A türelmes anyaföld
2023-12-04 14:00:00
- Kuszálik Péter
Az olvasó írja
Ma már az óvodások is tudják, hogy a Föld a naprendszer harmadik bolygója, de azzal is tisztában vannak, hogy a szónak több értelme van. Nagyi figyelmeztetéséből azt is megtanulták, hogy a földre esett étel ’piszkos’ lesz, tapasztalatból pedig azt, hogy az üvegpohár darabokra törik. Ilyen esetekben a föld jelentése: „a lábunk alatt levő szilárd felület, talaj, padlózat, kövezet”. A szülőföld fogalmát is megismerik, s előbb-utóbb a termőföldről is megtanulnak egyet-mást. Jó lenne elkerülniük a földönfutók sorsát, s azt is, ha életük során minél kevesebbszer innák le magukat a sárga földig…
Sok mindent lehetne mesélni a föld és az emberek viszonyáról, de egy dolog bizonyos: a nyolcmilliárdra szaporodott emberiség egyre nagyobb megterhelést jelent az anyaföldnek. A földtől elrugaszkodott fantaszták az űrkutatást szorgalmazzák, s az emberiség megmentőiként tetszelegnek. Ferencz Orsolya roppant meggyőzően tud előadni az űrkutatás hasznosságáról, mert őt erre tanították a családban (és ebből doktorált), ám ha Jakab Sámuel – a talajtan tudósa – lett volna a szomszédja, és az ő meséit hallgatta volna kiskorában, akkor (talán) a termőföld szerelmesévé vált volna. 2008 őszén a föld mélyébe szálltam alá, gyógyulni, pontosabban a parajdi sóbányába mentem ’szuszogni’, ahová munkát is vittem magammal. Akkoriban a Mentor Kiadó szerkesztője voltam, s éppen az volt a dolgom, hogy Samu bácsi könyvének a szövegét átnézzem és szükség esetén megigazítsam. Az Életünk forrása a termőföld című könyv 2009-ben jelent meg, s tudtommal igen népszerű olvasmánya lett a Tündérkert lakóinak.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy őselemek nélkül mi se lennénk, s ha odáig jutott az emberiség, hogy – néhány habókos űrkutató szaván felbuzdulva – más, idegen bolygón próbálja keresni a megélhetését, akkor vaj egy apró gyermek meg kellene rángassa a köntösüket, ezzel figyelmeztetve az oktalanokat, hogy föld, levegő, víz és tűz nélkül nincs élet. Számtalan fórumon próbálják fékezni a természet kizsákmányolását, de sajnos alig van látszata a küzdelemnek; vannak országok, ahol már nincs kitermelhető homok az építkezésekhez (a sivatagi föveny nem alkalmas!).
Olvasom az újságban, hogy Ernyében napelemparkot építenek; a cikket egy ’jóképű’ mezőgazdasági terület fotójával illusztrálták. Vélhetően egy hektár föld több pénzt termel, ha napelemeket pakolnak rá, s nem repcét vetnek belé, ámde a termőföld nagysága korlátozott, napelemeket viszont silány talajra is lehet telepíteni. Kíváncsi vagyok, hogy 1990-től a megyében hány hektár termőföldet ’húztak ki’ a mezőgazdaság alól, és lett belőle ipari park, logisztikai központ energiaitalnak, szemétlerakó, motocross- és autópálya, rockfesztivál helyszíne stb.
Ceau elvtárs a hatalom megszállottja volt, akárcsak a napjainkra elszaporodott kisebb-nagyobb diktátorok, de tagadhatatlan, hogy volt néhány észszerű dobása. Csak egyetlen reklámszövegét idézem; nem biztos, hogy ő mondta, de az igen, hogy az ő korában született ez az ’aranyköpés’. A Gyergyóból Gyilkos-tó felé haladó országút mellett állt egy öles pannó, rajta a következő szöveg: „În viitor cine va avea pădure – va avea aur!” Értelme: akinek a jövőben erdői lesznek, azoknak az értéke az arannyal fog vetekedni. Ehhez tessék társítani a régi indián mondást – „majd ha az ember kivágja az utolsó fát, megmérgezi az utolsó folyó vizét, és kifogja az utolsó halat is, akkor rádöbben arra, hogy az aranyat nem lehet megenni” –, és akkor máris megérkeztünk mai leckénk lényegéhez: ne tessék eltúlozni a pénzhajhászást, s ne tessék szétbarmolni a természetet.
Vásárhelyen hajdanában-danában városi főépítész is volt… A lakónegyedeket észszerű szabályok betartásával tervezték és kivitelezték, ám ezeket a szabályokat idővel megváltoztatták – a Kondukátor utasításai szerint. Az Asztalos utcában és a környéken előbb sátortetős téglaházak épültek, tágas zöldövezettel. Később lapos tetős blokkok, még téglából, de vagon típusú szobákkal; a Béke utca végén már előre gyártott betonelemekből rakták össze a házakat, szűk szobákkal és lépcsőházzal. A nagyüzemi embertartás istállóinak így is megfelelt.
1990 után megérkezett az annyira vágyott vagyonosodás meg az esztelen építkezési láz (lásd pl. a Kosárdomb lejtőjére felhúzott túlméretezett házakat). Nem tudom, hogy egy városi főépítész megálljt parancsolhat-e az észszerűtlen megoldásoknak, szeretném, ha úgy lenne (mert pillanatnyilag nincs úgy). A hajdani Rákóczi (Avram Iancu) utcába és környékére olyan betonkastélyokat rittyentettek, amelyek lassan lecsúsznak majd a Szent György térre. Az sem egészséges megoldás, hogy a magánházak kertjeibe többlakásos házakat telepítsenek, a szennyvízhálózat bővítése nélkül. A ’cukorgyári’ Maurer negyed vélhetően rendes csatornahálózatot kapott, mert ott közelebb van szennyvíztelep.
A Mobex helyére egy észbontó lakónegyedet terveztek (700 lakás, 1170 parkoló, 7–16 emeletes épületek), olyanformán, hogy egyetlen bekötőút szolgálná ki a telepet. Mi lesz belőle? Állandó közlekedési dugó és a csatornahálózat kibírhatatlan túlterhelése. Honnan tudom? Pár évvel ezelőtt a blokkunkra egy ötödik emeletet húztak, ahol lakásonként 3–5 diák lakik albérletben. A régi lakók átlag két köbméter vizet fogyasztanak havonta és személyenként, a diákok háromszor annyit. A csatornahálózatban pedig ’újgazdag’ megoldásokat alkalmaztak, pl. 90 fokos csatlakozásokat 45 fok helyett.
Szeretném, ha a Népújság november 8-i számában megjelent Petíció a Mobex helyére tervezett lakópark ügyében című írást komolyan vennék a mélyen tisztelt polgármesteri hivatal illetékesei, mert az ott felsorolt kifogások ugyancsak helytállóak.
