A Tél csak ült a parton, az eget nézte, és csak ült. Estefelé egy kis szél mozdult, de a Tél szigorúan felemelte a kezét, s a szél a lábához feküdt, mint jól nevelt eb. A levegő megállt, az ég tiszta volt, mint az üveg, s a hold tetszelegve úszott távoli csillagfények holt ragyogásában – olvasom Fekete Istvánnál a szigorodó télvég pontos leírását.
De február közepe után illik már a tavaszra gondolni. Hideg van, fagy van, hó alig. A csonttá fagyott talaj már alig várja, hogy latyakos sártengerré simogassa egy meleg szél, s ha még langyos eső is hullna rája, az lenne az ő igazi tavaszkezdő ünnepe.
Az ókori népek tavaszünnepének, főleg a római szaturnáliák hagyományaiban gyökerező szokáskör az európai népeknél tovább élt. A téli napforduló után tartott tavaszkezdő ünnepségek az egyházi évben a karácsonyi és a húsvéti ünnepkör közé szorultak. Mivel azonban a húsvét a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő holdtöltétől függ, az azt megelőző, előkészítő negyvennapos böjt kezdőnapja, a hamvazószerda is ennek megfelelően, jó egy hónapnyi eltéréssel változik. Az előtte levő időszak, a farsang húshagyókeddel végződik. E nap német neve Fastnacht (böjtelőéj) volt. Ebből pedig nálunk fassang, majd farsang lett. A farsangi időszak január 6-án kezdődik, s az idén március 4-ig tart. Az azt megelőző időszak három vasárnapját felölelő része böjtelő. Ez leginkább februárra esik, innen a hónap régi elnevezése: böjtelő hava. A böjtelő első vasárnapja, a hetvenedvasárnap középkori okleveleink keltezésében miséje lépcsőimádságának szavai nyomán Circumdederunt-vasárnap. A húsvéti, illetőleg nagyböjti előkészület a keleti egyházban manapság is már hetven nappal a feltámadás előtt elkezdődik.
A pénteki és nagyböjti étek a hal – egyike az első keresztény jelképeknek. Tertullianus a vízzel keresztelés szimbólumaként használta. Az őskeresztények a hal görög nevéből (ikhtüsz) a „Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó” rövidítést olvasták ki. A hal, amely így magát Krisztust jelképezte, az őskeresztény művészet szinte minden tárgyi emlékén fölbukkan.
Az alkony árnyakat terel a földre, s a horizontot elönti a vér
Besüt a nap. Súrolt, kis füstös árnyak
írnak a papírra nagy csöndeket.
Minden gomolygást hűen illusztrálnak,
míg rájuk nem siklik a lehelet.
Valami mindég kívülről bont rendet,
hogy szertehulljék a harmónia.
A kisvilág a nagyvilágért szenved,
s nem menekítheti magát soha.
Most küszködöm egy elhagyott világgal;
a Napot már horizont metszi át,
és papírom marad az áltatással:
lelopta róla az idő magát.
Az alkony árnyakat terel a földre,
de a papír még vakító fehér.
Hirtelen sújt rá a ceruzám tőre,
s a horizontot elönti a vér.
Gál Éva Emese Fonák szivárványából az Alkonnyal indulok kutakodni böjtelő második vasárnapja körül.
Február 22. Üszögös Szent Péter napja. A rómaiak február 13-tól egy hétig az elhunyt rokonok emlékét gyászolták, 22-én pedig az élő rokonság egészségére rendeztek víg napot. Üszögös Szent Péter ünnepével ezt igyekezett az egyház helyettesíteni, a napot az apostol névnapjával megülni. Magyar néphit szerint ennek a napnak az időjárásától függ, hogy üszögös lesz-e a gabona. Nálunk, magyaroknál sajátos félreértés következtében szerencsétlen napnak számít. Csefkó Gyula mutatott rá, hogy őseink lefordították a hivatalos egyházi kifejezést: Szent Pétörnek ű székössége. Ebből olvasta ki azután a népnyelv az Üszögös Szent Péter alakot. Ezen a napon, főleg az asszonyok, nem nyúlnak lisztbe, mert majd üszögös lesz a búza. Libát, tyúkot nem jó ültetni, mert üszögös lesz a tojás, vagyis megfeketedik, és nem kél ki.
Február 23-án, 1791-ben született Gebhart Xavér Ferenc orvos. Oklevelét 1814-ben szerezte a pesti egyetemen. Ő volt a himlő elleni oltóanyagot előállító intézet megalapítója 1824-ben. Az első magyar orvos volt, aki székfoglalóját magyarul tartotta meg. A Pesten 1828–38 között megjelent A különös orvosi nyavalya és gyógytudomány alapvonaljai kétkötetes munkájával az orvostudomány magyar nyelvű szakkifejezései kidolgozásának egyik kezdeményezője volt.
