A végtelen űr...

Aminek csak a felszínét kapargatjuk, és azt is beszennyezzük

Az űrkutatás terén az első, lényegében nulladik pont, amit meg kell érteni, és végre el kell fogadni, hogy a Föld kerek, egész pontosan ellipszis alakú. Marosvásárhelyi, Maros megyei, erdélyi emberként gondoljunk Bolyai Jánosra, aki a nemeuklideszi geometria kapcsán a semmiből egy új, más világot teremtett. Megteremtette az űrkutatás, az űrutazás lehetőségét. 

Ezzel kapcsolatban nem annyira vidám dolog, hogy ennek a gyakorlati megvalósítását katonák kezdték el, akik így a robbanótölteteket a Föld bármely pontjára eljuttathatták, ezt követte a gazdasági felhasználás, hiszen a szenzoroknak és érzékelőknek köszönhetően hasznos dolgokat lehetett és lehet megvalósítani, például előre lehet jelezni az időjárást, és csak a harmadik helyen állnak – sajnos – a rangsorban a tudományos célok, mondta Kiss László Széchenyi-díjas fizikus-csillagász, az MTA rendes tagja a DeepDive-on.

A fizikus arról is beszámolt a Népújságnak, hogy több tízezer műhold kering a Föld körül, ezeknek egy részét Elon Musk lőtte fel, így hozva létre a Starlinket, amely az égből szórja az internetet. Ez egy teljesen új piac, ami a háborúban az ukrán oldal számára is biztosítja az internetellátást. Természetesen nemcsak ebből áll az űrkutatás, amelynek az első konkrét lépései a ’60-as években kezdődtek az Apollo-programmal, amely során ember járt a Holdon.

Ugyanakkor a Marson még nem járt ember, és az optimistább becslések szerint is leghamarabb a század közepén fog sikerülni eljutni a vörös bolygóra. Ezzel szemben a különféle szondák már bejárták az egész naprendszert. A szondák közül a legmesszebbre a Voyager-1 és Voyager-2 jutott. Előbbit 1977. szeptember 5-én indították, utóbbit – érdekes módon – korábban, ugyanazon év augusztus 20-án lőtték fel. Közel fél évszázad alatt egy fénynap távolságra jutottak a Földtől, ami lehet, soknak tűnik, azonban a legközelebbi csillag 4 és negyed fényévre van a Földtől, vagyis mintegy 1600-szor messzebb, mint amennyit 47 év alatt megtettek a szondák. Ez azt jelenti, hogy a legközelebbi csillag eléréséhez 70.000 évre van szükségük, mondta Kiss László. Ennek fényében kijelenthető, hogy az emberiség csupán az űr felszínét kapirgálja, a legnagyobb aktivitást a Föld körül fejti ki, és azt be is szennyezi.

A Föld átmérője 13.000 kilométer, a műholdak 400-500 kilométer magasságban vannak, vagyis olyan, mintha egy almahéjon mászkálna egy kukac, példázta a Széchenyi-díjas fizikus. De ez is elég ahhoz, hogy szennyezzünk, hiszen már nem működő műholdak is vannak. Erre válaszul írta alá az Európai Űrügynökség a „zero waste policyt”, amely kimondja, hogy a 2020-as évek közepe óta fellőtt műholdakba bele kell legyen építve, hogy az életük végén egy olyan pályára állnak, amely a földi légkörbe vezet, ahol megsemmisülnek, magyarázta a szakember. Ez garantálja, hogy ne keletkezzen több űrszemét, azonban már most mintegy egymillió olyan fémdarabka van, amely nagyobb egy centiméternél, mozgási sebességük pedig nagyobb, mint egy puskagolyóé, tehát ha egy ilyennel találkozik egy űrhajós, biztosan életét veszti, húzta alá a fizikus, ezzel is felhíva a figyelmet, hogy az űrszemét helyzetét kezelni kell.

Emellett számos jogi kérdés is felvetődik, az egyik, hogy a Holdon található jégből szeretnének egyes országok oxigént és hidrogént, azaz vizet csinálni, de ezzel kapcsolatban semmilyen szabályozás nincs. Az sincs megfelelően szabályozva, hogy hogyan lehet a műholdaknak egy darabot elfoglalni az űrből, mert ha valaki oda fellő több ezer műholdat, akkor lényegében kisajátítja azt a részt, tehát félő, hogy idővel létrejöhet egy vadnyugat az űrben, ezért is nagy szükség van a szabályozásokra, hangoztatta Kiss László, aki azt is hozzátette, hogy távol vagyunk még attól, hogy a rakéta ne tudjon kimenni az űrbe a műholdaktól vagy az űrszeméttől, de ha nem változik a helyzet, erre is fel kell készülni.

Kiss László a DeepDive-on az előadást követően arról is beszélt a Népújságnak, hogy Európa legalább 20 évvel le van maradva az űrkutatásban. Az Egyesült Államok, Kína és egyre inkább India elhúz ezen a téren az öreg kontinens mellett. Az Európai Űrügynökség következő nagy projektje, hogy szondát küld a Szaturnuszra, de a konkrét programot csak 2034-ben fogadhatják el, az indulás leghamarabb 2043-ban lehet, és ha minden menetrendszerűen halad, és sehol nem lesz csúszás, akkor 2051-ben érkezik meg a Szaturnuszra. Csak győzzük kivárni!