A Sportult kiejtették, a Steauával már nem játszhattak

A 62 éves Vasile Marius Maier azok közé a marosvásárhelyi futballkapusok közé tartozik, akiknek a tehetségük elszántsággal és határozottsággal ötvöződött, így kulcshelyzetekben is a pillanatok töredéke alatt képes volt határozni. Ennek is volt köszönhető, hogy 1989-ben, Románia-kupa-találkozón a hajdani Elektromaros akkori B osztályos hálóőreként remekül hárította az utolsó 11-est a hosszabbítás utáni büntetőpárbajban, így csapata kiejtette az akkori nagynevű, élvonalbeli Sportul Studentesc együttesét. Erről a találkozóról, valamint labdarúgói karrierjéről beszélgettünk a minap.  

– Látom, 60 év felett is remekül véd, jók a reflexei! Ezt minden ASA-öregfiú- vagy kispályás mérkőzésen bizonyítja!

– Próbálom formában tartani magam, igaz, már csak öregesen, amennyire bírom. Emellett a lehetőségeknek megfelelően szaladok, edzek, erőnléti gyakorlatokat végzek.  

– A marosvásárhelyi futballszurkolók szívesen emlékeznek vissza arra a kupameccsre, amikor hárította a Sportul Studențesc tizenegyesét, és így továbbjutott a csapatával a sorozatban. 

– Hideg, esős nap volt, így a pálya is elázott, mélytalajú volt, azonban az Elektro így is csodálatosan játszott, és Fortuna is velünk tartott. 8-7-re nyertünk, miután a hosszabbítás végén 1-1-re álltunk, a gólunkat a néhai Fanici András lőtte. Mi akkor újdonsült B osztályosok voltunk, a Sportul meg jó képességű A osztályos csapat hírében állt, úgyhogy elég nagy sikernek számított ez a továbbjutás. A tizenhatoddöntőben egy másik A osztályos alakulattal, a Bákói SC-vel kerültünk össze. A mérkőzést Sepsiszentgyörgyön rendezték 1989. június 8-án. Ezúttal már nem volt olyan szerencsénk, mint a Sportul ellen, hiszen, bár újra döntetlenre játszottunk, 2-2 volt az eredmény hosszabbítás után, a büntetőpárbajban ezúttal 4-2-re alulmaradtunk ellenfelünkkel szemben, így búcsúztunk a Románia-kupától. Egyébként abban az évadban a Sportul előtt a Görgényoroszfalui Voințát, a Baróti Minerult és a Csíkszeredai Rapidot búcsúztattuk.

– Ha továbbjutottak volna, ki lett volna a következő ellenfél? 

– Bánkódhattunk, mert a nyolcaddöntőben a nagynevű Bukaresti Steauával kerültünk volna össze. Sajnos megfosztottuk magunkat és a marosvásárhelyi szurkolókat egy ilyen egyedülálló mérkőzés élményétől, miközben nyilván tudtuk, hogy minimális eséllyel indultunk volna, hiszen mindenki tudja, milyen játékerőt képviselt a Steaua akkoriban. 

– Még emlékezik arra, hogy kik kaptak helyet a Sportul Studențesc keretében azon az emlékezetes találkozón?

– A kapusaik I. Manu és R. Lucescu voltak, a mezőnyjátékosok között pedig ott volt többek közt M. Marian, C. Pană, L. Burchel, G. Iorgulescu, T. Cristea, C. Stănici, M. Popa, A. Țicleanu, I. Munteanu, Fl. Motroc, M. Șumudică és M. Țârlea is. 

 –  Kik voltak akkoriban csapattársai az Elektromarosnál? 

 –  Czakó János és Fazakas Árpád voltak az edzők, a játékosok között pedig ott volt Naste Dorin és jómagam mint kapus, továbbá a mezőnyjátékosok között Lucian Popa, Cr. Stoica, Cl. Sălăgean, Koncz Gy., Fanici A., Márton L., I. Rîtea, Jenei F., Bálint Lajos, Varga L., Szakács M., Ad. Botezan és Popa Sorin. 

– Említsük meg, hogy az 1988–1989-es idényben a B osztálynak abban a csoportjában, amelyben az Elektromaros is szerepelt, a Medgyesi Gaz Metan, az Electroputere Craiova, a Dunărea Călărași, a Zsilvásárhelyi Gloria Pandurii és a Petrozsényi Jiul kapott helyet.

– Erős mezőny volt! Akkoriban a B osztályban is sok jó játékos szerepelt, erős volt a bajnokság. 

– Mennyi ideig futballozott az Elektromarosnál?  

– Összesen tizenegy évet töltöttem ott, két időszakban, hiszen kétszer fél évre távoztam, először a Siretul Pașcani, majd a Gyergyószentmiklósi Jövő együtteséhez, szintén a B osztályba. Szép időszakot éltem át a Haladás utcai alakulatnál, sok támogatást kaptunk az Elektromaros gyártól, a vezetőségtől és jó volt a csapatszellem, ezért is voltak jó eredményeink. De még mondanék valamit!…

– Kérem!

– Akkoriban az Elektromaros a harmadik legnagyobb klub volt az országban a Steaua és a Dinamo mögött, a 17 szakosztályával, élvonalbeli férfi- és női együttesekkel. Még a Rapidnak sem volt akkor ennyi szakosztálya!

– Az Elektromaroson kívül más együttesnél is játszott Marosvásárhelyen? 

– Az ASA serdülőcsapatában kezdtem focizni 15 évesen, aztán a ranglétrán előlépve az akkori élvonalbeli első csapatig jutottam el, ahol a harmadik számú kapus voltam. Onnan kerültem az Elektromaroshoz. Az egykori C osztályos Marosvásárhelyi Gaz Metan együttesénél hagytam abba a futballt, 32 évesen. Már elkezdtem bíráskodni, évekig játékvezetőként is tevékenykedtem. Jelenleg mérkőzésellenőr vagyok a Maros Megyei Labdarúgó-egyesületnél.