A szebbik nem legmeghittebb hivatása

Anyák napja

A szeretetre mindig kell időnk legyen, különösen egy olyan személy iránt, aki mindennél jobban szeret minket. Ez a személy az édesanyánk, aki számára mi, a gyermeke, vagyunk a legtökéletesebb. Már a születésünk előtt is folyamatosan ránk gondolt, és világra jövetelünk után mi lettünk a legdrágább kincse. Soha nem engedte el a kezünket, és soha nem is fogja. Megszámlálhatatlan esetben inkább lemondott valamiről, hogy nekünk jobb legyen. Nem túlzás azt állítani, hogy az édesanyák a mindennapok szuperhősei. Nem csak május első vasárnapján, hanem mindennap kell velük éreztetni, hogy kiemelt helyet foglalnak el a szívünkben. Megérdemlik!

Összeállításunkban a megkérdezettektől arra keressük a választ, hogy mit jelent számukra az anyák napja és melyek azok az apró örömök, amikor még az átlagosnál is sokkal jobb dolog anyának lenni.

Suflea Adél-Frida, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház marketingosztályának munkatársa: Az édesanyák mindig a legdrágább kincsükre gondolnak!

Számomra minden nap anyák napja, hiszen nap mint nap tapasztalom az anyaság minden velejáróját. Tapasztalatból mondhatom, hogy ameddig még kicsik a gyermekek, nem aggódik annyit az anyuka, hiszen mindig ott vannak mellette. Azonban amikor egy kicsit már megnőnek, gyakran gondol arra, hogy most éppen hol lehetnek, mit csinálnak, jól vannak-e.

Természetesen megszámlálhatatlanul sok boldog pillanat kapcsolódik az anyasághoz, és minden nap tartogat ilyen mozzanatokat. Mégis, ha azt kellene meghatározzam, hogy melyek számomra a legboldogabb pillanatok, akkor azt mondanám, hogy azok, amikor a gyermekeim önállóan jó döntést hoznak, az én közbenjárásom vagy közvetlen segítségem nélkül. Ezt pedig utólag elmondják. Biztos vagyok benne, hogy ilyenkor minden édesanyát eltölt a büszkeség. Ez egyben egy visszaigazolás is számunkra, hogy valamit jól csináltunk, egy ilyen pillanat eloszlatja azokat a kételyeket, amelyek nemegyszer megfordulnak egy édesanya fejében, hiszen minden anyában ott van az a gondolat, hogy mit ront el vagy mit csinálhatna jobban. 

Mégis, mindezek fényében, ha meg kellene határozni az anyaság érzését, nem tudnék rá egy általános érvényű meghatározást adni. Azért nem tudnék, mert annyi érzelem és annyi szeretet van az anyaság szó és az anyai hivatás mögött, hogy azt nem lehet szavakban kifejezni!

Plaias Gyöngyi, a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum tanítónője: A gyermek boldogsága sokszorosan az anya boldogsága is!

 Anya csak egy van! Épp ezért vallom, hogy az anyák napja egy különleges ünnep, szívem egyik legkedvesebb ünnepe. Hisz anyának lenni egyedi érzés, és ez a nap róluk, az édesanyákról szól, amikor köszöntjük őket, illetve köszöntenek minket gyerekeink. Az ünnep azért fontos, hogy megállásra késztesse mindkét félt, mivel szeretni is és szeretettnek lenni is nagyon jó érzés. 

 Az embernek a legerősebb érzelmei családon belül alakulnak ki, és családon belül főként az édesanyával a legerősebb a kötelék. Nem hiába, mivel az édesanya az a csodálatos lény, aki szíve alatt hordja ki gyerekét, akit mindennél jobban szeret. Már akkor szereti, amikor még nem is látta. Ő az, aki elsőként ölelheti magához gyerekét.

 Anyaként megélem minden évben ennek az ünnepnek az örömét, hiszen két csodálatos fiúgyermek édesanyja vagyok. Bennem ez az ünnep azt az érzést erősíti meg, hogy milyen jó anyának lenni, mivel önzetlenül szerethetek és szeretve vagyok!

 Sajnos lassan 4 éve, hogy nekem nincs kit személyesen felköszöntenem, hisz édesanyám angyal lett, de lélekben azóta is minden évben felköszöntöm, átölelem, és a fülébe súgom, hogy nagyon szeretem őt.

 Pedagógusként feladatomnak érzem, hogy ezt a gyönyörű ünnepet szeretettel alakítsam ki növendékeim lelkében. Ennek érdekében anyák napi műsorral és egy kis saját kezűleg és nagy szeretettel készített ajándékkal szoktuk megajándékozni az édesanyákat. 

 Szerintem nem lehet megfogalmazni pontosan az anyaság legboldogabb pillanatait, mert anyának lenni önmagában egy csodálatos érzés. Boldog vagy, amikor megfogan benned az új élet, amikor világra hozod gyermeked, amikor örömkönnyek gördülnek le arcodon, mert először hallod felsírni, amikor először ölben tarthatod, amikor Isten gyermekévé lesz, amikor büszkén elkíséred az óvodába, iskolába őt, amikor sikeres felnőtté válik, amikor látod, hogy szeret és szeretve van...  Anyaként akkor vagy boldog, ha gyereked is boldog, mivel a gyereked boldogsága a te boldogságod is!

Az anyaságnál csodálatosabb, felemelőbb érzés nem létezik! Egyedi. 

Sándor Éva magyar szakos tanár, a Nyárádmente körzetének kiskatedra-felelőse: mindennap lehet anyák napja!

