2025. január 30., csütörtök

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Talán a mindenség belefáradt

abba, hogy tökéletest játsszék?

Talán a játék

rendet váltott?

Süvít a szél

Isten ujjai között,

tenyeréből

söpri a világot,

és úgy kavarja

a teret az űr,

mintha a teljesség agóniáját

egyedül az ember élné át,

s az űrré váltott lélek magánya

viselné el a tehetetlenséget.


Bolydul a boly. Még utoljára

fölvérzik benne tartalom és képzet,

történelmek mitológiája új halálra ébred,

a haza, a szentség, a vers, az értelem

nevében küzd, öl, szeret, és igáz,

majd könnyedén, mint Krisztus a vízen,

átlépdel kultúrán, hiten

egy mindörökre lelketlen világ.


És lombok hullámaiba

nem mosnak többé arcot az egek,

kiszárad tengerbe tévedő folyó,

tévelygő lelkiismeret,

füstbe, koromba, jajba, félelembe

hulló földgolyó lesz az emlékezet.


Aranyvessző aranysárga dala



Utópia. Gál Éva Emese látomása a Válogatott versekből egy embertelen világ képét vetíti elénk. Félelme nem alaptalan.

De hadd próbáljuk meg mi magunk más útra terelni életünk, létünk.

Január utolsó napján ezzel a gondolattal vágok neki a két hónapot összekötő sétámnak. Jer velem, kedves Olvasóm!

Február valamikor az év utolsó hónapja volt, s ezért ragasztották hozzá a szökőnapokat. Az év utolsó hónapjában pedig illett az embereknek maguknak is megtisztulniuk. Innen származik a február név is.

Bármennyire közelfekvő lenne is a láz latin nevével, a „febris”-szel kapcsolatba hozni ezt a rendszerint egészségtelen, nedves hónapot – lapozok bele Supka Géza Kalandozások a kalendáriumban és más érdekességek című kötetébe –, a szó mégsem innen, hanem a „fibrá”-ból, a bőrrostok nevéből ered.

A középkorban úgy gondolták, hogy a megtisztulás vezekléssel, tehát akár korbácsolással, mi több, önkorbácsolással kell járjon.

Ma inkább lélekemelő, önbecsülésünket növelő tudománytörténeti eseményről megemlékezve kezdem sétámat. Éppen 151 évvel ezelőtt, 1874. február 1-jén jelent meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület tudományos folyóiratának, az Erdélyi Múzeumnak az első száma. A XIX. a század végi Kolozsvár megélénkülő társadalmi közegében, a Ferenc József Tudományegyetem 1872-es megalakulását követően, tudatos volt a címválasztás olyan értelemben is, hogy a Döbrentei Gábor által 1814–18 között, ugyanitt szerkesztett Erdélyi Muzéum című folyóiratra utalt vissza, felidézve ennek legjobb hagyományait. Döbrentei vállalkozása volt az első magyar művelődési folyóirat. Régies helyesírású címe a Ptolemaiosz által alapított Musaeum Alexandrinum (Μουσεῖον τῆς Ἀλεξανδρείας) intézményére, a múzsák templomára, lakóhelyére, a tudományok és művészetek otthonára utalt. A Finály Henrik, az Erdélyi Múzeum-Egylet titkára által útnak indított új folyóirat szintén a tudományok és művészetek otthona, tárháza kívánt lenni. A folyóirat beköszöntőjében pontosan körülírta célkitűzéseit:

„A kolozsvári tudomány-egyetem felállítása nagyon tetemesen szaporította a tudományos erőket; még pedig oly erőkkel, a melyeknek nem kevésbé óhajtása mint kötelessége a világ előtt is megmutatni, hogy a tudomány érdekében működnek és sikeresen működnek. (…) az egylet e közlöny hasábjait (…) úgy kívánja tekinteni, mint az erdélyi muzeum-egylet közlönyét, a melynek célja a hazai tudományosságot előmozdítni, a tudománnyal foglalkozóknak, tekintet nélkül különbeni állásukra, tért nyitni, és ennélfogva semmi oly munkától sem tagadni meg a felvételt, a mely tudományos becsével érdekét emelni alkalmas.”

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1990 októberében alakult újra, Jakó Zsigmond, Kiss András, Benkő Samu és mások szervezésében. Negyvenhárom év kényszerszünet után, 1991-ben az Erdélyi Múzeum folyóirat negyedik folyama is útnak indult. Máig tartó megszakítás nélküli megjelenési időszaka még nem volt.


A Bodor kút környén a Margitszigeten téltemetőrét csilingel arany tavaszt



Gyertyaszentelő hidege

Kora tavasznak hírnöke.

Gyertyaszentelő melege

Sok hó és jég előjele.


Február második napja Gyertyaszentelő Boldogasszonyé. Ünnepe a klasszikus görög időkbe nyúlik. A jóságos Déméter ünnepe ez. A rög alatt lappangva csírázó magvak rejtelmes üzenetét örökíti ránk Déméter és lánya, Persephoné története. Hádész elrabolja a virággyűjtő nimfák köréből a lányt, és feleségévé teszi. De Déméter Heliosztól, a Napistentől megtudakolva e titkot, Zeuszhoz fordul, aki törvénybe szabja az alvilág istenének, hogy az év csak bizonyos szakaszában tarthatja a rög alatt a Föld anyjának szépséges virágát. A verőfényben úszó tavasz s a termést érlelő nyár időről időre visszaadja anyjának gyermekét.

