Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2026-04-08 15:00:00
A makrotársadalmi dinamika szerint a világtörténelemben ciklikusan követi egymást a fejlődés és a rombolás időszaka. Az emberiség történelmében a különböző civilizációk fejlődését, virágzását hanyatlás, pusztulás követte, majd az újjáépítés, a fellendülés, aztán jött újabb természeti csapás, járvány vagy háború, amely egyiket romba döntötte, a másikat felemelte. A konfliktusok fő oka a mindig a gazdasági erőforrások birtoklása. Legtöbbször viszont ezek hiánya vezetett újabb háborúkhoz. Ha csak a múlt századig megyünk vissza, abban egyetérthetünk, hogy az első világháború a nagy birodalmi rendszerek összeomlásához vezetett. A párizsi béke egyes államoknak olyan feltételeket diktált, amelyek alig néhány évtizeddel azután újabb világháborúhoz vezettek. Közismertek a második világégés okai, a részletekbe nem megyek bele. A nagy pusztítás után az ideológiailag kettéosztott Európában, de a világ más országaiban is egy újjáépítési időszak következett, amely több mint nyolc évtizeddel a békekötés után mintha megrekedt volna. Közben nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nem volt béke Földünkön, hiszen számos országban volt és van most is fegyveres összetűzés. Ami szomorú, hogy az orosz–ukrán háború kirobbanásától egyre bonyolultabbá vált a helyzet. Míg a kizárólag Európában zajló háború csak a kontinensünk gazdaságát veszélyeztette, addig az iráni–amerikai konfliktus az előidézett kőolajválság miatt kihat a világra, hiszen mindenütt érezhetők az üzemanyagárak emelkedésének következményei. Nem csoda, hogy a béke önjelölt bajnokának is érdeke azonnal lezárni az ügyet, ami felé tett egy lépést a nemrég bejelentett tűzszünettel. Az viszont már aggasztó, hogy Donald Trump ebben a kontextusban „egy teljes civilizáció elpusztításával” fenyegette meg Iránt, ha nem tartja be az egyezséget. Legutóbb Adolf Hitler volt az, aki meghirdette a totális háborút a „német nép életterének” bővítése érdekében, és a fajelméletéhez híven halálba küldött több millió embert.
Carl von Clausewitz (1780–1831) porosz tábornok A háborúról (Vom Kriege) című könyvében többek között azt írja, hogy a totális háború elve a hadviselő felek minden anyagi, gazdasági, emberi és erkölcsi erőforrásának maximális mozgósítását jelenti a győzelem érdekében. Ez a koncepció eltörli a határt a frontvonal és a hátország (civilek) között, ahol a teljes gazdaság a háborús célokat szolgálja, a lakosságot pedig a végsőkig igénybe veszik. Szerinte minden háború a maga belső logikája szerint totális háborúban végződik. A kérdés az, hogy az atomfegyverek megjelenése, illetve a civilizáció és a humanizáció előrehaladása mennyiben módosítja ezt a tézist, ugyanis ezek bevetése végzetes lehet bármelyik fél részére. Továbbá az is fennállhat, hogy a reménytelen helyzetbe került, atomfegyverrel rendelkező vesztes fél mikor veti be arzenálját végső elkeseredésében, tehetjük hozzá a tábornok elemzéséhez.
Reméljük, hogy távol állunk ettől a forgatókönyvtől, de tény, hogy a jelen helyzetben, amikor az amerikai elnök sajátosan értelmezi a béketeremtési szándékot, aggódhatunk. Mi több, a napokban közölte az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) sajtóirodája, hogy az Európai Unió vezetése és néhány vezető tagállama titokban megkezdte annak mérlegelését, hogy létrehozzon-e saját nukleárisfegyver-gyártási kapacitást. Az orosz kémszolgálat szerint ebben az időszakban Nagy-Britannia és Franciaország folytatja nemzeti nukleáris doktrínájának szorosabb összehangolását, és egy olyan páneurópai nukleáris elrettentési doktrína hivatalos kidolgozását tervezi, amely a francia és brit haditechnikai potenciálra, valamint a nukleáris fegyverrel nem rendelkező EU-tagállamok pénzügyi és infrastrukturális hozzájárulásaira támaszkodik. S tegyük hozzá, tervezik mindezt úgy, hogy közben a tagországok megnövelték a hadiiparra szánt költségvetési kereteiket egy olyan helyzetben, amikor több országban – köztük Romániában is – gazdasági megszorító intézkedéseket kell hozni az államcsőd elkerüléséért. Ha visszatekintünk a múltba, akkor talán kijelenthetjük, hogy a két világháború közötti recesszió időszakát éljük újra. Trump fenyegető kijelentésével sajnos lehet, hogy ennél többről van szó…