 Anyának lenni számomra egy életre szóló felelősség. Mellette szükségem van arra a késztetésre is, hogy ebben a szerepben elfogadjam, és feltaláljam magamat, felvállalva a szereppel járó kudarcokat is. Önmagam elfogadásával képes leszek a gyermekemet is elfogadni, és ez a legtöbb, amit egy anya tehet első lépésként, különösen kicsi gyermekek esetében. Később az elfogadás helyét át kell vegye a bizalom gyakorlása, ami számomra a legnehezebb volt, mert folyton kételkedtem nevelésem helyességében. Hajlamos voltam abba a hibába esni, hogy nekem minden „veszélyes” helyzetet ki kell védenem, ezért nehezen egyeztem bele, hogy akik az én védelmem alatt állnak, kipróbálják magukat új, nem csak megszokott helyzetekben. Az elengedés egy újabb próba volt számomra. Nagykorúvá vált gyermekeimet nehéz volt úgy elengedni, hogy gondolatban ne helyettük éljem az életüket.

 Legboldogabb pillanataim közé sorolhatom azokat, amikor a gyerekeim a vártnál jobban értékelték a törődésemet. Amikor beismerhettem előttük, ha hibáztam, és ők a maguk gyermeki módján elfogadtak ezzel együtt is. Amikor megelégedtek azzal, amit adott esetben nyújtani tudtam, kevesebb figyelmet, együtt eltöltött időt, kisebb ajándékot. A közös élmények és a rájuk való emlékezés során az újra átélésük egy kötetlen családi ebéd vagy vacsora alatt szintén önfeledt pillanatokat szereztek. Sikereik és boldogságuk láttán, melyek megnyilvánultak tanulmányaik és magánéletük során, közösen élhettünk át örömteli pillanatokat. Fontos számomra, hogy ezek a boldog pillanatok minél hitelesebbek legyenek, és tudjuk beépíteni külön-külön és közösen is az életünkbe.

A hétköznapokban akár több alkalommal is érezhetünk kiemelkedőnek olyan eseményeket, melyek felérnek egy ünneppel, ezért ilyenkor is „anyák napja” van. Egy jó beszélgetésnek a gyermekeimmel, egy közös programnak vagy az együtt végzett munkának is megvannak a maga ünnepi pillanatai. Mégis érdemes egy napot szentelni erre az alkalomra, különösen amíg kicsik a gyerekek, mert az ilyenkor szerzett élményeket az apró ajándéktárgyakkal együtt életünk végéig megőrizzük. Boldogok vagyunk, mert ezeken az alkalmakon látjuk gyermekeinken a fejlődést, a próbák kiállását, és megerősíthetjük egy mosollyal, öleléssel, szemünk csillogásával a sikerüket. Ez a nap az elfogadásról kell szóljon: ahogy a kicsi gyerek átnyújtja a virágot és a maga készítette ajándékot, úgy az anyának is őszintén kell fogadnia, értékelnie az önzetlen gesztusán keresztül őt magát.

 Az anyák napja üzenete számomra kicsit olyan, mint a karácsonyé. Vigyázni kell rá, mert törékeny. Ha át tudjuk hidalni ezt a törékenységet, és meg tudjuk őrizni tisztaságát, elengedve a külsőségek kényszerét, lelkünk legbelsőbb szobájában tudunk ünnepelni. Ezt kívánom szeretettel minden édesanyának!

 Jakab Imola fodrász, a J.COB cut N go tulajdonosa: Az anyaság érzését nem lehet szavakba foglalni!

 Szülővé válásom előtt az óvodai kis kézműves ajándékokkal, üdvözlőlapokkal és az anyák napi ünnepségre való készülődés pillanataival kapcsoltam össze az anyák napját. Emlékszem, mennyire izgultunk, amíg ránk került a sor a szavalásnál, ez az emlék még most is felidézi az orgona illatát, amely belepte az óvodai termet. Most, mikor kisfiam szavalja az anyák napi köszöntőt, kezembe adja a kis papírtulipánt, amelybe a következőket írta: ezt Neked készítettem, a legjobb anyukának! –, megértem, hogy anyukám miért pityergett minden május első vasárnapján. Én is meghatódva, a könnyeimmel küszködve ölelem magamhoz őt, és magamban azt mondom: te vagy a legjobb, legcsodálatosabb dolog az életemben. Azért teszem ezt csupán magamban, mert annyira reszket a lelkem, hogy beszélni nem tudok. Fogalmazhatunk úgy, hogy ez az anyukák anyák napi „betegsége”, aminek a legyőzéséhez nagy rutin kell, de még akkor sem biztos, hogy sikerül. Azonban nem vagyok meggyőződve, hogy ezt le kell küzdeni!

 Életem legszebb és legcsodálatosabb érzése az anyává válás pillanata volt. Minden addigi fájdalmam, fáradtságom megszűnt akkor, amikor először megpillantottam őt. A mellkasomhoz öleltem, babusgattam, csodával figyeltem a kis apró mindenét. Mikor felidézem első lépteit, szavait, nevetését, tágra nyíló, csodálkozó kis szemecskéjét, egész lényemet elönti a boldogság. 

 Anyává válás előtt mindig azt hittem, hogy nagyon kevés szabad időm van. Gyermekem megszületése után rádöbbentem, hogy addigi életem kész vakáció volt. Mi több, azt gondoltam magamról, hogy nálam nagyobb rendetlenséget senki sem tud csinalni tíz perc alatt. Azonban, ha a kisfiamra egy percig nem figyelek oda, már ki is rámolta a konyhaszekrényt. Tisztában vagyok vele, hogy nem kellene több legyek, „csupán” az örök gondviselő, a biztonság, a feltétel nélkül szerető, az elfogadó és a példakép. Talán az anyaság jár a legtöbb kihívással és a legtöbb nehézséggel, de biztos, hogy nem létezik ennél csodálatosabb szerep!