Ugyane napon, 1892-ben született a felvidéki Hegybányán Faller Gusztáv bányamérnök. A selmecbányai Bánya- és Kohómérnöki Főiskolán 1914-ben szerzett oklevelet. Katonaként vett részt az I. világháborúban. A Trianon utáni csonkult Magyarországon vált mélyfúrásszakértővé. Ő vezette a Pávai Vajna Ferenc által kitűzött két hajdúszoboszlói mélyfúrást 1924–1930 között, az utóbbi volt Európában az akkori egyik legmélyebb fúrás, amelynek eredménye a 78 °C-os jódos-sós víz. Munkássága számos magyar gyógy- és termálfürdő kialakítását tette lehetővé. 1947 után szaktudását már nem vette igénybe az akkori hatalom…
Ugyancsak 23-án, 1443-ban megszületett Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet második fiúgyermeke Kolozsvárt. Így lett ő Mátyás – az igazságos Mátyás.
Ugyanis február 24. Jégtörő Mátyásé – aki szűre ujjából ereszti ki a tavaszt.
Amikor Jézus meghalt, az apostolok tizenegyen maradtak, mivelhogy az áruló Júdás felakasztotta magát. Hogy kilegyen a tizenkettő, Jézus mennybemenetele után, de még pünkösd előtt az ő helyére választották Mátyást a tanítványok szűkebb köréből. Róma a XI. századtól tartotta Mátyás napját február 24-én. Az apostol életéről apokrif írás, az András és Mátyás cselekedetei tudósít.
Február 25-én, 1928-ban született murokország egyik nagy gondolkodója, Benkő Samu, az erdélyi művelődéstörténet XVIII-XIX. századának legnevesebb kutatója. Itt csupán a természettudomány-történeti kutatásait említem: Bolyai János kéziratos hagyatékának feldolgozása s az Erdélyi Múzeum-Egyesület történetének feltárása. Az 1990-ben újraalakult Erdélyi Múzeum-Egyesület alelnöke (1990–1994), majd elnöke (1994–2002) volt. 2022 januárjától a Házsongárdban pihen.
1874. február 27-én választott városkájából, Erzsébetvárosból költözött az örökkévalóságba Lázár Kálmán zoológus. A szárhegyi gróf az erdélyi ornitológia korai történetének jelentős alakja. Nagyenyedi középiskolai éveit követően 1846–1848-ban jogi tanulmányokat végzett Kolozsváron. A ’48-as szabadságharc idején főhadnaggyá, majd századossá léptették elő. A világosi fegyverletétel után Bulgáriáig menekült. Hazatérte után, már 1850-ben tartóztatták le: nem tetszett az osztrák önkénynek, amit leírt a Kolozsváron 1850-ben megjelent könyvében (Magyar menekvők török földön); a gyulafehérvári várbörtönben sínylődött. Szabadulása után, 1852-től gyakran elutazott Erdélyből, ornitológiai és zoológiai tanulmányutakon járt Európa-szerte. Hangsúlyosan madártani munkássága főként Erdély madárfaunájának tanulmányozására irányult, ő állította össze elsőként az Erdélyben honos madarak – 217 fajt tartalmazó – listáját. Akadémiai székfoglalóját Magyarország madarairól címen tartotta meg 1867-ben. Szakmai kapcsolatban állt kora több jeles természettudósával, köztük Alfred Brehmmel is. Ismeretterjesztő jellegű könyvei mellett rendszeresen jelentkezett tanulmányokkal a szakfolyóiratok lapjain (Verhandlungen und Mitteilungen des Siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften, Erdélyi Múzeum-Egylet Évkönyve, Természettudományi Közlöny, Vadász és Verseny Lap). Magyarország gerinces állatai című monográfiája kéziratban maradt, az Országos Széchényi Könyvtárban. Az általa használt magyar madárnevek elterjesztésére irányuló törekvéseit nem koronázta siker (jegér: jégmadár, kalandóc: talpastyúk, kénes billegény: hegyi billegető). Magyarországon és európai utazásai során egyaránt foglalkozott madarak és madártojások gyűjtésével, mára nagyrészt elpusztult kollekciója mintegy kétezer kitömött madarat és nyolcezer preparált madártojást számlált.
Emlékét élesztgeti a TerraPrint Könyvkiadónál 2001-ben megjelent könyv: A szabad természet fia. Gróf Lázár Kálmán élete és írásai.
Február utolsó hete. Az alig-hó is lassan elenyész. Ha kissé megvillan a napfény, máris mocorognak a sombokron a rügyek. Mi több, egy-egy hűbelebalázs rügy meg is pattan.
Nap tüze, bár egy somvirágot fakassz
Ahogy virág nem nyílik tavasz nélkül,
virág híján nem bimbózik tavasz;
most kell, hogy bár egy virágot fakassz,
s kitörj a telek ördögi köréből.
Az erdők összezsúfolt rendjeit
idők, terek fogják még jéggyűrűkbe,
porzód szikrát fog, nyárba menekülve,
és úgy állsz helyt, mint aki nincsen itt.
Tóth István Somfa (Cornus mas) című versét még 1987-ben írta, s 1997-ben a
Népújság irodalmi mellékletében, a 292. Múzsában látott nyomdafestéket.
A jéggyűrűből kitör aranyágad.
S ha virágod netán meddővé sápad,
fagyott szűz lesz a hó ravatalán:
elsőnek úgyis téged énekellek,
kiben – saját rejtőző képed helyett –
percnyi tavaszt tár fel e szép magány.
Lassan megérkezem én is e szép magányból. Ha olvasod soraimat, kedves Olvasóm, talán nem is tűnik annyira magányosnak e pöttöm szépség sem.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