Lehet-e ennél költőibb magyarázatát adni évszakok változásainak, a sötétség s a fény, a fagy s a meleg örök küzdelmének?

A mérsékelt égövön az évszakokhoz kötött szakaszosság általános a növényvilágban.

Kedvenc virágaink téli szunyókálása sem egyforma mély, fajonként változó. A pipehúr vagy a százszorszép például még enyhe téli napokon is zöldell, s piciny virágai is kibomlanak. A dombhátak elegyes erdeiben a kapotnyak bimbója még csak rejti ibolyakék virágait. Hogy csakugyan virágok lesznek, arról csak oly módon győződhetsz meg, ha szétmorzsolsz egyet ujjbegyeden, s beszippantod a tavasz korai ígéretének semmihez sem hasonlítható fűszeres illatát. De a kankalin is, alig várva az első napsugarat, bolyhos kis leveleinek védelmében előkészítette már aranysárga virágocskáit, s így nem csoda, hogy néha február elején már megszivárványosítja a figyelmes természetjáró szemét.

Egyszerű a felszínes nyugalomban levő növények „felébresztése”: ha som, mogyoró vagy forsythia (alig használt magyar nevén: aranyvessző) egész ágát 30 C-fok körüli fürdőbe állítjuk néhány percig, azok néhány nap alatt virágba borulnak. Hóvirágot, tulipánt, jácintot is virágoztathatunk, enyhe melegben tartva s öntözgetve őket.

Hete sincs, hogy aranyvesszőt metszettem a kertben, langy vízbe tettem, virágba is borult már.

Az erdőn, ligetben még újra s újrakezdődik minden telek káprázata: a friss pilinkó hó beteríti a téltemető s a hóvirág bomlásra kényszerült virágait. D a hó alatt tovább él az élet. S ha olvad róla a hó, aranysárgán csilingel száz virága a Margitszigeten a Bodor kút környékére ültetett téltemetőrétnek.

1971. február 2-án az indiai Ramsar városában fogadták el az ún. ramsari egyezményt, amelyben a biológiai sokféleség megőrzése érdekében a kormányok felelősséget vállaltak a vizes élőhelyek védelméért. Az egyezményt aláíró országok száma mára száz fölé emelkedett, s a hatálya alá tartozó vizes terület közel 80 millió km2. Az egyezmény elfogadásának évfordulója a vizes élőhelyek világnapja.

Február másodikán született, 1846-ban Paszlavszky József zoológus, a XIX. századvég magyar tudóstársadalmának véleményformáló tagja. Jelentős szerepet vállalt a Természettudományi Társulat működésében. 1877-től a Természettudományi Közlöny és a Fauna Regni Hungariae egyik szerkesztője volt.

Február 3-a a kultuszban, névadásban, népszokásokban oly népszerű legendás Szent Balázs napja. Örmény volt, a kisázsiai Cappadocia Sebaste püspöke. Legendáinak minden mozzanata, kultusza, de a nevéhez fűződő szokások is a téli ünnepkörrel kapcsolatos ősi hiedelmeket tükröznek. Szent Balázs elsősorban a torok, a kikiáltók, énekesek védőszentje. Balázs napját már legrégebbi kalendáriumaink számontartják. Népszerűségét többek közt Csíkszentlélek 1510-ben elkészült templomának szárnyas oltára is tanúsítja. Családnévként is sok változatban él: Balázs, Balassa, Bacsó, Balizs, Baló, Balló, Blaskó, Balczó. A keresztnevet ismét népszerűvé, többek közt, Babits Mihály Balázsolása és József Attila Altatója tette.

Február 3-án született, 1757-ben, a botanika és mineralógia úttörő kutatója, Kitaibel Pál. A magyar flóra kutatásában érte el legnagyobb eredményeit. Főműve, a Descriptiones et Icones Plantarum Rariorum Hungariae (Magyarországon fellelhető növényritkaságok képes ismertetője). De őt tekintik a hazai balneológia megteremtőjének is. Posztumusz művét, a Hydrographia Hungariaet ma is forrásmunkaként használják. Az 1810. évi móri földrengést Tomcsányi Ádám fizikaprofesszorral tanulmányozta; észleléseiket is közösen publikálták Dissertatio de terrae motu című munkájukban 1814-ben. Ez a mű az első hazai földrengés-monográfia, és a világ első földrengési térképét tartalmazza. Kitaibel elsőként, még 1802-ben,  egy magyar természettudományi társaság tervezetét terjesztette a bécsi udvar elé, de tervét a kormány elutasította; csak jóval halála után, 1841-ben valósulhatott meg az a Magyar Természettudományi Társulat formájában.


(…) Isten álmodik.

Álmában fölvillantja a lélek

megtörten is fénylő tükreit.


– térek vissza mai sétámról Gál Éva Emese látomásos verséhez. Emberekről s hitükről szól. És a természet megújhodásáról egyben – példa gyanánt.


(…) a földben

moccannak túlélő kis magok,

zsenge csírákkal kardot rántanak

kivívni szárat, lombot, holnapot.


Hódít a zöld. A távolságok

egymáshoz közelítenek,

(…) újra születés-halál

között ívelő látóhatár

fenségét glóriába vonja

egy emberi álom,

hogy kételyekben, föl-fölismerésben

égjen az élet,

és ki-kihunyjon a látóhatáron.


Tavasz jön. Még a látóhatár mögött, de érkezik. Maradjunk ennyiben.

Én is maradok kiváló tisztelettel.


Kelt 2025-ben, pihenés havának farkában


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató