Akár börtönbüntetés is

Szigorított környezetvédelmi bírságok

A környezetvédelmi tárca javaslatára a kormány sürgősségi rendeletet fogadott el a hulladékkezelés hatékonyabbá tételéért. „A jogszabály célja, hogy megállítsuk a hatalmas méreteket öltött szemétégetést és az illegális hulladéklerakást, valamint enyhítsük a főváros hulladéktárolási gondjait. Az illegális szemétégetés jelentősen szennyezi a környezetet, a levegőbe jutó káros anyagok rontják városaink és falvaink levegőminőségét, veszélyeztetve ezzel a lakosság egészségét. Ezért mostantól szigorúbban lépünk fel ellene, a bűncselekmény kategóriába soroltuk a szemétégetést és a hulladék elásását” – jelentette be Tánczos Barna környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti miniszter.

Bűncselekmény lett az illegális szemetelés 

A sürgősségi kormányrendelet értelmében tilos mindenféle hulladék, anyag vagy tárgy felgyújtása, a szemét elásása. Ezekért vagy a hulladék nem megfelelő helyen történő kidobásáért nemcsak pénzbírság, hanem akár 3-tól 5 évig terjedő börtönbüntetés is kiróható.

„Ezzel a jogszabállyal növeltük a tarlóégetésért kiszabható büntetési tételeket is. Meg kell állítanunk ezt a felelőtlen gyakorlatot. Az elmúlt hetekben előfordult, hogy a műholdfelvételek azt mutatták, hogy hétezer helyen ég egyszerre a tarló. Mostantól aki meggyújtja a száraz növényzetet a földeken, akár 15 ezer lejes bírságra is számíthat, jogi személyek esetében pedig 100 ezer lejig terjedhet a büntetés. A szabályozásba bekerült a tőzeglápokon, vizes élőhelyeken való égetés szigorú tiltása is” – részletezte a rendelet előírásait a környezetvédelmi miniszter.

A rendeletben még az áll, hogy ha valakit újra tetten érnek, hogy szemetel, a bírság meghatványozódik, a magánszemélyeket 10.000–20.000, a jogi személyeket 50.000–70.000 lejig terjedő büntetéssel sújthatják. Tisztázták az illegális szeméttárolás jogi fogalmát (abandonare deşeuri), ez esetben is nagy büntetéseket szabtak ki: a magánszemélyek 10.000–20.000, a jogi személyek 50.000–70.000 lej közötti bírságra számíthatnak. 

A sürgősségi rendelettel megszigorították a tarlóégetésért járó bírságot is, ez elérheti a 100.000 lejt is. Így a magánszemélyeket 7000-től 15.000 lejig, míg a jogi személyeket 50.000 lejtől 100.000 lejig terjedően büntethetik meg. Mindamellett, hogy az égetés tönkreteszi az élővilágot, sok esetben erdőtűzhöz vezet, sőt volt eset, amikor háztáji gazdaságok, házak, panziók lobbantak lángra, nem beszélve arról, hogy nemzeti parkban, a Duna-delta rezervációban is kárt okoztak a tarlótüzek. 

A sürgősségi rendelet szabályozza azt is, hogy a helyhatóságok (polgármesteri hivatalok, megyei tanácsok vagy közösségi gazdasági szerveződések – ADI) kisajátíthatnak területeket integrált hulladékgazdálkodási program véghez- vitelére, vagyis hulladéklerakó kialakítására.

Részmegoldás a tarlóégetés felszámolására 

Mindezekhez hozzátehetjük, hogy a bírságok megszigorítása csak részben járul hozzá a tarlóégetés felszámolásához. Mint ismeretes, a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség megvonhatja a támogatást azon gazdáktól, akik így takarították meg területeiket. Az intézkedést fokozatosan vezetik be. Első évben kevesebb mintegy 5%-át vonják meg a területre megítélt támogatásnak, majd a következő évben, ha ugyanott leégeti a tarlót, emelik az arányt. Ez azonban távolról sem ilyen egyszerű. Az APIA szakértőinek a helyszínen meg kell vizsgálniuk a területet, majd a következő évre szánt összegből vonják le az adott százalékot, amennyiben a területre területalapú támogatást igényel a gazda. 

Az idén jegyezték a legtöbb tarlótüzet. Ennek az az oka, hogy szárazság van, míg korábban nedvesebb volt a talaj, és ez valamennyire meggátolta a tűz terjedését, az idén könnyebben lángra lobbantak a mezők és a közeli erdő. Továbbá csökkent az állatlétszám is. Korábban ugyanis a tavaszi munkálatok előtt lelegelték az állatok a területet, és ezzel „megtakarították” a szántóföldet. Azt tudni kell, hogy tilos beszántani a gazt a földbe. Munkagépekkel kellene megtakarítani, de egy ilyen gép sokba (több tízezer euróba) kerül, olcsóbb a gyufa... 

A hatóságok sem tudnak megfelelően eljárni, ugyanis legtöbb esetben „nem lehet tudni”, ki okozta a tüzet, mert a helyszínen senkit sem találnak. Hosszas kivizsgálás eredményeként lehet kideríteni a tettest, és bizonyítani, hogy valóban az érintett lobbantotta lángra a mezőt. Az is igaz – tehetjük hozzá –, hogy a falvakban általában tudják, ki járt kint tarlóégetni, de általában a bajnak nincs gazdája. Pláne, ha sokat kell ezért fizetni. 

Szociális, oktatási kérdés is 

A szemétégetésért és az illegális lerakásért járó szigorítás hozzájárulhat a jelenség felszámolásához. Elsősorban abban könnyíti meg a környezetvédelmi őrség munkáját, hogy amennyiben bűncselekményként kezelik az esetet, a kivizsgálás már nem az őrség, hanem a jogszolgáltatók hatáskörébe (rendőrség, ügyészség, bíróság) kerül. Ugyanis évek óta emberhiánnyal küzd a környezetvédelmi őrség, és nem tudják elég hatékonyan lefedni a megyét. Eddig átlagban megyénkben havonta egy vagy két illegális hulladékégetéshez hívták ki az őrséget. 

Ha ezért a tettért valakit börtönnel büntetnek, akkor ez elrettentő példa lehet, és megfékezhetik a jelenséget. Fennáll azonban az a lehetőség is, hogy mivel a tett nem minősül veszélyesnek a társadalomra, felmenthetik az érintettet. Pénzbírsággal is olyanokat büntetnének, akik amúgy is a létminimum alatt élnek, így kérdés az is, hogy lesz-e akitől behajtani a bírságot. A tapasztalat ugyanis az, hogy azok gyújtják meg a szemetet, akik gumiabroncsból vagy más műanyag burkolatú kábelből, berendezésből szeretnék a fémet kivenni, és értékesíteni. A legnagyobb illegális szemétlerakók általában a romák által lakott telepek körül vannak. A Maros-parton, Nyomáti-tetőn stb. szemetelők kiléte ismeretlen, kevés esetben – a számlák alapján – derült ki, hogy honnan származott a zsák, ilyenkor jobb esetben a helyi rendőrök bírságoltak. De az esetek többségében ez elmaradt. 

Az illegális szemétlerakást a szelektív hulladékgazdálkodási rendszer megfelelő működtetése szorítaná vissza, ehhez pedig az kell, hogy zárt hulladékudvarokban helyezzék el a lakosok a kiválogatott szemetet, továbbá, hogy a begyűjtőközpontok ne vegyék át a különböző hulladékokat magánszemélyektől. Ez azonban – tegyük hozzá – újabb gondot okozhat, ugyanis elapadna a létminimum alatt élők jövedelemforrása, és egyéb megélhetőségi lehetőség után kellene nézniük. Legtöbb esetben ugyanis az alacsony iskolázottsági szint miatt nem alkalmazzák az érintetteket. És még nem ejtettünk szót a környezettudatos nevelésről, amelyből a gyakorlatban nem sok látszik. Az időnként megszervezett takarítási akciók is mintha hiábavalók lennének, néhány hónappal az ilyen jellegű rendezvények után újra ott tornyosulnak a szeméthegyek.