Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Az 1848–1849-es szabadságharc leverése után 12 tábornokot és egy ezredest végeztek ki Aradon. Ez jelentette a forradalom végét, a tragédiából aztán szép lassan felállt a magyarság. Azonban a Kárpát-medence lakosságát az aradi vértanúk emléke mindmáig elkíséri, hiszen ők voltak azok a hősök, akik életüket adták a a szabadságért. Ez az áldozat pedig mementó kell vagy legalábbis kellene legyen mindenki számára, ahogyan azt sem lehet elfelejteni, hogy a szabadság kivívása nem egy nemzedék feladata, hanem minden korban meg kell ezért küzdeni, így napjainkban is. A szabadság és az egyenlőség fontosságára is kitértek október 6-án Marosvárhelyen a Székely vértanúk emlékművénél, ahol az aradi vértanúkról emlékeztek meg.
Az aradi vértanúk esete, a forradalom leverése egy olyan aspektusát tárja fel a magyar történelemnek és kultúrának, ami részben megmagyarázza, hogy hogyan tudott ez a nép és ez a nyelv megmaradni a Kárpát-medencében 1000 évig, hiszen a 12 tábornok és az ezredes közül tízen nem magyarok voltak, ez is igazolja, hogy a magyar néplélek már akkor is vonzó lehetett, mutatott rá Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere. Az elöljáró azzal érvelt állítása mellett, hogy másképpen nem lehetne megmagyarázni, hogy miért vállalta volna tíz más nemzetiségű személy a magyar szabadságért a halált.
Október 6-a jelentősége az, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy összetartozunk. Összetartozunk egy olyan világban, amely egyre kevésbé szól az érzelmekről, a barátságról és az emberi kapcsolatokról, húzta alá a polgármester. Soós Zoltán azt is hozzáfűzte, hogy meghurcoltatások nemcsak az osztrák abszolutisztikus monarchiában történtek a 19. században, hanem a 21. században Romániában is lehet találkozni ilyen esetekkel, de ezzel együtt is büszkének kell lenni a kultúránkra, ezt vállalni kell, még akkor is, ha áldozattal jár, mert a példa azt mutatja, hogy megéri.
A ma küzdelmeiről beszélt Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke is, aki úgy fogalmazott, hogy hasonló kitartással kell harcolni napjainkban is a célok eléréséért, mint ahogy elődeink tették. A tanácselnök meglátása szerint vannak olyan közös ügyek, amelyekért az utolsó percig maximális odaadással kell harcolni. Nagyon sokszor látjuk azt, hogy a rengeteg munkát egy tollvonással áthúzzák, de akkor is elölről kell kezdeni; újabb beadványokat teszünk le, és próbálunk célt elérni, várva azokat a döntéseket, amelyek alapján elérjük a végső sikert. Ilyen küzdelem folyik jelenleg a katolikus iskola újraindulásáért is – nyomatékosította Péter Ferenc.
Maros Megye Tanácsának elnöke hozzáfűzte, hogy egyfajta kötelesség megemlékezni az aradi vértanúkról, a hősökről, még akkor is, ha ezt nem Aradon tesszük, hanem Marosvásárhelyen vagy Erdély más városaiban, hiszen gondolatban ott vagyunk, csak jelképesen más emlékhelyre tesszük az elismerést és a köszönetet kifejező virágokat.