irányította.

A tábor része a Maros-mezőségi Művésztelepnek, megszervezését a Mezőbergenyei Református Egyházközség és Mezőpanit község önkormányzata támogatta.